Lassan, de biztosan mindenki kiesik a játékból, akiknek a filmjein felnőttem. De nagyon örülök annak, hogy a 80–90-es években lehettem gyerek, és részese lehettem sok pozitív változásnak. De szomorúan tapasztalom, hogy nincs utánpótlás, már az én személyes igényeimre nézve. Sokat változott a világ a filmgyártás terén, mások lettek az igények. Azt sem mondom, hogy ez jó, és azt sem, hogy rossz. De úgy látom, sok esetben ez nem mindig a szórakoztatásról szól... A filmigényeim terén nagyon furcsa az ízlésem. De ez így van jól.
91 Twin Peaks (1990)
Elég sokat vacilláltam rajta, hogy elkezdjem-e. Emlékszem, fiatalkoromban ment a tévében, de akkoriban elég ijesztőnek tűnt, úgyhogy ha jól emlékszem, nem igazán foglalkoztam vele. Most viszont végre rászántam magam, bár az elején kicsit féltem tőle, hogy mai szemmel nézve majd gagyinak hat. Szerencsére kellemesen csalódtam! Az első két évad nagyon bejött. A különös kisvárosi hangulat, a rengeteg titok, a kavarások, a fekete humor és a szerethető, ugyanakkor meglehetősen furcsa karakterek remekül működtek együtt. Az ember néha már azt sem tudta, ki kivel van, ki kit ver át, és ki mit titkol a másik elől. A kedvencem egyértelműen Dale Cooper lett. Egyszerűen imádtam a karakterét, a stílusát... több»