Kate (Emilia Clarke) élete nem habostorta. Reménytelenül csetlik-botlik Londonban, csupa rossz döntést hoz, és csengettyűs cipőben adja elő magát, mivel krampuszt alakít egy karácsonyos boltban, ahol egyébként egész évben karácsonyos cuccokat árulnak. Tom (Henry Golding), a hihetetlenül kedves és jóképű fiatalember éppen jókor toppan be a lány életébe, hogy meglássa azokat a korlátokat, amelyeket Kate maga elé emelt. London ráfordul az év legcsodálatosabb ünnepi időszakára, a két fiatalnak azonban csak nem jön össze semmi. Ám néha elég, ha hagyod, hogy csak úgy hulljon a pelyhes, hallgatnod kell a szívedre – és egy kis hit sem árt.
A történet Londonban, a 2017-es karácsonyi ünnepek idején játszódik, George Michael és a Wham! számai csendülnek fel benne, köztük a film címét is adó keserédes szerelmi dal. A legendás, Emmy-díjas előadóművész egy soha nem hallott dala is szerepel a filmben, mégpedig a végefőcím alatt, hogy ne csak néhány taktus legyen hallható, hanem teljes egészében élvezhesse a közönség.
Így kezdődött
Nagyjából tíz évvel ezelőtt David Livingstone producer nekilátott egy romantikus vígjáték fejlesztésének, amely George Michael Last Christmas című dalán alapult. A producer motivációja az volt, hogy imádta James Stewart klasszikus filmjét: „Az élet csodaszép című produkció nagy kedvencem, én is szerettem volna valami hasonlót alkotni ebben a műfajban, ami elbűvölő és karácsonyi vígjáték.” Livingstone-nak derengeni kezdett, hogy a Wham! Last Christmas című dalánál keresve sem találhat jobb karácsonyos feldolgozást. „Karácsony táján ezt nyomatják egyfolytában minden áruházban és minden rádióban szinte végtelenítve. Úgy gondoltam, csodálatos lenne, ha film készülne belőle.”
A producer elmesélte az ötletet a legendás dalszerzőnek és előadónak, Michaelnek, akit érdekelt a projekt, aztán Emma Thompson is csatlakozott kreatív alkotótársként és gyártóként egyaránt. Nem először dolgoztak már együtt.
„Együtt készítettük a Nanny McFee-t és az Igazából szerelem című szintén karácsonyi vígjátékot, ezért küldtem neki egy feljegyzést – mondja Livingstone. – Találkoztam Emmával és összeraktunk pár ötletet, aztán elment Michaelhez megbeszélni a továbbiakat. Nagy öröm járt át, amikor rájuk gondoltam: két ekkora brit ikon, mindketten pályájuk csúcsán. A találkozó sikeres volt, és nekiláttunk a film előkészítésének.”
Thompson elárulja, hogy amikor Livingstone megkereste, nem gondolta, hogy ekkora sztoriról van szó. „Azt válaszoltam, hogy még gondolkozom rajta. Morfondíroztam a dalon, meg azon, hogy még soha nem írtam rendes romantikus vígjátékot, és hogyan fognék hozzá. Lett egy ötletem. Elmeséltem a páromnak, Greg Wise-nak, aki azt mondta, szerinte működne. Sokat beszélgettünk az ötletről, amikor Skóciában, ahol élünk, kirándulgattunk a friss levegőn. Egész pofás alapanyag kezdett összeállni, de túl bonyolult volt. Visszafelé próbáltuk elmesélni a történetet.”
Ahogy Thompson és Wise haladtak a munkával, látták, hogy a csillagállás kezd összerendeződni. Bryony Kimmings multiplatform-művészt kérték fel, hogy írja meg a forgatókönyv első változatát. „Bryony első változata tele volt csodálatos képekkel – mondja Thompson. – Hihetetlen fantáziája van, nagyon vizuális, és remek ötletek jutnak eszébe. Amit írt, a kiindulópontja lett a forgatókönyv végső változatának, amelyen Greggel még két évig dolgoztunk.”
