Kutyák szigete (2018)

Wes Anderson kalandozása a stop-motion világában, második rész. A kortárs filmművészet egyik legeredetibb rendezője kilenc év elteltével újfent visszatért ehhez a különleges animációs stílushoz, s ismét valami nagyon egyedi hangulatú, különleges remekművet tett le az asztalra. A Kutyák szigetét nyugodtan tekinthetjük egy ódának, amelyet az ember legjobb barátjának címeztek. Elég csak megnézni az eredeti címet: Isle of Dogs, innen már csak egy lépés az I love dogs. És persze a stílus, az a nagyon markáns stílus: a szimmetrikusabbnál szimmetrikusabb beállítások és képek, a jellegzetes színek és karakterek, a fekete humor és a helyenként nagyon abszurdba hajló történet. Mindezek mellett mégse... több»

Nem különösebben kedvelem az animációs filmeket, de ezzel kivételt tettem egyrészt a „főszereplők” miatt, másrészt egy Wes Anderson film mindig – az esetek többségében – emlékezetes filmélmény. Tegyük hozzá, hogy ez a stop-motion animációval készített munka tetszett ugyan, csak nekem a formája miatt túl sok volt. Merem remélni, hogy sok mindent megéreztem a rendező szándékaiból; a totalitárius rendszerek maró kritikáját, a népirtások szörnyűségeit, de az ilyen és hasonló súlyos témákat szerintem nem ilyen formában kellett volna feldolgozni. Ennek ellenére érdemes volt megnézni – felirattal láttam – így hallhattam Edward Norton, Jeff Goldblum, Bill Murray, Bob Balaban hangját.

Wes Anderson egyszerűen nem tud hibázni. A Csodálatos Róka úr után ismét egy zseniális, instant klasszikus animációs filmmel rukkolt elő. Ez a pali egészen elképesztő. Komoly mondanivaló, káprázatos kivitelezés, mit mondhatnék? 5-ös!

Nem szeretem a stop motion produkciókat, de mivel a Róka úr tetszett ezért belevágtam. Kellett egy kis idő míg a szemem hozzászokott a látványvilághoz és élvezni kezdte a filmet, de aztán megfogtak a karakterek is és a mondanivaló is szépen átjött. A befejezés kicsit elcsapott volt, eleve egy különös látásmódú filmről és rendezőről beszélünk, így ez sem volt nagyon idegen megközelítés. Źárásként: nagyon jó kis mese, inkább a nagyobbaknak és felnőtteknek, de a kicsik és az akiktől idegen ez a stílus azok is megtalálhatják benne azt amitől ez egy jó produkció.

Wes Anderson sok filmjét nem szeretem, de a Fantasztikus Róka úr, az tényleg fantasztikus volt. Ezért bizakodva ültem neki a Kutyák szigetének, de valahogy ez nekem nem jött át. Oké, a Róka úr nagyon eredeti volt, sokkal jobb karakterekkel (Igen, ebbe a karakterek se voltak olyan kiemelkedőek). Ez viszont számomra csak egy Wes Anderson film sok közül. Számomra amúgy is kissé lehangoló, hogy nem nagyon változik, újít a stílusán, hanem X ideje ugyanazt nyomja (ugyanazok a kamera beállítások, ugyanolyan hangulat..stb). Eleinte tényleg újnak számított, de most már inkább csak megszokás és elvárás.