Kutyák szigete (2018)

Amikor egy délután keresgéltem, hogy mit is nézzek, egyszerűen csak áttekertem ezt. Még csak esélyt sem adtam neki. Legközelebb. amikor már többen is ajánlották, vettem a fáradtságot és megnéztem az előzetesét. Végig se néztem már kapcsoltam ki. Fura volt, nem tetszett és egy percet sem akartam megnézni belőle, már előre utáltam az egészet. DE a sors közbelépett. A tévében kapcsolgatva csodák csodájára épp elkezdődött ez a film, és mivel semmi értelmesebbet nem találtam hát hagytam had menjen háttérzajként, aztán bele belenéztem. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy nézem és élveztem. Egyszerűen lekötött és magával ragadott. Lassan hozzászoktam a világához és még pislogni is alig mertem, nehogy lemaradjak egy részletről is. Imádtam! Ez egyszerűen zseniális és hihetetlenül kreatív a megvalósítása. Megbántam hogy nem adtam neki esélyt elsőre, de nagyon örülök, hogy úgy alakult, hogy láthattam. Nagyon sok mindent tartalmaz ez a film. Nagyon elgondolkodtató és kötelezővé tenném a megnézését sok másik film mellett. Nagyon szép és mély jelentése van, csak tudni kell az egész mögé látni. Ha még gondolkodsz rajta és elolvastad ezt a hozzászólást, amint a végére érsz, indítsd el a filmet, mert garantálom, hogy nem fogod megbánni!

Wes Anderson kalandozása a stop-motion világában, második rész. A kortárs filmművészet egyik legeredetibb rendezője kilenc év elteltével újfent visszatért ehhez a különleges animációs stílushoz, s ismét valami nagyon egyedi hangulatú, különleges remekművet tett le az asztalra. A Kutyák szigetét nyugodtan tekinthetjük egy ódának, amelyet az ember legjobb barátjának címeztek. Elég csak megnézni az eredeti címet: Isle of Dogs, innen már csak egy lépés az I love dogs. És persze a stílus, az a nagyon markáns stílus: a szimmetrikusabbnál szimmetrikusabb beállítások és képek, a jellegzetes színek és karakterek, a fekete humor és a helyenként nagyon abszurdba hajló történet. Mindezek mellett mégse... több»

Imádom a kutyákat és ez a mese nekem készült úgy hiszem. A stop motion műfaj nehézségei az anyagok megformálása és maga a folyamat ami hosszadalmas és kimagasló türelmet kíván meg. A rajzfilmen meglátszik a türelem és a kreativitás nagyon ötletesek a helyszínek és az állatok külseje. Amivel nem nagyon voltam megelégedve az a történet. Számomra kicsit buta lett, pedig egy kis komolysággal mégjobb végeredményt értek volna el.

Nem különösebben kedvelem az animációs filmeket, de ezzel kivételt tettem egyrészt a „főszereplők” miatt, másrészt egy Wes Anderson film mindig – az esetek többségében – emlékezetes filmélmény. Tegyük hozzá, hogy ez a stop-motion animációval készített munka tetszett ugyan, csak nekem a formája miatt túl sok volt. Merem remélni, hogy sok mindent megéreztem a rendező szándékaiból; a totalitárius rendszerek maró kritikáját, a népirtások szörnyűségeit, de az ilyen és hasonló súlyos témákat szerintem nem ilyen formában kellett volna feldolgozni. Ennek ellenére érdemes volt megnézni – felirattal láttam – így hallhattam Edward Norton, Jeff Goldblum, Bill Murray, Bob Balaban hangját.

Wes Anderson egyszerűen nem tud hibázni. A Csodálatos Róka úr után ismét egy zseniális, instant klasszikus animációs filmmel rukkolt elő. Ez a pali egészen elképesztő. Komoly mondanivaló, káprázatos kivitelezés, mit mondhatnék? 5-ös!