5 (elviselhetetlenül?) sokkoló film, ami próbára teszi az idegeidet

A Franco-diktatúra és annak ólomszerű hatalmának 1975-ös megszűnése logikusan a spanyol művészet szabadságának fellendülését hozta. A filmkészítők új generációja, például Pedro Almodovar, a Movida nevű új kulturális mozgalomban vált ismertté.A kollégájánál jóval kevésbé ismert Agusti Villaronga filmrendező 1986-ban, 33 évesen készítette el első nagyjátékfilmjét, az Üvegkalitkábant, amely éppoly hátborzongató, mint amennyire megrázó; egy olyan alkotás, amelyet a jövőben valószínűleg lehetetlen lenne elkészíteni. Megdöbbentő, hogy egy ilyen filmet egy olyan Spanyolországban meg lehetett csinálni, amely a nyolcvanas évek közepén kétségtelenül visszanyerte szabadságát, de még mindig mélyen konzervatív volt. Egy nagyon ritka, a televízióban soha nem vetített és évekig láthatatlan film (2009-ben szinte teljes névtelenségben jelent meg egy DVD-kiadás), amelyet csak 2016-ban, a 66. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be újra. Az Üvegkalitkában Klaus (Gunter Meisner) története, aki a háború idején egy koncentrációs táborban dolgozó egykori náci orvos, aki szadista kísérleteket és szexuális bűncselekményeket hajtott végre fiatal fiúkon. A háború után inkognitóban Franco Spanyolországába menekül, ahol feleségével, Griseldával (Marisa Paredes, Almodovar egyik múzsája) és egyetlen lányával, Renaval (Gisela Echevarria) nagyon kényelmes életet él. De itt is életre kelnek démonai, és ismét hódolni kezd titokban romlott és bűnös vágyainak. Egészen addig a napig, amikor szégyentől és bűntudattól gyötörve öngyilkosságot kísérel meg, de nem sikerül neki. Most egy szobába van bezárva, és egy vastüdő tartja életben, amely oxigént ad neki, és neheztelő felesége gondoskodik róla. Ebbe a mérgező környezetbe érkezik egy nap Angelo (David Sust), egy furcsa és jóképű fiatalember, aki ápolói szolgálatait ajánlja fel. Felesége akarata ellenére Klaus ragaszkodik ahhoz, hogy az új látogató vállalja ezt a szerepet. Angelo és Klaus között különösen perverz kapcsolat alakul ki, amely még egészségtelenebbé válik, amikor Angelo felfedi, hogy megtalálta háborús jegyzetfüzeteit, amelyekben az egykori náci orvos minden szörnyű kísérletét és szexuális bűncselekményét feljegyezte... A szavakból most tettek lesznek. Klaus szégyene elhalványul, és újra vágyakozássá válik, és a gyermekgyilkosságok új hulláma veszi kezdetét... A nácizmust, pedofíliát, homoszexualitást és kínzást idéző témák keveredésével az Üvegkalitkában 36 évvel a megjelenése után is mélyen megdöbbent és sokkal. Ausztráliában a mai napig be van tiltva a film, annak ellenére, hogy 1995-ben megpróbálták egy fesztiválon vetíteni; 2005-ben még DVD-t is betiltották. Nagy-Britanniában még a filmminősítő bizottság elé sem terjesztették a filmet, feltehetően a teljes betiltás elébe menve. A lehető legfeszültebb rendezésnek köszönhetően, anélkül, hogy valaha is a vérbe vagy a nagy guignoléba torkollna, mindig a borotvaélen mozogva, Agusti Villaronga egy olyan művet készített, amely a végletekig transzgresszív, és a nézőket az emberi lélek kanyarulataiba, az abszolút sötétségbe taszítja. Egy film, amely annál is kényelmetlenebb, mert a horror regiszterét is használja, anélkül, hogy teljesen belebukna, hogy azt sugallja, a néző cinkosságot érez a szereplői förtelmes tetteiben. Filmjének témája, amelyet szintén Gilles de Rais, Jeanne d'Arc gyermekgyilkossá vált harcostársának, Gilles de Rais-nak a története ihletett, nagyon hasonlít Stephen King A tehetséges hallgató című novellájához is, amely az 1981-ben megjelent Different Seasons című gyűjteményének négy novellája közül az egyik volt. Nem tudni, hogy Villaronga akkoriban tudott-e erről a történetről. Ennek ellenére filmje szó szerint maga alá temeti Bryan Singer 1998-as ügyetlen adaptációját a két mű közös témáinak kezelése tekintetében.