5 (elviselhetetlenül?) sokkoló film, ami próbára teszi az idegeidet

A világ filmes produkcióinak terjedelmes enciklopédiájában nincs hiány sokkoló alkotásokból. Sokan ezek közül vadul belevetették magukat az egészségtelen voyeurizmusba, az ultraerőszakba és az indokolatlan szadizmusba, néha szégyentelenül szörfözve a pillanatnyi trendeken, amíg lehetett velük akár csak néhány dollárt is keresni...

Radikális, mélyen felkavaró, néha elviselhetetlen művek, amelyek képesek kihívást jelenteni és/vagy visszataszítani a nézőket. Pier Paolo Pasolini Salo, avagy Szodoma 120 napja című remekműve, amelyet tavaly júniusban újra bemutattak a mozikban, brutális emlékeztető volt erre. 46 évvel a bemutatása után a filmrendező "öröksége" még mindig intenzív és embert próbáló filmélmény.

Íme öt film, amelyek mindegyike a maga módján, radikalizmusában és szélsőségességében képes arra, hogy a nézőket a végső határukig tolja. Válogatás azokból a filmekből, amelyeket természetesen nem mindenkinek kell megnéznie...

#5

80 Furcsa játék  (1997)

(8) (1)

dráma | horror | krimi | thriller

Cinego

A Furcsa pár című krimiben Georg, Anna és kisfiuk egy tóparti házban nyaral. Hirtelen feltűnik egy fehér golfruhás férfi, majd egy másik is, s hamarosan a család a két idegen... több»

Az 1997-es cannes-i hivatalos válogatásban Michael Haneke Furcsa játék című filmjének vetítése a fesztivál történetének egyik legmozgalmasabb eseménye volt. A film még az Isabelle Adjani által elnökölt zsűri tagjának, Nani Morettinek zsigeri gyűlöletét is kiváltotta, olyannyira, hogy azt mondta, ki fog lépni a zsűriből, ha Haneke sokkoló filmje bármilyen díjat kap. Az osztrák filmrendező már korábban is olyan hátborzongató és lenyűgöző filmekkel szerzett nevet magának, mint a Benny videója, de a Furcsa játékkal a nyugtalanságot olyan szintre emelte, amilyet még soha nem ért el. Egyszerre józan és könyörtelen, a negyedik falat rendszeresen áttörő rendezéssel felvértezve Haneke nem hagy a nézőnek nyugtot ebben a szadista fiatalok által elzárt és megkínzott családról szóló történetben. A néző megkövül a szeme előtt kibontakozó aljas látványtól, és a voyeurizmus és az erőszak iránti vágy csapdájába esik. "Frusztrált az a mód, ahogyan a média általában az erőszakkal foglalkozik, fogyasztható módon. Ezért olyan filmet akartam készíteni, amely korrigálja ezt a képet. Veszélyesnek tartom az erőszaknak ezt a bagatellizálását. Azt akartam, hogy a nézők rájöjjenek, mit néznek" - kommentálta Haneke, nyilvánvalóan Hollywoodot és az erőszaknak ezt a teljesen megmagyarázhatatlan, gyakran indokolatlan, sőt vagány kezelését. - "Ebben a játékban a bábu... te vagy, a néző. A voyeurista szadizmusod, a reakcióid, a gyönyörködtető félelmed. Haneke a zsigereinél fogva ragad meg téged: élvezi a gyilkosság, az erőszak, a terror látványát? (Ne mond nemet, gondolj az összes halálesetre, amit életedben láttál már a képernyőn.) Nos, mindezt meg fogod kapni itt - egészen a tűrőképességed határáig. Senkit sem kímélnek, sem a gyereket, sem a kutyát" - írta Gilles Verdiani, a Première filmkritikusa 1998 februárjában. Hozzátette: "Nem lesz semmiféle pszichológiai magyarázat (trauma, bosszú, őrület), ami megnyugtatna. Még indíték sincs. Nem lesz stilizálva, hogy jól nézzen ki, nem lesz eltorzítva, hogy vicces legyen, nem lesz eltávolítva, hogy kevésbé fájjon. Hideg, precíz és könyörtelen lesz. Akarod kipróbálni?" 24 évvel a bemutató után a film hatása még mindig ugyanolyan lenyűgöző, mint valaha.
#4

