Kemény téma, közepes kivitelezés Nem Luca Guadagnino legjobb filmje, ugyanakkor érdekes és manapság sajnos elég sokszor előforduló témát feszeget. Ha egy olyan 5 évvel ezelőtt jött volna ki a film, biztos nagyobbat szól, akkor volt talán a csúcsán a #metoo mozgalom. A színészi játék abszolút rendben van, ugyanakkor a dialógusokat olykor kicsit mesterkéltnek találtam, nem tűnt természetesnek, bár ez betudható annak is, hogy többnyire tanárok és diákjaik között zajlottak. A zenéket illetően viszont abszolút csalódás a film, Trent Reznor és Atticus Ross ennél sokkal többre képes, a Challengers és a Tron-Ares-filmekben abszolút maradandó soundtracket alkottak, ebben viszont gyakorlatilag egy emlékezetes zene sincsen. A fényképe... több»
Újabb kiváló body horror Úgy tűnik, a body horror műfaj reneszánszát éli, ugyanis A Szer, illetve A Csúf mostohatestvér után egy újabb kiváló alkotással sikerült megörvendeztetni a közönséget. Maga a film kiválóan van fényképezve, bőven kijut benne az extrém jelenetekből, már az első pár percben kapunk pár nyugtalanító képkockát. A két főszereplő pazar, nem hiába jó közöttük a kémia, hiszen a való életben is házasok. 1-2 gyengébb CGI-tól eltekintve nem igazán tudok negatívumot felhozni, végig lekötött a film, nem volt benne üresjárat. A műfaj kedvelőinek bátran ajánlom!
Az az átkozott zongora... Eleinte a film nézése közben megfogalmazódott bennem egy gondolat, hogy lehet az év egyik legjobb alkotásával van dolgunk. Ez egészen addig a pontig tartott, amíg be nem jött a képbe egy végtelenül IRRITÁLÓAN hamis zongora-aláfestés, amitől 5 perc után legszívesebben felálltam volna a székből. Nos, ez tartott legalább fél óráig. Nem tudom, kinek az ötlete volt ez, de miután vége lett, azt valami mennyei feloldozásnak éltem meg. Rengeteget rontott összességében az élményen, a párbeszédekre sem tudtam közben koncentrálni, csak arra gondoltam, hogy végre legyen vége. Ettől eltekintve a film többi része baromi jó. A fényképezés remek, az alakítások kiválóak (Sean Penn főgonosza zseniális), van r... több»
Disztópikus thriller Ahhoz képest, hogy mennyire egyszerű az alapfelütés, sikerült egy kimondottan érzelmes, izgalmas filmet készítenie az alkotóknak. Igen gyorsan beindul a cselekmény, gyakorlatilag 5 perc után bedobnak a mély vízbe, nincs felesleges időhúzás, aminek én nagyon örültem. Ugyan 50 fiatal indul útnak, de kb. 10 az, aki részletesebben be van mutatva, vannak közöttük igazán szimpatikus karakterek, akikért lehet izgulni. A negatív arcok viszont igazi rohadékok, egy-egy beszólásuk után kinyílik a bicska az ember zsebében :). Ami viszont a legnagyobb pozitívum, azok a párbeszédek; zseniálisan meg van írva a forgatókönyv. Az Alien Romulusból megismert David Jonsson ismét remekel, szerintem nagy karrier á... több»
Remek akció-komédia Pörgős, humoros akció-vígjáték, stílusban leginkább a brit gengszterfilmekre emlékeztet. A rendezőtől eddig mélyebb tartalmú filmeket kaptunk, ez talán az első olyan munkája, ami kizárólag a szórakoztatásra összpontosít. Austin Butler előtt szerintem nagy jövő áll, a Dűne és a Motorosok után ez is nagyon tetszett, nem véletlen, hogy ilyen neves rendezők keresik meg, mint Villeneuve vagy Aronofsky. A film sztárja viszont egyértelműen a cica, hihetetlen, hogy mikre be tudták idomítani, lopja a show-t mindig, mikor feltűnik. Az operatőri munka, színészi játék, zenék minden fronton elsőrangúak, nem jut eszembe olyan dolog, amibe bele tudnék kötni.
