Kicsit elszomorít, hogy itt tart a kultúra, hogy meg sem próbáljuk a film gondolatát vagy üzenetét megérteni vagy megfejteni, csak rányomjuk a „művészkedős” jelzőt, mint egy inzultust, és félredobjuk. Szerintem nem így kéne hozzáállni egy filmhez, amit lehet, elsőre nem értünk meg, nem lehet minden Marvel-film. Olyan jó volt a Titane, mint a rendező előző filmje, a Nyers? Nem, de ez nem jelenti, hogy nem szól semmiről vagy értelmezhetetlen. Pont hogy absztrakt módon fog meg egy témát, amiről nagyon máshogy nem is tudnánk beszélni. A kérdés inkább az kéne, hogy legyen, hogy jól formálja-e szimbolista történetét, és van-e itt valami, amit át akar adni nekünk?
Szerintem még annak is, aki nem látott hasonló dolgot, feltűnt, hogy a Titane két témát boncolgat, az egyik a gender (nyugi, nem kell lefordulni a székről), a másik meg a trauma. Az egyiket egész érdekesen mutatja be, a másikban pedig nagyon félremegy. És igen, egy ilyen abszurd témához egy totál abszurd történet kell, tele undorítóbbnál undorítóbb jelenettel. Ez egy body horrorfilm, és akad benne jó pár képsor, ami szerintem bárkinek gyomorforgató lehet. Volt oka, hogy ezt ennyire gusztustalanul lássuk? Nem hiszem, mármint értem, hogy a film a traumafeldolgozás körüli gondolatokat akarta így megjeleníteni, és lehet, valakinek tényleg ilyen élmények jelennek meg, de számomra ez kicsit elvitte a fókuszt.
Főszereplőnk, Julia egy autóbaleset után egy metál elemet kap a fejébe, azonban ez a trauma pont hogy megnövelte az autók iránti szeretetét. Az emberi kapcsolatai nem léteznek, családját utálja, nem tud szerelmes lenni, és csak egy autóval való... aktusban tud kiteljesedni. Ha ez egy Stockholm-szindróma megjelenítés akart lenni, akkor nem éreztem olyan erősnek, mert a terhesség valami más tematika felé viszi a dolgot. Főszereplőnk rengeteg hihetetlen macsó tűzoltóval találkozik, akik partija már-már a szexualitást súrolja, annak ellenére, hogy a másságtól undorodnak. Mit akar mondani a film itt? Hogy mindenkiben van elfojtott dolog?
A másik főszereplőnk, Vincent szintén folyamatosan injekciókat lök magába, hogy férfiasságát visszahozza, és vaskézzel dirigál beosztottjainak. Pedig, meglepő módon, ő a nőiesebb, hisz táncol, folyamatosan szeretetre és a gyerekére vágyik, nem bír elszakadni a múlttól. Julia ezzel szemben agresszív, gyilkolászós és tettre kész. De néha belőle is előjön a nőiesség, amikor hirtelen erotikus táncba kezd egy tűzoltóautón. Na itt, nem értem, mit akart a film mondani? Mért táncol, mert az autók ezt az érzést hozzák ki belőle egy trauma miatt, vagy ez valami genderidentitás-krízis dolog, mint Vincentnél?
Itt kezdett elveszteni igazán a film, ahelyett, hogy tiszta vizet öntene a pohárba a karakterek viszonyáról. Az érzelmek és konfliktusok nem találkoztak eléggé itt, és nem érzem úgy, hogy a rendező rendesen kifejtette volna azt, amit akart. Látom a pillanatokat, a remek látványvilágot és a jó effekteket, a karakterek harcát magukkal és egymással. Egy részük összeállt, de egy csomó meg nem. Például, Vincent tűzimádata vagy félelmei mit jelentenek? Mi a szerepe a feleségének vagy a film első harmadában felbukkanó haláleseteknek? Mi lett szereplőinkkel a történet és traumájuk végén, legyőzték-e? Ebből nem mindenre várok választ, de egy-két pontosítás jó lett volna.
Szexi, undorító, autós, body és gender horror. Több ilyen fura film kéne, nem kevesebb, én jól szórakoztam, pedig akad hibája bőven.
45 Titán (2021)
Íme a Titán, egy olyan fém, amely minden korróziónak ellenáll, jól bírja a hőt, és a szakítószilárdsága is kiváló. Főként emiatt is használják a gyógyászatban... több»
Szereplők: Vincent Lindon, Myriem Akeddiou, Garance Marillier, Lamine Cissokho, Agathe Rousselle
