Yorgos Lanthimos kétségkívül napjaink egyik legnagyobb rendezőgéniusza. Egyedülálló látásmódú, végtelenül kreatív és szürreális stílusa olyan instant klasszikusokat eredményezett, mint a görög weird wave-hullám alapjait lefektető Kutyafog, a hollywoodba való belépőjét jelentő A homár, a nemzetközi sztárokat felvonultató az Egy szent szarvas meggyilkolása, vagy az eddigi legelismertebb filmje, a 10 Oscar-jelölést begyűjtő A kedvenc.
Lanthimos karrierje tehát megállíthatatlanul szárnyal egyre feljebb és feljebb, sorra állítja fel az újabb mérföldköveket, és sorra dönti meg a saját rekordjait. A 10 Oscar-jelöléssel büszkélkedhető A kedvenc után ugyanis legújabb munkája, az Alasdair Gray Frankenstein-átirata alapján készül Szegény párák szám szerint 11 Oscar-díjra esélyes.
A Szegény párák az utóbbi évek talán legextrémebb filmélményét nyújtja: egy groteszk és bizarr Frankenstein-átültetés, mely gótikus horrorként indul, majd steampunk coming of age sztoriként folytatja, hogy aztán abszurd posztfeminista lázálomként csapódjon le.
Lanthimos álomszerű, eklektikus világot teremt, mely a viktoriánus Londonra hajaz leginkább, de az anakronizmus és steampunk jelleg lépten-nyomon utolérhető: egyszerre futurisztikus és panoptikumszerű.
Ebben a szürreális világban él és alkot Dr. Godwin Baxter (Willem Dafoe lehengerlően markáns alakításában), a sebészethez és a patológiához megszállottan vonzódó professzor, aki maga is apja megszállottságának nyomait viseli a külsején. Apja kísérletei, melyeket gyermekkorában hajtott végre rajtuk, gyakorlatilag szörnyeteggé tették őt: arca és teste torz, nemzőképtelen, és még az étkezéshez is egy speciális készülékre van szüksége. Mindezek azonban mit sem csorbítanak a sebészethez fűződő szenvedélyén. Otthona etikátlan kísérleteinek titkát őrzi: van itt életképes csirkekutya, libakecske és kuytakacsa is. Élete fő műve azonban egy tragédia hozadéka: egy ismeretlen, várandós nő a Temzébe veti magát egy hídról. Az öngyilkos nő holttestét megszerezve, Baxter a még élő magzat agyát ülteti át az anya fejébe, így új személyt létrehozva hozva, akit Bella Baxternek keresztel.
A felnőtt testben, csecsemő aggyal és tudattal élő lányt a saját lányaként neveli, a külvilágtól rejtve. Bella kezdetben csecsemőként viselkedik: artikulálatlanul gügyög, bevizel, és nem képes járni. Azonban fejlődésének üteme a sokszorosa egy átlagos gyermek fejlődésének. Napi 15 új szót tanul, kognitív képességei és mozgáskoordinációja napról napra fejlődik. Olyannyira, hogy Godwin egyik hűséges tanítványát, Max McCandlest bízza meg a lány fejlődésének dokumentálásával. A férfi hamar belehabarodik a gyermekien naiv, a világra rácsodálkozó Bellába. Amikor spontán lezajló dackorszak után elkezdődik a lány szexuális ébredése (először a saját szexualitását fedezi fel; önkielégíteni kezd, majd a férfiak iránt is érdeklődni kezd), Godwin megszervezi Bella és Max McCandles eljegyzését.
Azonban mielőtt sor kerülhetne az esküvőre, felbukkan a nőcsábász életművész Duncan Wedderburn (Mark Ruffalo sziporkázik a szerepben), aki izgalmas, világ körüli útra csábítja az éppen a lázadó korába lépő Bellát. A lány megszökik a Baxter-kúriából, és a kéjenc Duncan oldalán beleveti magát hedonista Lisszabon éjszakai életébe, na meg a saját buja szexualitásába.
Az utazás Bella számára egyfajta nevelődéstörténet is, hiszen ahogy értelme és személyisége folyamatosan fejlődik, minden állomás egy újabb fontos leckét, egy új élettapasztalatot jelent számára.
Lisszabonban megismerkedik a „civilizált” társadalmi normákkal, az Athénba tartó hajón elkezdődik a szellemi fejlődése, érdeklődni kezd a filozófia irányzatok és az olvasmányok iránt. Az alexandriai kikötőben szembesül azzal, amitől szeparált élete eddig megkímélte őt, ezek pedig a nyomor, az éhezés, a vízhiány, halott és haldokló gyermekek és felnőttek... Szociális érzékenység és empátiája robbanásszerűen jelenik meg (aminek köszönhetően Párizsban kerülnek partra).
