Wes Anderson minden egyes filmje egyedi alkotás, gondosan válogatott ékszer egy hímzett párnán, festett dobozban, újrahasznosított kottákba csomagolva, biciklis kosárban szállítva....
És mégis, minden egyediségük ellenére mindegyik film tagadhatatlanul a tipikus Anderson-kategóriába tartozik, tükrözve a filmkészítő költői látásmódját. Hogy miben is áll ez? Száraz szellemességben és a részletekre való precíz odafigyelésében a keretezés, a díszlet, a zene, a ruhatár és művészetének minden más formai elemében.
Most, hogy hamarosan érkezik az Asteroid City készítettünk egy válogatást Anderson filmjeiből a Mafab közösség szavazati alapján!
Íme 10+1 Wes Anderson film, a legrosszabbtól a legjobbig!
A film egy kitalált amerikai sivatagi városban játszódik 1955-ben, ahol épp a Junior Stargazer kongresszus zajlik. Az ország minden részéből érkező diákok és szülők gyűlnek... több»
A 20. században játszódó film egy fiktív francia városban megjelenő amerikai magazin utolsó lapszámában közölt történeteket eleveníti meg.
A francia kiadás szerkesztősége... több»
Bizonyos szempontból meglepő, hogy Andersonnak ilyen sokáig tartott egy antológiafilm elkészítése. A Francia kiadás bizonyítja, hogy a rendező erősségei és ízlése kiválóan alkalmas arra, hogy több különböző történetet gyűjtsön össze egy átfogó keretbe. Akárcsak, ahogyan a korábbi, listán szereplő filmek esetében is vált a különböző hangnemek között (a fiatal szerelem hevétől a kapuzárási pánik rideg elidegenedéséig, a börtön embertelenségétől a forradalom elsöprő energiájáig), de az ilyen átmeneteknek több értelme van, ha úgy vannak elrendezve, mint egy magazin különböző részei. A tagoltság azt is lehetővé teszi, hogy Anderson a lehető legtöbb filmsztárt pakolja bele a filmbe, mind a régi kedvenceket, mint Bill Murray, mind az új munkatársakat, mint Timothée Chalamet és Jeffrey Wright - utóbbi különösen a film utolsó fejezetében tündököl a világot járó James Baldwin analógjaként. A Francia kiadásban Anderson egyszerre nyúl vissza a francia újhullám meghatározó hatásaihoz (az eredeti Bottle Rocket rövidfilm óta minden projektnél többet használ fekete-fehér színezést), és új utakat is bejár a kiterjesztett 2D-s animációs jelenetekkel.
A Petárda című vígjátékban Anthony nem találja az élet értelmét, s idegösszeomlást kap. Az intézetből szabadulva próbál visszailleszkedni a hétköznapi életbe. Barátja,... több»
A "nyers" nem az a szó, ami gyakran eszünkbe jut, ha Anderson munkásságáról van szó. De a későbbiekben született, aprólékosan kidolgozott remekművekhez képest a rendező debütáló filmje egyenesen lazának hat. A rend és a káosz közötti feszültség adja a Petárda varázsát. Dignan (a filmes debütálásában társíró Owen Wilson) kétségbeesetten szeretne egy későbbi Anderson-filmhez tartozni, ahol a karakterek saját, bonyolult fantáziavilágot építenek maguk köré. Dignan álma, hogy egy Michael Mann-filmből kikerült, zseniális és stílusos rabló legyen, bálványát, Mr. Henryt pedig az eredeti Mann-film főszereplője, James Caan alakítja. De ellentétben Caan karakterével a Tolvajban, Dignan nem tud összeállítani egy hozzáértő csapatot; legjobb barátja, Anthony (Luke Wilson) túlságosan elfoglalt azzal, hogy szerelmes legyen. Amikor Dignan végre belevág egy igazi rablásba, kiderül, hogy ugyanolyan komikusan alkalmatlan rá, mint a szegény széftörő Kumar (Kumar Pallana). Dignan "75 éves tervének" grandiózus ambíciója a későbbi Anderson-filmekre marad.
