Ricz

A Becsületről Hamukázni
Wilkommen in Bollywood! Beszéljünk komolyan a fajgyűlöletről. A tiszti becsületről. A bajtársiasságról. A hősiességről...! Csak ott a gáz, ha már szinte az első snittben blődségek és igénytelenségek záporoznak ránk. Innentől kezdve bármilyen komoly mondanivaló a hitelét veszti.

Üt, mint a hernyó
Az olasz maffiát nem ismerem. Mondom, az olaszt. De a sztori igaz, pont annyira, mint mondjuk a Hősök (The Fallen). Van rengeteg igaz történet alapján készült lövöldözős film, jobbára az összeset sírva-röhögve említik az olyan asztaltársaságokban, használt autó telepi irodákban stb, ahová az utca embere ha betoppan, hugyos gatyával fordul ki azonnal. Tökmindegy, hogy megtörtént vagy sem, mert így történt (ha értesz). Ritka az olyan maffiafilm, ahol az alkotók élőben láttak gengsztert, nem csak zsebeseket, wannabe hirigjanikat meg DIY keresztkisapámokat. Itt viszont legfeljebb ha kétszer volt "ja, persze" érzésem. A régi életemet tekintve mondhatjuk dokumentum pontosságúnak. Ettől üt.

Már a német humor sem megbízható
A házasságnak megvan az az előnye, hogy a késő esti programot egy jó filmmel helyettesítse. Ez nem az a darab, ami egy gyenge háztartási szexszel bármilyen szinten versenyezhetne. Jól indul, kezdetben még üzenete is van, aztán egymás után jönnek az ellentmondások, egy idő után ellaposodik, mint Liptai Klaudia vonalai. Az ötletbörzén még cikinek mutatja a minimalistákat, a végén már egyetlen elfogadható filozófiának állítja be. Mikorra már meglennél győzve: a főhős pusztán pénzügyi (!) sérelemből, csöves szintű "dögöljön meg a szomszéd lova is" bosszút áll. Aki rajong a germán jellemfejlődés, okosozós mozikért, azt itt egy vödör bizonytalan állagú, édesítőszeres, langyos hollywoodi B kategóri... több»