Szórakoztató akció-vígjáték A meglepően jól sikerült első rész után nem volt kérdés, hogy érkezik folytatás. Eddig a "visszavonult hétköznapi fószer rejtett képességekkel" zsánert főleg Jason Statham vitte a hátán, de Bob Odenkirknek is baromi jól áll ez a szerep. Az első részben is voltak humoros momentumok, de ezt a második részt talán még jobban elvitték a vígjáték irányába. Az akciójelenetekre nem lehet panasz, a rendező eddig főleg harcművészeti filmeket készített, nagyon jó koreográfiákat sikerült ehhez is kitalálni. A karakterek szerethetőek (a komplett csapat visszatért az első részből), a 86 éves nagypapi megint ellopja a show-t, de mindenkinek jut pár emlékezetes mozzanat. Ugyan az elsőt nem übereli, de az ak... több»
Végre egy jó cápás film Sajnos horrorberkekben a cápás kategória az utóbbi években eljutott arra a pontra, hogy ha az ember meghallja, automatikusan a trash filmek jutnak eszébe róla, köszönhetően a sok igénytelen szemétnek, ami kijött az utóbbi években. Nos, ez a film nem ilyen. Eleve csavartak egyet a felütésen, miszerint nem is a cápák azok, amiktől igazán tartani kell, a címadás is nagyon találó. Jai Courtney kiválóan hozza a pszichopatát, sajnos eddig túl sok jó filmben nem láttam, nagyobb figyelmet érdemelne. Low-budget filmhez képest nagyon jó a film látványvilága, kitettek magukért az alkotók. Rendkívül izgalmas, fordulatos film, egy percét sem untam. 2025 ontja magából a jobbnál jobb horrorokat, ez is egy... több»
Méltó a régiekhez Végre egy ütős vígjáték, ami nem fogja vissza magát. Elmebeteg poénok garmadája, gyakorlatilag elejétől a végéig. Liam Neeson tökéletes választás volt a szerepre, elődjéhez hasonlóan faarccal képes előadni a legabszurdabb szituációkat is, ráadásul nagyon jól működnek együtt Pamela Andersonnal. Aki szerette a régieket, az szerintem nem fog csalódni, de persze valamelyest nyitottan kell hozzáállni az új színészhez, illetve szereplőgárdához. Hatalmas plusz pont, hogy a film nem törekedett polkorrektségre, megkapja mindenki a magáét :) Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, hogy a magyar szinkron néhol nem tudott megbirkózni az angol szóviccekkel, esetenként kimondottan kellemetlennek és e... több»
Brutál Nagyon szeretem az olyan horrorokat, amik inkább atmoszférateremtéssel, mintsem az olcsó jumpscarekkel operálnak, szerencsémre ez pontosan ilyen volt. Baromi jó a film sejtelmes, baljós hangulata, mikor semmi különös nem történik éppen akkor is benne van a levegőben, hogy épp valami beteg dolog van készülőben. Apropó beteg dolgok... nos ez a film mondjuk úgy nem kispályás gore tekintetében, én edzett horror rajongónak tartom magam de néhány jelenet azért beleégett a retinámba. A rendező páros előző filmje is nagyon tetszett, ez talán még annál is jobban, remélem sikerül tartaniuk a jövőben ezt a magas színvonalat. A színészi játék pazar, hiába nincsenek benne A listás színészek, mindenki kiv... több»
Újabb lépés a jó irányba A Mennydörgők után sikerült ismét egy színvonalas Marvel-filmmel megörvendeztetni a rajongókat. A négy főszereplő között nagyon jól működik a kémia, abszolút remek a casting, szerethető brigád. A látványvilág remek, nagyon kreatívak voltak a készítők a retro-futurisztikus díszletekkel, lehet, röhejesnek hangzik, de hasonlít valamelyest a Jetson család rajzfilmre. A CGI 90%-ban szintén remekül néz ki. Két nagyobb akciószekvencia van a filmben, az első, űrbéli üldözés szerintem az emlékezetesebb, elképesztően jól összehozták. Összességében egy újabb izgalmas, látványos filmmel gazdagodtunk, képregényfilm-rajongóknak kötelező darab.