Steve Zissou (Bill Murray) őszintén hiszi, hogy egy profi tengerkutató. Valahogy ezt a kétségbe vonható állítást képes elhitetni a tengeralattjáró legénységével is. Zissou... több»
Kétségtelen, hogy ez Anderson "szeretem vagy utálom" filmje. Néha úgy tűnik, hogy vagy büszkén viselsz egy piros Team Zissou-sapkát, és boldogan hallgatod Seu Jorge portugál David Bowie-borítóit, vagy úgy gondolod, hogy Anderson filmje egyenesen az összefüggéstelenségbe ugrott a jaguárcápával. Ez darab minden bizonnyal egy furcsa fenevad, amely gyorsan ugrál a műfajok (ez a film egy filmfesztiválon kezdődik, tengeri útra indul, és akció-látványossággá válik, amint megjelennek a kalózok) és a hangnemek (a kapuzárási válságok romantikus kalanddal és keserédes családi megbékéléssel versenyeznek) között. Az a fajta mindent felemésztő megszállottság, amely a Holdfény királyság gyermekeinél bájosnak tűnik, Bill Murray középkorú óceánkutatójától sokkal savanyúbbnak. De azoknak, akiknek van türelmük elviselni a túlzásokat, az Édes vízi élet sok szépséget kínál.
A három testvér, Francis (Owen Wilson), Peter (Adrien Brody) és Jack (Jason Schwartzman) már több mint egy éve nem találkoztak, egész pontosan apjuk temetésén látták egymást... több»
Ebben az alkotásban sok minden van, amit szerethetünk, Anderson szerény léptékű visszatérése a 2004-es Édes vízi élet kereskedelmi és kritikai kudarcából. Ott van az elragadó címadó vonat; három nagyszerű alakítás Owen Wilson, Adrien Brody és Jason Schwartzman részéről, mint az elhidegült testvérek a film középpontjában; és a film közepén egy flashback, amely Anderson legzsigeribb felütései közé tartozik. De van mit nem szeretni is, nem utolsósorban azt, hogy a film egzotikusan kezeli Indiát és népét (és vitatható az ezzel kapcsolatos öntudatossága), valamint Anderson néhány kevésbé elegáns hangszínváltását és szimbolikáját. (A testvérek elhunyt apjuk régi bőröndjeit cipelik Indián keresztül, mert még mindig a halálának érzelmi csomagját cipelik, érted!). És végül a Darjeeling nem tehet róla, de átmenetinek és jelentéktelennek érzi magát az előtte és utána következő, koherensebb és kontrolláltabb alkotásokhoz képest; a karaktereihez hasonlóan Anderson is mintha újra önmagára találna a film révén.
Max Fischer (Jason Schwartzman) egy nem hétköznapi fiú, a Rushmor gimnázium igazi okostojása. Ő szerkeszti az iskolaújságot, az évkönyvet, emellett elnöke a Francia Klubnak, a... több»
Az Okostojás inkább Anderson egyik jellegzetes felvétele: Minden a helyén van, és egyetlen elem sincs elpazarolva. Minden pillanat segít előrevinni az éles felnövéstörténetet, vagy elárul valamit a három központi szereplő valamelyikéről: A 15 éves Max Fischer (Jason Schwartzman), az első osztályos tanárnő, Rosemary Cross (Olivia Williams), akinek megpróbál udvarolni, és Herman Blume (Bill Murray, Anderson filmjeiben egyik első és legjobb alakításában), a depressziós acélmágnás, akiben Max rokonlélekre talál, és aki a bizarr szerelmi háromszög harmadik pontját alkotja. Valóban, sokan még mindig úgy érzik, hogy Anderson soha nem tudta felülmúlni az Okostojást, az utolsó olyan filmjét, amely látszólag az ő fantasztikus univerzumán kívül játszódik. Ez a földhözragadtság különbözteti meg a filmet, de egyben a javára is válik: szinte önmagában is tökéletes dolognak tűnik, egy külön osztályban.
