A Reszkessetek, betörők! mára nem egyszerű karácsonyi film, hanem kulturális jelenség. Az a fajta mozi, amit az ember vagy már kívülről fúj, vagy legalábbis minden decemberben véletlenül épp elkap a tévében, és onnantól nincs menekvés. Chris Columbus rendezése és John Hughes forgatókönyve együtt teremtettek meg valami különlegeset: a gyermeki fantázia és az abszurd slapstick brutalitás bájos, mégis meglepően precízen működő elegyét. A film lelke természetesen Macaulay Culkin, aki Kevin McCallisterként egyszerre esendő, arrogáns, pimasz és szerethető.
Culkin gyerekszínész létére úgy viszi a hátán a teljes filmet, hogy közben nem válik irritálóvá — ez különösen nagy érdem, mert Kevin karaktere könnyedén átcsúszhatna idegesítő kölyökből antihőssé. A film azonban pontosan tudja, hol a határ: megadja Kevinnek a kellő mennyiségű sértettséget és bizonytalanságot ahhoz, hogy a néző vele akarjon menni ezen a kiszolgáltatottságból az önbizalom felé vezető úton. Joe Pesci és Daniel Stern mint a Balfék Banditák szintén ikonikusak. A kettős dinamika egyszerre idézi a klasszikus burleszk hagyományt és a Looney Tunes rajzfilmek fizika-tagadó brutalitását.
És itt jön elő a film egyik legkülönösebb erőssége: olyan sérülésmennyiséget szenvednek el, amitől egy valódi ember rég a kórbonctanon kötne ki, mégis működik a humor, mert a rendezés következetesen a rajzfilmes túlzás szintjén tartja az egészet. Pesci morcos robbanékonysága és Stern hisztérikus reakciói pedig tökéletesen egészítik ki egymást. A film karácsonyi hangulata mégsem csak díszlet. A háttérben végig jelen van a családról, a megbocsátásról és a magányról szóló, egyszerű, de őszinte üzenet. A templomi jelenet az öregemberrel például a film meglepően csendes, érzelmes csúcspontja, amely megmutatja, hogy a sztori több, mint a csapdák sorozata. Ha van negatívuma, az leginkább a realitás teljes elengedése — de ez a film világában nem hiba, sokkal inkább stílusjegy. Néha talán túl hosszú az építkezés az utolsó harmad előtt, néhány mellékszereplő pedig csak a poén kedvéért létezik, de ez sem rontja le az összképet. A tempó végül összeáll, és az utolsó fél óra olyan ikonikus jelenetek sorozata, hogy generációk nőttek fel rajta. A Reszkessetek, betörők! azért működik még több mint három évtized után is, mert nem akar több lenni, mint egy jól megírt, remekül előadott, szerethető karácsonyi vígjáték — de azt a lehető legközelebb hozza a tökéleteshez. Minden évben ugyanazt adja: nosztalgiát, nevetést, és azt az érzést, hogy a karácsony akkor is karácsony, ha egy nyolcéves egyetlen éjszaka alatt háborús övezetté változtatja a családi ingatlant.
86 Reszkessetek, betörők! (1990)
Az igazi bajkeverő Kevin (Macaulay Culkin) egy kissé szétszórt családban él: a hamisítatlan, párizsi vakációra készülők szülők ugyanis otthon felejtik fiukat, amire már csak... több»
Szereplők: Joe Pesci, John Candy, Macaulay Culkin, Kieran Culkin, Lionel Barrymore
