csJózsef

Kicsit vegyesek az érzéseim. Egyszer meg lehet nézni, de nem is akarom túlanalizálni. Főleg Van Damme és Le Banner miatt néztem meg. A sztori egyébként még jó is lehetne, csak nem tudom eldönteni, hogy az alakítások nem működnek, vagy a rendező volt másnapos. Igazából csak ment a tévében, és úgy voltam vele: na, akkor nézzük meg...

Elkezdtem nézni, de őszintén szólva körülbelül negyedórát bírtam belőle. Nem tudom, milyen közönségnek szánták, de szerintem kritikán aluli. Az pedig, hogy még szinkront is kapott, külön felbosszantott. Már csak azért is, mert ebben a műfajban százszor jobb filmek vannak, amelyek sokkal inkább megérdemelték volna a magyar szinkront. Szóval én ezt csak azoknak ajánlom, akik bírják a kínzást… mert ez tényleg az.

Mostanában rákaptam a Brokenwood titkaira, és azt kell mondanom, nagyon bejön. Alapból is nagy rajongója vagyok a krimiknek, nálam pedig Sherlock Holmes az abszolút etalon, azon belül is Jeremy Brett számomra a király, de Basil Rathbone alakítását is nagyon szeretem. Talán éppen ezért is tetszik a Brokenwood. Nem akar mindenáron túlcsavarni mindent, hanem szépen felépíti a történeteket, vannak érdekes karakterek, hangulata van, és közben végig ott van az a klasszikus „ki lehet a gyilkos?” érzés. Ráadásul a humort is jól adagolja. Nem mondom, hogy Sherlock Holmes magasságokban jár, nálam ezt amúgy is nehéz lenne megugrani, de nagyon kellemes meglepetés lett. Egy olyan krimisorozat, amit tényl... több»

Biztosan megvan ennek is a maga nézőközönsége, de… Megpróbáltam végignézni. Nem mondom azt, hogy nagyon rossz, mert az alapötlet akár még jó is lehetett volna. Viszont a zenei aláfestés végig az egész film alatt – legalábbis ameddig bírtam – szerintem nagyon sokat ront rajta. Egy film hangulatát a zene nagyon el tudja találni, de ugyanígy el is tudja rontani.

Nem vitték túlzásba az írók a munkát. Ahhoz képest, hogy milyen jól indult, a finálé fájdalmasan gyengére sikerült. Takarításhoz, főzéshez vagy telefonnyomkodáshoz háttérzajnak tökéletes.