A munkálatok kezdetén Thompson megvitatta Michaellel, mik az elképzelései, és merre szeretne elindulni a zenéje által inspirált ötletekkel. „Csodálatos délutánt töltöttünk együtt; ez legalább két évvel a halála előtt történt – folytatja Thompson. – Nagyon kedves ember volt, és imádta a sztorit – különösen a társadalmi vetületeit, mert ez a téma mindig érdekelte. Nagyon megkedveltem, és szerettem volna, ha ő is részt vesz közös munkában.”
A forgatókönyv fejlesztése alatt, 2016 karácsonyának napján Michael meghalt. Nemcsak a rajongók rendültek meg, a stáb is kételkedni kezdett abban, hogy a film valaha létrejöhet. „George ismerte a sztorit, de a forgatókönyvet nem olvasta – mondja Livingstone. – Olyan érzésünk volt, hogy valamilyen varázslatos dolog van a kezünkben, de nem tudunk vele mihez kezdeni. Aztán egy nap Greg belebotlott David Austinbe, George barátjába és menedzserébe. David újraindította a projektet. Összehoztunk egy találkozót Emmával, David pedig zongorán eljátszott pár számot George-tól, amelyek soha nem jelentek meg. Rendkívül izgalmas volt, szinte szárnyakat kaptunk. Volt már egy nagyszerű forgatókönyvünk, és kaptunk valamit, amivel tiszteleghettünk George emléke előtt.”
Thompson úgy érezte, Michael reveláció erejű zenéje tökéletesen passzol a forgatókönyv legújabb változatához. A történet részben a kialakulóban lévő kíváncsiságról szólt. „Tom jelszava az volt: emeld fel a tekinteted, mert váratlan dolgot pillanthatsz meg – mondja Thompson. – Ez nagyon fontos része a történetnek, mert azt is jelenti, hogy bizonyos dolgokra nem figyelünk oda. A fogyasztói társadalom állandóan azt harsogja a fülünkbe, hogy ’vedd meg ezt vagy azt, ha boldog akarsz lenni’. Ez vigyázó tekintetünk bizonyos sávjában történik – a tolakodó üzenetek az utcán és a kirakatokban jönnek szembe. Fel kell emelnünk a tekintetünket ahhoz, hogy el tudjunk szakadni ettől. Megfeledkeztünk arról, hogy kimondjuk az igazságot: Mi van? Mindez fabatkát sem ér!”
„Tom majdnem-alternatív univerzumban él, mivel teljesen nyitott a világra – folytatja a színésznő. – Nem azt mondom, hogy valóságos szent lenne, szó sincs erről. Kínosan pedáns és egy kicsit előítéletes az embereket illetően. Kate teljesen érthetően odavan érte: ’Csodálatos ember vagy, mindent jól látsz és kíváncsi vagy a világra. Nagyszerű lehet, ha valaki ennyire tökéletes’. Tom tényleg különleges ember. Nem akartam olyan történetet írni, amelyben egy pasi arra tanít egy nőt, hogyan kell élni, mert ez röhejesen gyakori manapság. Tom érdekes és sok szempontból különös fazon, akinek nincsen mobilja, ami a mi világunkban bizarr dolognak számít.”
A szélesebb összefüggéseket illetően Thompson számára az is fontos volt, hogy további lényeges mai témákat érintsen. „Ez a történet arról is szól, hogyan használd a szívedet, hogyan élj és hogyan szeresd magad. Meg arról is, hogyan vállalj felelősséget magadért, ami nem mindig jön össze. Manapság nagyon kevesen érnek felnőtté; arra törekszünk, hogy fiatalok maradjunk. A nárcizmus korát éljük, ez nyilvánvaló.”