70 Meghallgatás  (1999)

(3) (1)

dráma | horror | misztikus

TV-ben (TLC, csütörtök 01:33)

A Meghallgatás című romantikus horror története Aoyama sorsát követi végig. Hét évvel felesége halálát követően a férfit egy nap feltörekvő színésznők meghallgatására... több»

Takashi Miike egy rendkívül termékeny japán filmrendező, aki a filmműfajok szédületes skáláján mozog, a westernektől kezdve a manga-adaptációkon át a videojátékokig vagy a horrorfilmekig. Nemzetközi elismerést az Audition/Meghallgatás című filmjével szerzett, amely az első Franciaországban bemutatott alkotása volt. Csak a rend kedvéért: ez a film egy bizonyos Quentin Tarantino kedvenc horrorfilmje, aki kitartóan rajong a japán mester iránt. A Meghallgatás Shigeharu Aoyama filmproducer története. Hét éve megözvegyült, ezért kollégája, Yoshikawa tanácsára beleegyezik, hogy egy képzeletbeli film meghallgatását szervezze meg, hogy új feleséget találjon. A ritka gyöngyszemet Asami Yamasaki (a filmvásznon itt debütáló Eihi Shiina alakítja), egy kedves és intelligens fiatal nő személyében találja meg. A férfi azonnal beleszeret a lányba, és anélkül, hogy felfedné a cselét, kapcsolatot kezd vele. Egy óceáni kirándulás során Asami eltűnik. Aoyama nyomozása során egy nyugtalanító titokra derül fény: több ember eltűnésére és meggyilkolására. Ahogy kezdi megérteni Asami valódi személyiségét, a lány újra megjelenik, és minden rémálommá válik... A Meghallgatást tisztán horrorfilmnek nevezni végül is kissé szűkszavú. Ayoama mindennapi és magányos életét a film nagy részében egyszerű módon írják le. Az is időbe telik, hogy egy diffúz nyugtalanságot desztilláljon, amely sokáig eluralkodik, mielőtt átcsapna egy olyan fizikai és lelki kegyetlenségbe, amely nem áll messze az elviselhetetlentől, és mindenképpen rémálomszerű, ami tízszeresére növeli a mű hatását. Nagyon ajánlott a műfaj rajongóinak, és nyilvánvalóan nem ajánlott a gyengébb idegezetűeknek...
#3

dráma | vígjáték

Az egyházi kerettörténetbe helyezett, kedvesen szentségtörő mesék mindegyike humorral és sziporkázó ötletekkel példázza, hogy "az ördög nem alszik". Fernandel a harmadik... több»

