Tinédzserkoromban imádtam elmerülni a videótékák végtelen filmes felhozatalában, emiatt a kellemes nosztalgikus érzés miatt pedig sokszor nézek újra olyan produkciókat, amelyek ezen időszakhoz köthetőek nálam. Tehát mivel ismételten eltöltött a nosztalgia iránti érzet, egy korábbi, ha nem is volt egy nagy kedvencem, de egy olyan filmet néztem újra, amely elsősorban a hangulatával volt képes annak idején elvarázsolni. Na de lássuk hát, hogy milyen is volt a Christian Duguay rendezésében készült Az elhagyott bolygó című film!
Mindenki számára gondolom, vannak olyan filmek fiatalkorából, amelyekre úgy emlékszik vissza, hogy de jó is volt, majd hosszú évek elteltével újranézi eme alkotásokat, és megdöbben azon, hogy vajon mit is szerethetett anno annak idején ezen produkciókon. Nos némileg én is így voltam az 1995-ös Az elhagyott bolygó című film esetében, annyi különbséggel, hogy én pontosan tudtam, hogy mi fogott anno meg benne. A futurisztikus fegyverek, a teljesen egyedinek mondható ellenségek, a kissé posztapokaliptikus hatást sugalló helyszín választása, a különleges hangulatvilága és persze a főszerepben látható Peter Weller, akit régen és még most is elsősorban az 1987-es Robotzsaruban betöltött szerepe miatt kedvelek. És hogy mi maradt meg mindebből a sok évvel későbbi újranézésekkor? Maximum a film hangulata, mert legalább az elég nyomasztóra sikeredett, és mert csak ez állta ki az idő vasfogának oly kegyetlen próbáját. Merthogy a Christian Duguay rendezésében készült Az elhagyott bolygó már 1995-ben (vagyis pontosabban 1996-ban, merthogy nálunk ebben évben mutatták be a mozikban) sem volt egy rendkívül látványos sci-fi, de ez idő tájt még nem panaszkodhattunk annyit, hiszen örültünk minden eme kategóriában bemutatott filmnek. Ráadásul jelen produkciónk keverte az akció és sci-fi eszköztárát, egy minimális horror beütéssel, mert hát valljuk be, elég félelmetesnek tűnhettek anno annak idején a gyerektestekbe zárt gyilkos hajlamú robotok, és hát persze a további Sikoltó prototípusok is. De megváltozott a világ azóta, a nézők ingerküszöbei pedig soha nem látott mértékeket öltöttek, ezáltal pedig jelen filmünk félelemkeltésének tárgyait finoman szólva is felőrölték az elmúlt évek. Viszont ahogy az évek teltek, úgy vált egyre félelmetesebbé egy dolog a filmben, mégpedig, hogy hová fejlődhet a mesterséges intelligencia. Ezáltal pedig nyugodtan kijelenthetjük, hogy bár 1995-ben, a film bemutatásakor még csak egy filmbéli álom volt a mesterséges intelligenciával vezérelt robotok jelenléte, addig mára már lényegében majdhogynem megvalósult mindez, és eme dolog azért hozzátesz nálam sokat a film végső megítéléséhez.
Merthogy maga a film mai szemmel egyáltalán nem olyan erős, mint közel 30 esztendeje! A cselekményvezetése lassú, a története teli van kisebb-nagyobb logikai buktatókkal. A színészi alakításokat maximum hatalmas jóindulattal nevezhetjük közepesnek csupán. Ráadásul Peter Weller színészünk jelenléte és alakítása sem sokat dob már a végterméken, és ha ez nem lenne még elegendő, akkor jó pár igencsak kínos dialógust is találhatunk majd a film teljes játékideje alatt. És mint már említettem, a technikai kivitelezései felett is erősen eljárt már az idő. Ráadásul pedig még sajnos a film zeneszerzőjének, Normand Corbeilnek sem sikerült egy emlékezetes munkát összehoznia.
Mindent egybevéve Az elhagyott bolygó című film emléke egy jóval erősebb produkcióként maradt meg bennem, de mai szemmel újranézve csak merő jóindulattal mernék rá három csillagocskát adni.
63 Az elhagyott bolygó (1995)
2078 - a Szíriusz GB bolygó virágzó városai helyén csak sivatagos romok vannak. De néhány elszigetelt bunker mélyén még kitartanak a katonák. Olyan önvédelmi eszközt... több»
Szereplők: Peter Weller, Jennifer Rubin, Roy Dupuis, Andrew Lauer, Charles Powell