A film alkotói mindenképpen el akarták kerülni, hogy leegyszerűsítsék az emberi létezés dimenzióit, ami oly gyakori a romantikus vígjátékokban. „Azt akartam belerakni ebbe a történetbe, hogyan viselkedünk, miként gondoskodunk egymásról, hogyan szeressünk és hogyan éljünk egy olyan világban, ahol folyton elterelődik az ember figyelme – folytatja Thompson. – Ez utóbbival teljesen fel kell hagynunk, és oda kell figyelnünk arra, amit csinálunk – különben végünk.”
Fentiek miatt a történetet átszövi az „idegen furcsa vidéken” effektus. „Főhősünk szülei menekült bevándorlók – folytatja a színésznő. – Megmutatjuk, hogyan reagálnak a Brexitre és Trump elnökké választására – mivel filmünk története nagyon hangsúlyosan 2017-ben játszódik. Valóságos világot hoztunk létre, persze bizonyos drámai és romantikus momentumok elemelésével.”
Thompson és Feig találkoznak
A forgatókönyv elkészültével Thompson és Livingstone ideális rendezőt kerestek. „Ültünk Daviddel és azt mondtam neki, elküldöm a könyvet Paul Feignek meg a menedzserének, kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá – meséli Thompson. – Pár órával később jött tőlük a telefon: ’még az idén csináljuk meg ezt a filmet’. Ezek után karácsonyi díszbe csomagoltuk a könyvet, és elküldtük Donna Langley-nek, a Universal elnökének. Azt válaszolta, hogy nagyon tetszik nekik, és egy hónappal később el is indult a produkció. Ilyen nemigen szokott történni.”
Tompson nem véletlenül választotta azt a rendezőt, aki olyan női karaktereket szeret eljátszani a színésznőivel, akik nem férnek a skatulyába. „Paul tűzrőlpattant feminista, nem félek kimondani. Ebben az értelemben aktivistának tekinthető, és imádom, ahogy a filmjeiben a nőkkel dolgozik. Az amerikaiak jók a történetmesélésben, ránk pedig bizonyos ironikus hangvétel jellemző.”
A rendező/producert az ragadta meg a történetben, hogy egy tehetséges fiatal nőről szól, akinek kicsúszik a lába alól a talaj egy egészségügyi probléma miatt, ami az egész családja életét megváltoztatja. A film elején megtudjuk, hogy Kate nemrég életmentő műtéten esett át. „Kate azóta tökéletlennek érzi magát, és önpusztító megoldásokat választ – magyarázza Feig. – Mindenki próbálja helyes irányba taszigálni, de a barátok és a család türelme véges. Aztán betoppan Kate életébe Tom, ez a fura, jóképú, bohókás krapek, és érdeklődni kezd iránta.”
Feig szerint Tom egy másik korszak szülötte. „Olyan, mintha egy harmincas évekbeli musicalből lépett volna elő. Mindent lazán vesz. Tele van életörömmel, rózsaszín szemüvegen át látja a világot. Mindig azt mondja Kate-nek, hogy tekintsen fölfelé. Olyan ember ő, aki azt is meglátja, ami nekünk kimarad, mert egész életünkben a telefonunkon lógunk. Tom megtanítja Kate-nek, hogyan tud kilátni a fejéből, és hogyan tudja elfogadni a világot. Egy hajléktalan-menhelyen is dolgozik, ahová elviszi Kate-et, és bevonja a munkába, ami fordulópontot jelent a lány számára.”
A Thompsonnal végzett munka komoly tanulási folyamat volt Feig számára. „Emma ideális filmkészítő partner, különösen, ha az ő forgatókönyvéből dolgozunk, amit több mint nyolc évig érlelt. Forgatókönyvéért és színészi teljesítményéért is kapott már Oscar®-t, ezért mindenki nagyon tiszteli. Ha van egy ötlete vagy egy megjegyzése, mindenki odafigyel rá, akár egy igazi mesterre.”