A Parazita történelmi diadala emlékeztetett bennünket arra, hogy a dél-koreai filmgyártás az elmúlt húsz év egyik legötletesebb és legerősebb filmtermése, amely szinte minden lehetséges regiszteren végigsöpör.A tizenegy évvel ezelőtt megjelent Az ördög és a tízparancsolat (repül az idő...) joggal dermesztette meg a közönséget a sötét termekben. Az eklektikus rendező, aki a vígjátéktól a horroron át a film noirig és a westernig eljutott, Kim Jee-woon egy hihetetlenül kegyetlen összecsapást forgatott egy mesés színészpárossal: Choi Min-sik és Lee Byung-Hun. A történet? Elférne egy darab papíron. Egy titkosszolgálati ügynök (Lee Byung-Hun) elindul, hogy felkutassa menyasszonya gyilkosát (Choi Min-sik), kiiktatva a rendőrség által azonosított gyanúsítottakat. Esküt tett: a gyilkost ugyanolyan kínzásoknak veti alá, mint a menyasszonyát... Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy ugyanolyan szörnyeteggé válik, mint az, akit könyörtelenül üldöz."A karakterem eljátszásához megpróbáltam a legmegvetendőbbet kihozni magamból, a legsötétebb, legdurvább és legdémonikusabb viselkedésemet. Nehéz volt eljátszani valakit, aki nem érez bűntudatot, aki nem bánja meg az általa elkövetett szörnyűségeket" - mondta Choi Min-Sik, aki itt az abszolút gonoszt testesíti meg egy hallucinációs kompozícióban. Anélkül, hogy valaha is megsértené a néző intelligenciáját, elképesztő intenzitással, az idegeket nem egyszer próbára téve, ez az extrém embervadászat, az abszolút nihilizmus önbíráskodó filmje tiszta elektrosokk volt, amikor felfedezték a mozikban. Ha még nem láttad Az ördög és a tízparancsolatot, akkor tudod, mit kell tenned...
#2

63 Üvegkalitkában  (1986)

(2)

dráma | horror

A történet Spanyolországban játszódik. A náci orvos, Klaus öngyilkos akar lenni, ám elhibázza a dolgot és mégis életben marad. Olyan komoly sérüléseket szenved, hogy fekve,... több»

A Franco-diktatúra és annak ólomszerű hatalmának 1975-ös megszűnése logikusan a spanyol művészet szabadságának fellendülését hozta. A filmkészítők új generációja, például Pedro Almodovar, a Movida nevű új kulturális mozgalomban vált ismertté.A kollégájánál jóval kevésbé ismert Agusti Villaronga filmrendező 1986-ban, 33 évesen készítette el első nagyjátékfilmjét, az Üvegkalitkábant, amely éppoly hátborzongató, mint amennyire megrázó; egy olyan alkotás, amelyet a jövőben valószínűleg lehetetlen lenne elkészíteni. Megdöbbentő, hogy egy ilyen filmet egy olyan Spanyolországban meg lehetett csinálni, amely a nyolcvanas évek közepén kétségtelenül visszanyerte szabadságát, de még mindig mélyen konzervatív volt. Egy nagyon ritka, a televízióban soha nem vetített és évekig láthatatlan film (2009-ben szinte teljes névtelenségben jelent meg egy DVD-kiadás), amelyet csak 2016-ban, a 66. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be újra. Az Üvegkalitkában Klaus (Gunter Meisner) története, aki a háború idején egy koncentrációs táborban dolgozó egykori náci orvos, aki szadista kísérleteket és szexuális bűncselekményeket hajtott végre fiatal fiúkon. A háború után inkognitóban Franco Spanyolországába menekül, ahol feleségével, Griseldával (Marisa Paredes, Almodovar egyik múzsája) és egyetlen lányával, Renaval (Gisela Echevarria) nagyon kényelmes életet él. De itt is életre kelnek démonai, és ismét hódolni kezd titokban romlott és bűnös vágyainak. Egészen addig a napig, amikor szégyentől és bűntudattól gyötörve öngyilkosságot kísérel meg, de nem sikerül neki. Most egy szobába van bezárva, és egy vastüdő tartja életben, amely oxigént ad neki, és neheztelő felesége gondoskodik róla. Ebbe a mérgező környezetbe érkezik egy nap Angelo (David Sust), egy furcsa és jóképű fiatalember, aki ápolói szolgálatait ajánlja fel. Felesége akarata ellenére Klaus ragaszkodik ahhoz, hogy az új látogató vállalja ezt a szerepet. Angelo és Klaus között különösen perverz kapcsolat alakul ki, amely még egészségtelenebbé válik, amikor Angelo felfedi, hogy megtalálta háborús jegyzetfüzeteit, amelyekben az egykori náci orvos minden szörnyű kísérletét és szexuális bűncselekményét feljegyezte... A szavakból most tettek lesznek. Klaus szégyene elhalványul, és újra vágyakozássá válik, és a gyermekgyilkosságok új hulláma veszi kezdetét... A nácizmust, pedofíliát, homoszexualitást és kínzást idéző témák keveredésével az Üvegkalitkában 36 évvel a megjelenése után is mélyen megdöbbent és sokkal. Ausztráliában a mai napig be van tiltva a film, annak ellenére, hogy 1995-ben megpróbálták egy fesztiválon vetíteni; 2005-ben még DVD-t is betiltották. Nagy-Britanniában még a filmminősítő bizottság elé sem terjesztették a filmet, feltehetően a teljes betiltás elébe menve. A lehető legfeszültebb rendezésnek köszönhetően, anélkül, hogy valaha is a vérbe vagy a nagy guignoléba torkollna, mindig a borotvaélen mozogva, Agusti Villaronga egy olyan művet készített, amely a végletekig transzgresszív, és a nézőket az emberi lélek kanyarulataiba, az abszolút sötétségbe taszítja. Egy film, amely annál is kényelmetlenebb, mert a horror regiszterét is használja, anélkül, hogy teljesen belebukna, hogy azt sugallja, a néző cinkosságot érez a szereplői förtelmes tetteiben. Filmjének témája, amelyet szintén Gilles de Rais, Jeanne d'Arc gyermekgyilkossá vált harcostársának, Gilles de Rais-nak a története ihletett, nagyon hasonlít Stephen King A tehetséges hallgató című novellájához is, amely az 1981-ben megjelent Different Seasons című gyűjteményének négy novellája közül az egyik volt. Nem tudni, hogy Villaronga akkoriban tudott-e erről a történetről. Ennek ellenére filmje szó szerint maga alá temeti Bryan Singer 1998-as ügyetlen adaptációját a két mű közös témáinak kezelése tekintetében.
#1