Tenenbaumék családja csupa fekete bárányból áll. Az apa hitelből él egy hotelben, gyermekei zsenik, de neurotikusak. Chas pénzügyi lángelme, Margot az évszázad drámaírója,... több»
Ha van valami, ami Wes Anderson filmjeit mindenekelőtt meghatározza, az nem a makulátlanul megkomponált felvételek, a szeszélyes jelmezek, a száraz egysorosok vagy bármely más, könnyen és gyakran parodizált elem. Sokkal inkább a veszteség és a melankólia érzése, amely minden filmjét kísérti, és még Anderson legkülönösebb babaházi világába is kemény pszichológiai realizmust visz. Ez a központi feszültség soha nem valósult meg jobban, mint Anderson harmadik filmjében, a 2001-es The Royal Tenenbaumsban, amely egy válással kezdődik, ami szétzúzza a címszereplő családot, és megteremti a terepet a traumák és a megbánás komédiájának, amely ezt követően jön. A benne rejlő vizuális és auditív élvezetek káprázatosak, kezdve az Archer Avenue csodálatos házától a máig ikonikus jelmezeken át Alec Baldwin ironikus narrációjáig és Anderson legtökéletesebb filmzenéjéig (Paul Simon, Nico, Elliott Smith és mások zenéjéig). A film azért is kiemelkedő, mert a Tenenbaum-klán kíméletlen emberségével népesíti be ezt az aprólékosan elrendezett univerzumot: Chas (Ben Stiller) és feldolgozatlan gyásza, Richie (Luke Wilson) és a fogadott húga, Margot (Gwyneth Paltrow) iránti vágyakozó szerelme, Margot saját unalma és a valahová tartozás keresése. És ott van még az apjuk, Royal (Gene Hackman), aki kétségbeesetten próbál visszakerülni a gyerekei életébe, és visszanyerni a szeretetüket. Más Anderson-filmek talán tökéletesebbek, de aTenenbaum tökéletlenségében is dicsőséges - és valóban, az emberiség saját dicsőséges tökéletlenségének szeretetteljes portréja
A film valahol Európában, a képzeletbeli Zubrowka köztársaságban játszódik a két világháború között. Itt áll egy nagy hírű luxushotel, a Grand Budapest, akinek a vendégei... több»
A Grand Budapest Hotel Anderson filmkészítői tehetségének kiteljesedése. Gyönyörűen keretezett és bonyolultan részletgazdag, a szerzőtől megszokott szellemességgel és furcsaságokkal. A látványtervezés, az operatőri munka, a színpaletta, a különleges jelmezek és Ralph Fiennes hihetetlen alakítása együttesen keltik életre Anderson vízióját. A film elismerései önmagukért beszélnek: A film kilenc Oscar-jelölést kapott, ami holtversenyben a legtöbb jelölés abban az évben. Négyet el is nyert - a legjobb eredeti filmzene, a legjobb díszlettervezés, a legjobb smink és frizura, valamint a legjobb jelmeztervezés -, és Anderson először kapta meg a legjobb rendezői és a legjobb film díját, így ez lett az eddigi legelismertebb filmje.
Miután Megaszaki város összes kutyáját egy szemétlerakóként szolgáló szigetre száműzik, a 12 éves Atari Kobajasi egyedül vág neki az útnak, hogy megtalálja elhurcolt... több»
Stop-motion animáció plusz kutyák a végső recept a sikerhez, és itt van mit szeretni. Stop-motion kiskutyák? Gyerünk! Fenomenális szinkronhangok? Védjegyszerű Anderson-rendezés? Felejthetetlen filmzene a gyakori munkatárs Alexandre Desplat-tól? Megvan, megvan és megvan. A film politikai felhangja a bevándorlásról és az emberek "másként" való megjelöléséről világos és mindig aktuális, de ahol a Kutyák szigete elveszti a talajt, az a kritikusok szerint a film kulturális kisajátítással és a fehér megmentő trópusának használata. A tiszteletadás és a kisajátítás közötti határvonalon mindig kényes egyensúlyozni, és itt ez egy egyébként gyengédszívű, bár komor film vizét szennyezi be.
