Ez a film olyan, mintha valaki összegyúrná az első szerelmet, a kamaszkori identitásválságot meg egy random Spotify playlistet, és valahogy működne. Közben nem akar mélyebbnek tűnni, mint ami, mégis meglepően sok érzés marad utána. A zenék konkrétan napokig bennem maradtak.
Meglepően modern vibe-ja van egy kosztümös filmhez képest. Nem az a poros életrajzi cucc, hanem inkább olyan, mintha Chopin egy mai rocksztár lenne, csak zongorával. A képek brutál szépek, a zene meg konkrétan behúz. Néha kicsit szétesik a sztori, de az atmoszféra nagyon viszi.
Teljesen várakozáson felüli volt: az egész életút bemutatása olyan őszinte és letisztult, hogy tényleg bevont magába. A focistapályán kívüli részekkel is megfogott, a gyökerek, a kisebbségi sors, a küzdelem mind megjelent. Egyedül annyit sajnálok, hogy néhol kicsit lendületvesztett a ritmus.
Teljesen beszippantott! A barlangokban való feszültség, a suttogások, az apró hangok – nagyon profin csinálják. A Banshee-mítosz is ütött, pedig nem vagyok túl horrorfan
A vizualitás vitte el a hátán a filmet: fények, hangulat, képek… mint egy hosszabb Instagram-sztori. A színészek közti dinamika is rendben van, csak néha túl előreláthatóak a fordulatok.
Simán a nyár egyik legjobb romantikus vígjátéka! A rendezés könnyed, de van benne súly is. A poénok nem túl harsányak, inkább finoman röhögős hangulat. A 91 perc nagy részét élveztem, sőt többször nevettem is hangosan.
Nagyot üt: ahogy a csúnya mostohatestvér szemszögéből meséli el a történetet, az egy friss csavar, amitől a feldolgozás újra izgalmassá válik. A hangulat erős, a látvány hátborzongatóan szép, a színészek pedig teljesen odatették magukat.
Őszintén szólva, többet vártam. A könyvek hangulatát nehéz volt átültetni a képernyőre, és néha úgy éreztem, hogy elveszett a lényeg. A karakterek nem mindig voltak hitelesek, és a humor sem mindig talált be.
Néztem, és csak azt éreztem: "Még egy lövöldözés? Még egy verekedés?" A történet annyira sablonos volt, hogy már az első 20 percben tudtam, mi fog történni. Hardy jó színész, de itt nem kapott sok lehetőséget a kibontakozásra. Egyszer megnézhető, de nem hagy mély nyomot.
Egy kellemesen közepes film, nem valami jó, de nem is szemétrossz, elmegy. Leginkább talán az zavart, hogy a készítők megpróbálták egy csavarral szimpatikussá tenni a hölgyet a film második felében - ez nem kellett volna, a konzisztensebb történetvezetés jobban bevált volna szerintem.
Az új évad is hozta az elvárható szintet, csak egy kifogásom volt, de az jelen van az összes történelmi sorozatnál. Megértem, hogy a sorozat írói szeretnék megváltoztatni a történelmet, néha szükséges is. De ebben az esetben a valoság gyakran izgalmasabb volt, mint az a verzió, amit a sorozatban kaptunk.
Érdekes alapkoncepció, ez miatt megnéztem. Maga a sorozat kicsit gyengécske lett számomra több szempontból is, de már csak az említett alapötlet miatt megéri adni neki egy esélyt.
83 Életem legjobb száma (2026)