Hát hiszen hol lennék?
A jó öreg nyolcvanas években, amiben azért kevésbé szoktam csalódni...
Joe Giannone egyetlen filmje, amihez a történetet Gary Sales írta meg!
A műfaj alapvető kritériumait magába foglaló „Madman” egy olyan korai, nyolcvanas évekbeli mozi, amely az évek során feltűnően sok kultikus követőre tett szert, azonban a klisés elemek és az elég gyenge kivitelezés kombinációja itt azt jelenti, hogy nehezen különbözteti meg magát a '80-as évek más nagy slasher mozijainak többi „utánérzése” között, de ez nem jelenti azt, hogy ebben a filmben nem lehet élvezetet és élményeket találni...
A „Madman” egyik figyelemre méltó aspektusa, hogy mennyire keményen és szigorúan ragaszkodik az 1980-as évek slasher filmjeinek igencsak sablonos szerkezetéhez...
A film egy erdei táborban játszódik (Valahonnan nem ismerős?) (Friday the 13th?), ahol egy csapat gyanútlan áldozat, egy ugyancsak titokzatos gyilkos és egy sor borzalmas hentelés történik.
Míg ez a képlet a korszak számos filmje számára sikeres volt, a „Madman” nem tud semmi újat hozni a zsánerban, és ezért erősen támaszkodik a jól bevált konvenciókra és klisékre...
A film antagonistája, a műfaj egyik legemlékezetesebb nevéből, Madman Marzból (Paul Ehlers) egy kifejezetten hátborzongató háttértörténettel rendelkező farmerből profitál...
Sajnos ebből a karakterből hiányzik a mélység vagy a komplexitás, ami természetesen ahhoz szükséges, hogy az indítékai és cselekedetei valóban emlékezetesek legyenek, így viszont ő is csak egy újabb pszichopata, aki a cselekmény miatt gyilkol...
A film emellett kifejezetten nehezen építi fel a rettegés vagy a feszültség érzését Madman megjelenése körül, ami végül a szinte teljes érdeklődés hiányát eredményezheti...
A film néhány igazán lenyűgözően véres és szinte állatias gyilkosságot mutat be, ami a slasher/gore műfaj egyik fő-fő jellemzője.
A film készítői, mint a zeneszerző, Stephen Horelick és az operatőr, James Lemmo, no meg a film vágója, Daniel Loewenthal elismerést érdemelnek a kreativitásukért néhány gyilkossággal kapcsolatban...
Az ő segítségükkel feldobják az egyébként semmitmondó elbeszélést...
Sajnos hátránya, hogy a film nagyon szenved a tempó problémáktól, amelyek hátráltatják az általános hatást.
A lassú építkezés nem képes tartós feszültséget teremteni, és amikor az igazi és vérbő horror végül megérkezik, gyakran kapkodónak és szétesőnek tűnik.
A kohézió hiánya miatt a „Madman” nem tudja biztosítani a sikeres slasher filmekhez szükséges tartós feszültséget...
A „Madman” szereplői kiábrándítóan egydimenziósak, nagyon unalmasak, archetipikus szerepekbe illeszkednek, és nem sok teret hagynak a karakterfejlődésnek.
A szereplők próbálkoznak, megtesznek szinte mindent, amit tudnak a rendelkezésükre álló anyagból, de a gyenge dialógusok és a kiszámítható karakterek ívei aláássák erőfeszítéseiket, és így sajnos meglehetősen könnyű megjósolni, hogy ki fog élni vagy éppenséggel meghalni...
De!
Hibái ellenére a „Madman” az 1980-as évek horrormozijainak rajongói számára valamilyen úton-módon mégis rendelkezik bizonyos nosztalgikus varázzsal...
A film igencsak alacsony költségvetése és nagyon kellemesen mutató filmes effektjei hozzájárulnak a film kultikus vonzerejéhez, és ha összehasonlítjuk a mai alacsony költségvetésű hentelős gore mozikkal, a „Madman” még így is, minőség és ijesztgetés tekintetében jóval felülmúlja őket.
Emellett a hangulatos és precíz, sőt feszes operatőri munka tökéletesen kiemeli a tábori környezet hátborzongató elszigeteltségét, ami még hitelesebbé teszi a teljes élményt...
Játék a színekkel (blue highlighting), fénnyel és árnyékokkal...
Mindent összefoglalva, a „Madman” egy közepes belépő a slasher gyönyörű és izgalmas műfajába.
Bár így is büszkélkedhet néhány emlékezetes gyakorlati megoldással és néminemű nosztalgikus hangulattal, a műfaji konvenciókhoz való ragaszkodás, még a klisék pufogtatása árán is, plusz a karakterek mélységének hiánya megakadályozza, hogy a film a középszerűség fölé emelkedjen...
A klasszikus, így az 1980-as évekbeli horrorfimek rajongói azért élvezhetik a retró bájt, de azok, akik sokkal árnyaltabb, cizelláltabb vagy innovatívabb élményt keresnek, azok keressenek nagyobb volumenű klasszikusokat, hiszen van azért szerencsére jó pár!
Az IMDb-n 6900 vélemény után 5,1/10-es, a TMDB-n 159 szavazatot követően pedig 50%!
Nálam négy csillag, 66%!
Cozido à portuguesa egy kis savanyúsággal és mentaszörp!
Majd szieszta a kedvenc fotelemben...
