latla

Nagyon finom film. Nem ajánlom akárkinek.

Azon túl, hogy remek sorozat, nekem nagyon bejött a zenéje.

Én átéltem a blokádot, hajnal ötre kellett volna megjelennem a munkahelyemen teljes harci díszben (értsd: pikk-pakk minden rendben, te vagy a főnök), csak nem tudtam megcsinálni, mert a hídon átkelést akadályozta egy jól keresztbe állított IFA teherautó (ami ugye nem egy taxi). A blokádosok némi „kókadtsággal” heverésztek, aztán jött valami „szóvivő” öreg, állj mellénk! Én: engedjetek át! családom van, gyerekeim, gondoskodnom kell róluk! Ő: nekünk is! Úgy volt beállva az az IFA, hogy mellette gyalogosan el lehetett menni, és bármikor félre tudott húzódni, ha netán mentőautó, tűzoltóautó jön.

Érdekes, komoly film. Gyönyörűséggel töltött el nézni. Ha amcsik (nevesebb rendező, színészek) csinálják meg, tuti Oscar-díj.

Ez egy mocsok, undorító film. Néhol felfordult a gyomrom, néha dühös-türelmetlenül vártam, hogy történjék már valami, meg, hogy Jesse Plemons rusnya képét kelljen bámulnom hosszú időkön át, hagyjuk már! Egy jó dolog azért volt: Margaret Qualley, aki szebb, mint az anyukája volt.

Érdekes ez... Én nagyon keményen heteroszexuális vagyok, elhányom magam, ha pasi-pasi meleg jelenetet látok egy filmben, de élvezem, ha nő-nő leszbikus jelenetet látok, talán mert az egyik nő helyett lehetnék én, gondolom. Pedro Almodóvart egy semmi embernek tartom, de szeretem a filmjeit.

Ez a film, hú, nagyon ott van, elkapott a hangulata, nem értettem meg a lány hazugságát, miért is? Bonyolult lélek volt, gyermekeit vesztette, ő maga rokkant lett, miért kellett hazudnia? Balladisztikus hangulatú, szép film.

Örülök, hogy láthattam ezt a filmet. Hangulata van, ami megfogott. Filmként csak érdekesség, nem nagy.

Kapásból elöljáróba bocsátom, fenntartásaim voltak, amikor nekiláttam a film megnézésének, mert mit kaphatok, egy love storyt keménykedő környezetben, és azt kaptam, de miért ne tudjak örülni, ha egy csaj azt mondja, itt élünk, és boldogok vagyunk? Ne nézd meg! Csak ha csajból vagy, és azt hiszed, a Harley-k recsegős hangja férfiasság! Akkor betalál.

Annak, aki nem prűd, és van kicsit fanyar humorérzéke, élmény lesz ez a film! És a zenék, hát nagyon passzolnak (nem lehet rossz film, amiben Funkadelic - Maggot Brainja fölsejlik, a kritikusok a szólót „a hang érzelmi apokalipsziseként” írták le), és mennyire hasonlít Margaret Qualley az anyjához! Feltétlenül a csajoddal kell nézni a filmet, legyen kivel gyöngéden csipkelődni.

Az előttem szólók kellően pozitívan értékelték, én csak annyit mondok, micsoda zenék szólalnak meg abban a filmben, óh...

Ez valami borzongató! Ez a film, csak hüledezve kapkodok levegő után.

„Egy filmben nem lehet állatokat ölni. Csak nőket” Szóval ha akarsz valami bizsergető izgalmat, ki ne hagyd ezt a filmet! (Vélelmeztem, hogy nem vagy prűd.)

Idegesítő egy valami volt ez a film, megnéztem, hogy megtudjam, mi lesz a vége. Csak azért.

Hatalmas ez a film! Minden a helyén van. Mély katarzist váltott ki bennem.

Pasiból vagyok, ez a film nekem nagyon bejött, a főcímzenéjével kezdődött, tuti, hogy a zenéért felelős Michele Braga ismerte ezt a dalt: Kimnowak - Gyémánt!

Nem mondanám, hogy halálra izgultam magam, ez nem olyan film, de nagyon lekötött, egyszerűen szuper!

Én már csak ilyen vagyok, szeretem nézni egy nő gyötrődését, pláne úgy, hogy ő is akarja a gyötrődést! És igen, szükséghelyzetben tudja tisztába tenni magát minden ember, még ha nőből van is. Szuper film!

Nem hittem volna, hogy így meg tud fogni egy ilyen jellegű film. Úgy láttam neki a megnézésének, hogy gyorsan belepörgetek, ha unalmasnak találom, hát abbahagyom. Nem volt unalmas, jó volt, végignéztem. Joan Allen kimondottan tetszett.