Amikor a Jurassic Park ötlete megfogant Michael Crichton író fejében (valamikor 1983-ban, és a kezdetleges elképzelés még egy egyetemistáról szólt, aki génmanipulációval feltámaszt egy dinoszauruszt), talán még nem is gondolta, hogy az általa megálmodott vízió évtizedek múltán is a filmtörténet és a popkultúra szerves része lesz.
Az 1990-ben, Őslénypark címen megjelent regény megfilmesítési jogaira azon nyomban lecsapott Steven Spielberg, aki nemcsak egy filmklasszikust alkotott a Jurassic Park formájában, de a dinoszauruszok iránti rajongást és gyermeki lelkesedés érzését is elültette minden egyes nézőben. Két váltakozó minőségű folytatással ugyan, de végül trilógiává is bővült a dinoszauruszok modern kori története, majd közel másfél évtizedes szünet után jött a megosztó reboot-folytatás trilógia, azaz a Jurassic World-filmek.
Colin Trevorrow Jurassic World-filmjei ugyan nem igazán találták a saját hangjukat, de két alapfeltevést, két visszatérő témát mindhárom film boncolgatott: az egyik a génkeresztezés, a hibrid dinoszauruszok létrehozása (mondván, az emberek megunják a hagyományos dínókat), a másik pedig a dinoszaurusz és az ember, illetve a ma élő ökoszisztéma együttélése, egymáshoz való alkalmazkodása.
A trilógiát lezáró Világuralom pontosan az utóbbi, nagyon is érdekes, fontos és logikus témát bagatellizálta el mutáns óriás sáskák kedvéért, amivel az egész trilógia alól kirántotta a talajt (ráadásul a Jurassic Park ikonikus trióját, Sam Neill, Laura Dern és Jeff Goldblum visszatérő karaktereit is tökéletesen elpazarolta).
Alig három évvel a Világuralom után pedig megérkezett a franchise immár hetedik darabja, ami akár jól is elsülhetett volna. Az Újjászületés az alcímével ellentétben nem új irányt vesz, hanem inkább megpróbál visszatérni a franchise gyökereihez, de közben persze igyekszik az újabb rajongókat is kiszolgálni.
A történet szerint már hosszú évtizedek teltek el a dinoszauruszok visszatérése óta, és az emberek – hibrid fajok ide vagy oda – végérvényesen rájuk untak. Emellett az őshüllők nagy többsége az idő próbáját sem állta ki. Kiderült, hogy a Föld mai klímája hosszú távon nem kedvez nekik, ezért a dinoszauruszok az Egyenlítő menti néhány szigetre szorultak vissza, amiket a kormányok újfent no-go zónákká nyilvánítottak, és szigorúan megtiltották az oda való belépést.
Egy gyógyszeripari mágnás (Rupert Friend) azonban éppen a dinoszauruszok DNS-ében látja egy új, minden eddiginél hatékonyabb szívgyógyszer alapanyagát, ezért megbíz egy zsoldost (Scarlett Johansson), hogy egy csapat élén hozza el a három legnagyobb (egy vízi, egy szárazföldi és egy repülő) őslény DNS-mintáját.
A meglehetősen hosszúra nyúlt felvezetés után kezdetét veszi az expedíció a tiltott szigetre (ahol főként hibrid állatok létrehozásával kísérleteztek – egészen addig, míg egy elszabadult csokipapír véget nem vetett a laboratórium működésének). A nem túl szerencsés szigetre érkezés előtt még kapunk egy nem is rosszul kinéző, nyílt tengeri Mosasaurus vadászatot, amiben egy ponton az új dizájnt kapott Spinosaurusok is becsatlakoznak. És sajnos egy indokolatlan civil család, a Delgado család is csatlakozik a véletlen folytán, akiknek egyébként semmi érdemi funkciójuk nincs, cserébe elég idegesítőek.
A szigeten bámulatos látványvilág és egy bukdácsoló, következetlen cselekményvezetés fogad minket, melyben nagyjából csak a dinoszauruszok működnek, bár az ő jeleneteik is tele vannak logikai buktatókkal. Például a vállig érő fűben a karakterek először csak a Titanosaurusok hosszú farkát pillantják meg, és csak később veszik észre a közel 40 méter hosszú monstrumokat. Ezzel ugyan megidézik az Elveszett világ emlékezetes jelenetét a fűben rejtőző raptorokkal, és kihangsúlyozzák a Titanosaurus új felfedezésekhez igazított dizájnját, de akkor sem az igazi a jelenet.
Aztán ott van a már az első Jurassic Parkban is tervezett, de a filmből végül kimaradt, folyóban úszó T-Rex-jelenet, mely Michael Crichton regényében is szerepel, sőt a regény legemlékezetesebb jelenetei között van. Itt a T-Rex egy olyan folyóban üldözi úszva a Delgado családot, amely az embereknek mellkasig ér, ráadásul a T-Rex által megcsócsált gumicsónakot nemcsak a benne ülő kislány, de a gumicsónak is túléli...
Bár maga a film a DNS-minták megszerzése köré épül, a Mosasaurus után a maradék két mintát különösebb erőfeszítés nélkül szerzik meg, de a finálé még tartogat meglepetéseket. Nevezetesen a Jurassic Park konyhai jelenetének koppintását, melynek vannak jó pillanatai is, és a nosztalgia faktor is megvan, de a film nagyágyújának szánt, az előző Jurassic World-mutánsoknál is sokkal mutánsabb D-Rex színre lépése teljesen komolyan vehetetlenné teszi az egész finálét. A D-Rexszel ugyanis annyira túlzásba vitték ezt a hibrid mizériát, hogy dinoszaurusz helyett sokkal inkább egy fantasy lénynek néz ki, ezáltal nem is illik a képbe.
Tehát bár vannak jó pillanatai, összességében az Újjászületés nem tudta megadni a rossz irányba tartó franchise-nak a kellő vérfrissítést. Talán túlságosan igyekezett megfelelni mind a régi, mind az új rajongók elvárásainak, talán eleve nem is volt mögötte működőképes koncepció. Mindenesetre a filmbéli emberekkel szemben mi még nem a dínókat unjuk, hanem az ilyen és ehhez hasonló, lélektelen filmeket.
A film öt évvel a Jurassic World: Világuralom eseményei után játszódik, amikor a bolygó ökológiája nagyrészt barátságtalannak bizonyult a dinoszauruszok számára. A... több»
Szereplők: Scarlett Johansson, Mahershala Ali, Jonathan Bailey, Rupert Friend, Manuel Garcia-Rulfo