Meglepően jó Slasher rajongóként igazi csemege volt számomra ez a film, pedig nem voltak túlzottan nagyok az elvárásaim. Az új Végső állomás mellett az év egyik legnagyobb meglepetése. Biztos a nosztalgiafaktor is közrejátszik, a klasszikus első részt nagyon szerettem, a második is abszolút nézhető kategória, a harmadik részt inkább hagyjuk... :) Bíztunk benne, hogy nem fogja túl komolyan venni magát a film, szerintem egy jó slasherbe kell egyfajta beteg humor. Ezt az akadályt nagyon jól vette, ugyan nincs túl sok poén benne, de ami van, az tényleg ütős, néhány beszóláson konkrétan kifeküdtünk :). Véresebb, mint az előző részek, bár ez 2025-ben már szinte elvárható. A legnagyobb pozitívum viszont az, hog... több»
Igényes horror Volt egy amolyan művészfilmes beütése a dolognak. Az első részhez hasonlóan ebbe is megpróbáltak némi innovációt vinni bullet-time-szerű lassításokkal, néhol furcsának ható, amolyan "shakycam"-hez hasonló kameraképekkel. A lassítások baromi jól néztek ki, egy-egy nyíllal bevitt fejlövést ahogy megmutatnak több irányból, az olyan dolog, amit nem sok filmben látni. Rendkívül beteg jelenetekből sincs hiány, maximumra van tekerve a brutalitás. Van a filmben elég sok szimbolikus bevágás, pár másodperces jelenetek régi filmekből, őszintén szólva ezeket nem nagyon tudtam hova tenni. Véleményem szerint egy 20 percet simán ki lehetett volna vágni a filmből, érződik rajta a 2 órás játékidő, a vége fel... több»
Gyenge próbálkozás Al Pacino nagy kedvencem, és mivel konkrét horrorfilmben még nem láttam a mestert, így nagy reményekkel ültem be a moziba. A témát is nagyon kedvelem, bármilyen vallási témájú horrort meg tudok nézni. Sajnos ez a film az év egyik legnagyobb csalódása, túl sok pozitívumot nem tudok felhozni róla, egyedül Al Pacino játéka húzza fel egy csillagról kettőre az értékelést. A legszembetűnőbb negatívum a kamerakezelés; a filmet amolyan "dokumentumfilmes", kézi kamerás stílusban vették fel, ami egy idő után kimondottan bosszantó lett a sok rángatózással, illetve a sok felesleges ráközelítéssel. A sztori sem tud semmi újat mondani, ezerszer látott klisékkel dolgozik a film: rángatózás, káromkodás démo... több»
Jobb, mint az előző kettő Az előző rész számomra a franchise mélypontja volt, a Világuralomban erőltetett sáska inváziós cselekményszál finoman szólva nem jött át. Ebben sem tudtak elszakadni a mutánsoktól, szerintem nem feltétlenül vágyik a közönség minden részben nagyobb és elborultabb dínókra, a kevesebb néha több elv jobban tudna itt érvényesülni. Scarlettnek nagyon jól áll ez a szerep, szívesen látnám több kalandfilmben. A rendező már a Godzillában bizonyította, hogy van tehetsége az óriásszörnyek életre keltésében, a látványra itt sem lehet panasz, hihetetlenül "élethűen" festenek a lények. A történet olyan, amilyen, túl nagy mélységeket nem kell tőle várni, inkább egy agykikapcsolós popcorn mozi ez, de annak k... több»
Akció-vígjáték Ugyan az első rész még a horror műfajt képviselte, ebben már inkább az akció-vígjáték irányába mentek el. Egyértelműen a fiatalabb generációt próbálták megcélozni vele, sok poénnál éreztem azt, hogy a 36 évemmel nem én vagyok a célközönség. A film igen hosszú, szerintem legalább 20 percet ki lehetett volna vágni belőle, de ennek ellenére igényesen rendezett, élvezhető alkotás. Mindenképpen kiemelném az Ameliát játszó hölgy játékát, mindenképpen ő volt a film fénypontja; legutóbb az Ahsoka sorozatban lehetett látni a színésznőt.
