Méltatlanul ajnározott A korszak bővelkedett az ehhez hasonló filmekben, így még kirívóbb, hogy ez a gyenge alkotás ilyen nagy hype-ot kap azóta is. Ezer éve a listámon volt, és most csak azért nem bánom, hogy megnéztem, mert kontrasztanyagnak kiváló. Hiteltelen főhős (Sam Elliot simán lejátssza a vászonról), szégyenteljes koreográfiák, faék egyszerű sztori (utóbbi még nem is fájna annyira). A 2024-es remake-et is bevállalom, ott legalább igazi színész lesz a főszerepben, de most már tartok tőle kicsit.
Igenis jó Pár olcsóbb húzást leszámítva teljesen jó kis sztori arról, hogy hogyan válik valaki húga a nagyanyjává, és egy nyakláncról, ami tulajdonképpen sose létezett. Épp csak annyira kell törni a buksit, hogy értse az ember, amennyire még nem is fáj.
Volt ebben több... A színészek játéka (a rendezőét leszámítva persze, de hát ő nem is igazán színész) remek volt. Azt sajnálom csak igazából, hogy nem áldozott rá több energiát. Therabítiára emlékeztet, de sajnos nagyon elnagyolt ahhoz képest. Bájos, fantasztikus mesevilág, de nagyon felületes. Ha valami ennyire a szíve mélyéről szól valakinek, akkor dolgozza ki jobban, vagy bízza olyanra, aki kívülállóként talán még jobban meg tudja szeretni. Shymalan minden alkotását meg fogom nézni ezentúl is, de itt hiányzott valami.
75 Országúti diszkó (1989)
A korszak bővelkedett az ehhez hasonló filmekben, így még kirívóbb, hogy ez a gyenge alkotás ilyen nagy hype-ot kap azóta is. Ezer éve a listámon volt, és most csak azért nem bánom, hogy megnéztem, mert kontrasztanyagnak kiváló. Hiteltelen főhős (Sam Elliot simán lejátssza a vászonról), szégyenteljes koreográfiák, faék egyszerű sztori (utóbbi még nem is fájna annyira). A 2024-es remake-et is bevállalom, ott legalább igazi színész lesz a főszerepben, de most már tartok tőle kicsit.