Bella pénz, szállás és kilátások nélkül érkezik Párizsba az időközben menthetetlenül beleszerető, őt egyre inkább kontrollálni akaró, egyre agresszívebb és hisztérikusabb Duncannal, akin mostanra egyszerűen túlnőtt. Útjaik szétválnak, Bella pedig naivan a legegyszerűbb megoldást találja a problémáira; prostituáltnak áll, és egy bordélyházba költözik. Teszi mindezt anélkül, hogy tisztában lenne a prostitúció mélyebb aspektusaival, veszélyeivel, vagy etikátlanságával. Bellát ugyanis nem köti semmiféle társadalmi konvekció, gyermeki elméje mentes mindezektől. Egyszerűen azért választja ezt a „hivatást”, mert kielégíthetetlennek tűnő szexéhsége okán kellemesen hangzik, hogy még több tapasztalatot szerezhet és hasznos, hogy még pénz és szállást is kap cserébe a kedvenc tevékenységéért. Egy nagy kaland ez számára, mely során valóban sokat tanul a saját testéről és vágyairól.
Bella néhány hónap leforgása alatt teszi meg a csecsemőkortól a fiatal felnőttig tartó lelki-szellemi fejlődést, hogy egy viszonylag kiforrott személyiséggel térjen haza „apja”, az általa csak „God”-nak hívott Godwin hívására. Godwin haldoklik, utolsó kívánsága szerint pedig oltárhoz szeretné kísérni Bellát, akit semmilyen más kísérleti alanya nem tudott pótolni (egy másik, Felicity nevű lányt kezdett nevelni, hogy kitöltse a Bella által hagyott űrt, de ez nem sikerült neki). Miután Bella megismerkedik „születésének” körülményeivel, beleegyezik, hogy feleségül megy Maxhez.
Az esküvői szertartást azonban váratlan vendég zavarja meg: egy férfi, Alfie Blessington, aki eltűnt, Victoria nevű feleségét véli felfedezni Bellában, és visszaköveteli őt. Bella Maxet faképnél hagyva a férfivel megy, hogy megtudja, milyen volt a régi élete. A tábornok, nem sejtve, hogy valójában eltűntnek hitt felesége helyett halottnak hitt gyermekét találta meg, ott folytatja erőszakos, szadista viselkedését, ahol abbahagyta, és amivel a halálba kergette Victoriát.
Bella nem tűri az elnyomást, és megszökik a századostól, immár teljesnek érzi személyiségét, és az életfeladát is megtalálja. Vagyis Dr. Godwin Baxter kísérlete abszolút sikeres volt.
Csakúgy, ahogyan Yorgos Lanthimos is jelesre vizsgázott a film elkészítése során. Eleven, vibráló lélekrajz, mely minden szatirikussága, abszurditása és megkérdőjelezhető döntése ellenére elképesztően szerethetővé és emberközelivé teszi Bellát. Ebben persze Emma Stone frenetikus alakításának is része van. A színésznőből még egyetlen szerepe sem hozott ki ilyen sokat, mint most Yorgos Lanthimos tette.
Ugyanez elmondható Willem Dafoe félelmetes, Bella iránt mégis őszinte atyai érzéseket tápláló Godwin Baxteréről. A színész vastag smink és protézisek által eltorzítva is nagyot alakít, csakúgy mint a jófiúszerepek után a nőcsábász ripacs képében tetszelgő Mark Ruffalo.
A Szegény párák ugyanakkor képi vizualitását tekintve is kitűnik az átlagból. A kezdetben ódon hatású, monokróm fekete-fehér képek Bella tudatának kinyílásával összhangban egyre színesebbek, harsányabb lesznek, gyakori a halszemoptika, a térkezelés pedig egészen egyedi. Néha egy futurisztikus, alternatív gőzkorszakban, néha egy Barbie-t idéző műanyag világban, máskor egy gótikus rémmesében járunk.
A társadalmi normák és konvekciók, a női princípium, a szexualitás társadalmi és egyéni megítélése, a velünk született és tanult prüdéria, az aktuális szociológiai eszmék, melyekbe beleszületünk, ráhatása a személyiségfejlődésünkre, az alapvető ösztönök és a civilizációs máz összeegyeztethetősége – mindezen és még sok más kérdés (pl. bioetika, toxikus kapcsolatok) hatalmas enciklopédiája a Szegény párák, mely után sok minden megmarad, tartalmas, magvas gondolatok, melyeket egyhamar nem fogunk elfelejteni.
Egy dolog pedig már biztosan kijelenthető: Yorgos Lanthimos nem tud hibázni.
59 Szegény párák (2023)
Egy fiatal nőt, Bella Baxtert (Emma Stone) a hétköznapinak aligha nevezhető tudós, Dr. Godwin Baxter (Willem Dafoe) visszahozza az életbe. Baxter vezetésével Bella útra kel, hogy... több»
Szereplők: Emma Stone, Mark Ruffalo, Willem Dafoe, Margaret Qualley, Hanna Schygulla