64 Day of the Woman  (1978)

(4) (17)

horror | thriller

Egy fiatal, csinos nagyvárosi lány, Jennifer (Camille Keaton) elmegy vidékre pihenni. Az egyik kisvárosban kibérel egy vízparti házat, ahol teljes nyugalomban élvezi a szabadságot,... több»

A nő napja (másként Köpök a sírodra vagy Szemet szemért) a Rape & Revenge alműfaj meghatározó filmje Az utolsó ház balra című alkotással együtt; minden bizonnyal a világ egyik legcenzúrázottabb filmje. Az Egyesült Királyságban 1984-től 2001-ig be volt tiltva, ezt követően csak egy erősen szerkesztett változatot engedtek kiadni. Kanadában a filmet csak 1998-ban mutatták be, míg az Egyesült Államokban Meir Zarchi rendezőnek 17 percet kellett kivágnia a filmből, hogy elkerülje az MPAA által kiadott X-besorolást. Ráadásul egyetlen forgalmazó sem jelentkezett a film forgalmazására, így a rendező kénytelen volt először saját költségén, A nő napja címmel megpróbálni megjelentetni filmjét. A rendezőnek, aki 2010-ben készített remake-et művéből, azután támadt az ötlete a filmhez, hogy 1974-ben segített egy nőnek, aki meztelenül bolyongott New York utcáin, és két idegen megerőszakolta. 43 évvel később A nő napja / Köpök a sírodra még mindig sokkoló film, mivel kompromisszummentesen ábrázol egy szexuális támadást (egy traumatikus és hosszú, kíméletlenül nyers és tárgyilagos nemi erőszak jelenetet) és annak következményeit (nevezetesen a fizikai átalakulást) az áldozatra nézve. Ha a film messze is áll attól, hogy mestermű legyen, különösen a második rész (a hősnő bosszúja) miatt, amely számos valószínűtlenségével gyengébb, az 1978-as Köpök a sírodra továbbra is érdekes, felfedezésre váró alkotás.