Alapfilm Quentin Tarantino egyik első filmje, de ez nem látszik meg a minőségen, már akkor is tudta, hogy mi kell egy jó filmhez: kiváló karakterek, emlékezetes dialógusok, pörgő cselekmény. Az egyik olyan film, amit nem tudok megunni, bármikor szívesen újranézem. 10/10
Testhorror remekmű Mind rendezésileg, mind színészi játékban remekel a film, nem véletlenül volt ekkora hype körülötte. Természetesen, mint maga a zsáner is, megosztó alkotás, nem való mindenkinek, kell némi "edzettség" horror fronton, hogy tudja az ember élvezni. Talán az utolsó 15 percet éreztem kicsit túlzásnak, egyértelműen a Carrie film jutott róla eszembe. A műfaj kedvelőinek erősen ajánlott.
Rétegfilm Tipikus Wes Anderson-film. A képi világ, a pasztellszínek gyakorlatilag egy az egyben ugyanazok, mint az előző filmjeinél; nem véletlenül számítanak már a rendező védjegyeinek. Aki látta már néhány filmjét, gyakorlatilag egy képkockából meg tudja mondani, hogy Wes Anderson-filmet néz. A színészi munka jó, ugyanakkor meglehetősen "színpadias"; végig olyan érzésem volt, mintha nem egy filmet, hanem egy színdarabot néznék. A humor szerintem rendkívül jól működik a filmben; nem az a térdcsapkodós fajta, inkább az a fanyar, fekete humor. Elég sok komoly cameo van a filmben, pl. Tom Hanks vagy Scarlett Johansson, de sajnos túl sok lapot nem osztottak nekik; akik esetleg miattuk néznék meg a filmet... több»
A tökéletes blockbuster Nagy rajongója vagyok a szériának, Ethan Hunt és csapata most sem okozott csalódást. A sorozat védjegyének számító kaszkadőrmutatványokból több emlékezetes is van, külön kiemelném a búvárkodós szekvenciát, ami valami egészen elképesztő légkört teremtett a vetítőteremben, tapintani lehetett a feszültséget. Ha minden igaz, utolsó résznek szánták a filmet, ezt igazolják a korábbi részekre történő kikacsintások, régebbi karakterek feltűnése. Én ezeknek mind nagyon örültem, de aki esetleg nem látta a régebbi részeket, annak lehet, hogy néhány dolog zavaros lesz benne. A teljes élményhez mindenképpen javasolt az előző részeket is megnézni. Színészi játék, zene, akciójelenetek és operatőri munka te... több»
68 Vadászat után (2025)
Nem Luca Guadagnino legjobb filmje, ugyanakkor érdekes és manapság sajnos elég sokszor előforduló témát feszeget. Ha egy olyan 5 évvel ezelőtt jött volna ki a film, biztos nagyobbat szól, akkor volt talán a csúcsán a #metoo mozgalom. A színészi játék abszolút rendben van, ugyanakkor a dialógusokat olykor kicsit mesterkéltnek találtam, nem tűnt természetesnek, bár ez betudható annak is, hogy többnyire tanárok és diákjaik között zajlottak. A zenéket illetően viszont abszolút csalódás a film, Trent Reznor és Atticus Ross ennél sokkal többre képes, a Challengers és a Tron-Ares-filmekben abszolút maradandó soundtracket alkottak, ebben viszont gyakorlatilag egy emlékezetes zene sincsen. A fényképe... több»