1965 nyarán két tinédzser szerelembe esik, és titokzatos egyezségük értelmében együtt szöknek meg a vadonba. A New England-i hatóságok azon dolgoznak, hogy rábukkanjanak a... több»
Anderson számos megszokott furcsasága végigvonul gyönyörű hetedik játékfilmjén, de sehol máshol nem alkalmazta őket ilyen gyengéd hatásfokkal. A fiatal felfedezettek, Jared Gilman és Kara Hayward játsszák a főszerepet, mint két 12 éves különc, akik az 1960-as évek közepén egy kitalált New England-i szigeten élnek, egymásba szeretnek és együtt szöknek el. Anderson a rá jellemző szellemességgel árasztja el a történetet, és nem hajlandó fájdalmasan őszinte hőseit kedves különcöknek feltüntetni; ehelyett a dráma legigazibb értelmezésévé a heves páros saját menekülésükről alkotott véleménye válik, amelyet ők a szerelem, a bátorság és talán egy kis varázslat epikus fogalmaival érzékeltetnek. A filmrendezőnél a kivitelezhetetlenség, a tervek és protokollok, valamint az önfeledt karakterek (akiket itt a fiatal sztárok mellett az egyöntetűen vidám felnőtt szereplők alakítanak) ritkán nyernek olyan tökéletes értelmet, mint a Holdfény királyságban, ahol egy álmodozó gyermeki víziója a romantikáról és a kalandról teljes mértékben, diadalmasan megvalósul.
Róka úr hajdanán hetedhét országban ismert ravaszdi volt. Tizenkét éve már, hogy visszavonult, és a családapák nyugodt életét éli. Felesége, rókaasszonyság hatására... több»
Figyelembe véve Anderson alaposságát a részletgazdag környezetek megalkotásában, szinte meglepő, hogy a hatodik filmjéig, Roald Dahl gyerekkönyvének stop-motion adaptációjáig várt, hogy teljes egészében animációs filmet készítsen. A formátum lehetővé tette számára, hogy a semmiből építsen fel egy világot, és micsoda világ ez - a bájos gazember Róka úr (George Clooney) nagyrészt földalatti birodalma, amelyet sztárhangú, teljesen és humorosan megvalósított életmóddal rendelkező állatok népesítenek be (hipp-hopp!), ugyanolyan hitelesen magával ragadó, mint a filmrendező bármelyik alkotása. Ahogy a Róka család drámája is: Miközben a cselekményben Róka úr egyre bonyolultabb rablások sorozatát követi el, a feleségéhez (Meryl Streep) és fiához (Jason Schwartzman) fűződő kapcsolatai révén valódi érzelmi tétje is van működésének. Ez egy könnyedebb darab Anderson életművében - kicsit elnéző, kicsit abszurd -, de még könnyedségében is egyfajta rendezett tökéletességet mutat.
A nyár az az időszak, amikor a reggeli levegő tiszta és friss illatú (kivéve, ha trópusi és fullasztó, mint mióta beütött a kánikula #LOL #nemsírunk), minden...
A 2023-as évad már most is hatalmas filmkatalógussal rendelkezik!
A régóta halogatott Aquaman és az elveszett királyság és Flash – A Villám film is végre...
Isten éltesse a zongorisát, az embert, aki szembeszállt King Konggal és a Predatorokkal, aki tagja volt Birmingham bandájának és aki úgy tudott szabadulni mint...
Bruce Willis (galériánkban) családja tavaly közölte a nyilvánossággal, hogy a színész egészségügyi okok miatt visszavonul a filmezéstől. Bár az utóbbi...
Alighanem sokan várták már, hogy C.J. Sansom könyvei végre méltó adaptációt kapjanak, amellyel ezúttal a Disney+ szolgál, a Shardlake holnaptól ugyanis már...
Május elsején izgalmas tartalmakkal nyit a Netflix! Érkezik a brit dráma, a Nyolcadik oldal Bill Nighy-val, az indiai kurtizános sztori, a Csillogó gyémántok -...
A magyar netflixezők hétfői kedvence (a héten kiderül, meddig marad ez így) Az Asunta-ügy! A sorban maga mögé utasította a Szarvasbébit és a szintén frissen...
Az elismert és nagy sikernek örvendő produkció végre befutott a streamingszolgáltatóhoz. A filmet Zach Cregger rendezte, akinek ez volt debütáló rendezése és...
