Ítéletnap

Miután először láttam az Ítéletnapot (End of Days), még további 3 alkalommal megnéztem az évek során (legutoljára épp tegnap). Ez önmagában jelzi számomra, hogy van benne valami különleges, hisz mindig tud valami újat nyújtani és valami újra átélhetőt adni. Az alaptörténetet átlengi a vallásos miszticizmus és az ördög kontra Isten harca. Schwarzenegger ezúttal nem egy faék-agyú izomkolosszus, hanem nyomozó, aki rejtélyeket derít fel. Christine York különleges lány, akit a gonosz fel akar keresni, hogy magáévá tegye, örök romlást hozva a világra. Jericho Cane (Arnold Schwarzenegger) azonban megpróbálja feltartóztatni társával, Chicagóval együtt (Kevin Pollak). A film legvégét kicsit eltúlozzák, átmegy minden picit fantasyba, de a 90%-a nagyon jó. Remek a rendezés is, Peter Hyams munkája. A női főszereplő, Robin Tunney tökéletes választás a legfőbb karakterre. Ami az értékelést illeti: nálam erős négycsillagos, noha szerintem nem ismerik el megfelelően sehol. Százalékban 80%-ot érdemel szerintem.

Schwarzi és Byrne jól hozza a karaktereket. Mozgalmas és pörgős filmet raktak össze. Hiába a lerágott csont, a jó és a gonosz harca, attól még nézhető és élvezhető film.

A film demonstrálja, hogy Schwarzi sajnos nem jó drámai színész, és kínos nézni, ahogy egy pókerarcnál komplexebb érzelmet próbál az arcára erőltetni. A film egy enyhén vallásos, enyhén akciódús fantasy dolog. Nagy meglepetések vagy csavarok nincsenek benne, ahhoz képest, hogy '99, az effektek meglepően kreatívak, és az alapsztoriban lett volna lehetőség. De a film a főszereplőin bukik el. Arnold és Robin Tunney nagyon gyenge páros, előbbi totál hiteltelen, utóbbinak meg elfelejtettek személyiséget adni az írói szobában, így jelenetei 90%-ban csak fel-alá rohangál és sikítozik. Egész jó drámai potenciál volt pl. Arnold karakterében, de színészkedése miatt ez kiaknázatlan maradt. Akad pár egész véres, ijesztőbb rész itt-ott, de az igazi félelem a sátán karakterben lehetett volna. A színész ügyes volt, de annyira inkonzisztensen gyilkolja a halandókat, hogy sajnos nehezen hittem el a dolgot, főszereplőnket az x-edik találkozásnál is életben hagyja, míg másokat az első kicsit negatív üzenetnél vérpudinggá varázsol.

Schwarzitól az egyik kedvenc filmem. Sokszor láttam már, és a Sátán megformálása Gabriel Byrne jóvoltából pazar lett! Különösen amikor megy köztük a diskurzus Istenről és a hitről! Végig pörgős, izgalmas akció-thriller a múlt évezred végéről! Csak aj... Többánlani tudom azoknak, akik szeretik a műfajt! Külön érdekesség, ha jól tudom, hogy a film premierje 1999. december 31-én volt! Találó! :)