Az Ítéletnap különös darabja a kilencvenes évek végi hollywoodi akciófilmeknek. Egyszerre próbál vallási horror, apokaliptikus thriller és klasszikus Schwarzenegger-akciófilm lenni – és miközben egyik műfajban sem válik igazán etalonná, sajátos, nyugtalanító hangulatával mégis emlékezetes marad. Peter Hyams rendezése nem hibátlan, de érdekes kísérlet arra, hogyan lehet a blockbuster-formátumot metafizikai kérdésekkel terhelni.
A film alaptémája rendkívül ambiciózus: a sátán megtestesülése, az ezredforduló apokaliptikus félelmei és az emberi hit válsága egyszerre jelennek meg. A történet szerint Lucifer New Yorkban keres testet magának, hogy egy kiválasztott nővel nemzzen gyermeket, ezzel elhozva a világvégét. Ez az alaphelyzet önmagában erős, és a film első harmadában kifejezetten hatásosan épül fel. A sötét tónusú képi világ, a vallási szimbólumok és az erőszakos, nihilista atmoszféra jól tükrözi a korszak 2000 év para-hangulatát.
Arnold Schwarzenegger castingja elsőre meglepő, de tematikusan mégis működik. Jericho Cane figurája nem a klasszikus legyőzhetetlen akcióhős: alkoholista, kiégett, hitét vesztett ex-rendőr, aki már a film elején feladta az élet értelmébe vetett hitét. Schwarzenegger színészi eszköztára ugyan korlátozottabb, mint egy drámai színészé, mégis meglepően jól illik ehhez a fizikai és lelki értelemben is megfáradt karakterhez. Jericho nem a világ megmentésére vágyik – egyszerűen nincs már mit veszítenie.
A Sátánt alakító Gabriel Byrne a film egyik legerősebb eleme. Játéka visszafogott, karizmatikus és fenyegető egyszerre. Nem üvöltő démon, hanem hideg logikával és cinikus nyugalommal érvelő entitás, aki pontosan érti az emberi gyengeségeket. Az ő jelenetei adják a film filozófiai magját: a hit, a szabad akarat és az isteni igazságosság kérdéseit feszegetik. Byrne Luciferje sokkal érdekesebb ellenfél, mint egy tipikus akciófilm-főgonosz, mert nem pusztán elpusztítani akar, hanem meggyőzni.
A film legnagyobb problémája a tónusbeli következetlenség. Az Ítéletnap gyakran vált horrorisztikus, komor jelenetek és túlzó, klasszikus akciófilmes pillanatok között. Ezek az átmenetek nem mindig zökkenőmentesek, és időnként gyengítik a feszültséget. Egy-egy jelenet mély teológiai kérdéseket vet fel, majd röviddel később egy túlhangsúlyozott robbanás vagy egysoros poén húzza vissza a filmet a megszokott Schwarzenegger-sablonba.
Technikai szempontból a film erős iparosmunka. Hyams operatőri munkája sötét, kontrasztos képekkel dolgozik, amelyek hatékonyan teremtik meg az apokaliptikus hangulatot. A praktikus effektek sokszor jobban öregedtek, mint a korabeli CGI-megoldások, amelyek ma már kissé esetlennek hatnak. A zenei aláfestés hangsúlyos, olykor túlzó, de jól illeszkedik a film grandiózus témájához.
Tematikusan az Ítéletnap legérdekesebb vonása a hit hiányának ábrázolása. Jericho Cane nem azért válik a történet kulcsfigurájává, mert kiválasztott, hanem mert teljesen kiüresedett – és éppen ezért képes végül dönteni. A film egyik legfontosabb üzenete, hogy a hit nem adottság, hanem választás, még akkor is, ha az isteni igazság nem egyértelmű vagy igazságos. Ez a gondolat messze túlmutat az átlagos akciófilm-morálon. Az Íteletnap egy egyenetlen, de bátor film. Nem mindig tudja összehangolni nagyszabású vallási témáit a blockbuster-elvárásokkal, mégis különleges helyet foglal el a korszak akciófilmjei között. Nem hibátlan, gyakran túlzó és időnként önmaga paródiájába csúszik, de hangulata, főgonosza és alapvető kérdésfelvetései miatt máig érdekes darab. Egy apokaliptikus akciófilm, amely legalább meg meri kérdezni: mi történik akkor, ha már nem hiszünk semmiben – mégis döntenünk kell.
76 Ítéletnap (1999)
akció | fantasy | horror | thriller
A volt rendőr, Jericho Crane egy olyan küldetést kell, hogy magára vállaljon, amin az egész emberiség sorsa múlik. Egy titokzatos férfi, akiről kiderül, hogy ő maga a Sátán,... több»
Szereplők: Arnold Schwarzenegger, Robin Tunney, Rod Steiger, Gabriel Byrne, C. C. H. Pounder