Feig és munkatársai valódi karácsonyi klasszikust akartak létrehozni a filmmel. „A legjobb karácsonyi filmek szerelemről, családról, megváltásról és boldogságról szólnak – magyarázza a rendező. – Filmünk roppant érzelmes helyenként, aztán pedig vicces, továbbá elbűvölő és gyönyörű. Az operatőrünk, John Schwartzman úgy fényképezett, ahogyan eddig még senki – London csodás látványt nyújt. Imádom Londont, és úgy akartam megmutatni, ahogyan én látom és amilyennek én kedvelem. Mindezek az elemek olyan felemelő érzelmi élménnyé állnak össze, ami szerintem a karácsonyi mese legfőbb sajátossága.”
A szereplőválogatás
Kate: Emilia Clarke
Hősnőnkkel az év legboldogabbnak tartott időszakában találkozunk, egy egész évben karácsonyi dolgokat áruló boltban, ahol dolgozik. Kate furcsa módon igyekszik elkerülni mndent és mindenkit, aki vagy ami érzéseket váltana ki belőle. „Kate számára a karácsony maga a pokol, mert összesűrűsödnek a feszültségek a családban, mint amikor a tektonikus lemezek egymásnak feszülnek – magyarázza Thompson. – Nem lehet megúszni, hogy valakinek ki ne csússzon valami a száján vagy csúnyán ne nézzen. Elég egy suta gesztus, és borul minden.”
Kate szerepére Emilia Clarke-ot kérték fel, aki nemrég fejezte be az HBO gyártásában készült Trónok harcát. Felderül a vászon, amikor Kate megjelenik rajta, lelkendezik a rendező. Az a tény, hogy Clarke énekelni is tud, bónusz volt Feig számára. „Csodálatosan tiszta és gyönyörű hangja van, de ebben a filmben vissza kellett fognia magát. Nem a cél, hogy Kate popsztár legyen, hanem hogy visszakapja azt a dolgot, ami igazán boldoggá teszi.”
Livingstone el volt ragadtatva a színésznő tehetségétől, különösen az a tény nyűgözte le, hogy minden tőle származó poén telitalálat, és improvizációban is verhetetlen. „Tökéletesen hozza a kissé frusztrált és frusztráló karaktert, de mindezt olyan bájosan teszi, hogy muszáj imádni. Megríkat és megnevettet, senki nem tudta volna ilyen hibátlanul eljátszani ezt a szerepet.”
„Kate fiatal londoni nő, aki össze van zavarodva, mert utat tévesztett és nem tud kihez kötődni – mutatja be karakterét Clarke. – Ahogy a cselekmény kibontakozik, megtudjuk, milyen zűrös események vannak mögötte. Bár akad néhány bukkanó, végül találkozik valakivel, aki új távlatokat mutat neki az életben.”
„Kate és Tom találkozása tipikus romantikus egymásra találás – folytatja a színésznő. – Tom a tökéletes pasi. Kate pont az ellenkezője, folyton be van rúgva, ha mégsem, akkor másnapos, gyakran orra esik és összetör dolgokat. Kate, ahogyan a legjobb barátom mondaná, tipikus kilötyögtető, akinek nem szabad egy pohár vörösbort adni a kezébe, amikor új szőnyeg került a szobába.”
Az élet utánozza a művészetet, gondolta Clarke, amikor megismerte a film üzenetét. Amikor kicsi volt, a nagypapája is arra buzdította, hogy „tekintsen fölfelé”, vegye le a szemellenzőt, és becsülje meg az élet apró örömeit, amiket olyan sokan természetes járandóságnak vesznek.
„A ’fölfelé tekintés’ arról szól, hogy nyíljunk meg, legyünk tudatában annak, mi minden vesz körül, és álljunk meg egy percre, hogy megszagolhassuk a rózsákat, amiket a világ kínál nekünk.”
Tom: Henry Golding
Feig korábban már dolgozott együtt Goldinggal az Egy kis szívesség (A Simple Favor) című thrillerben, és nagy örömére szolgált, hogy ő lett az új produkció férfi főszereplője. „Henry maga Tom – magyarázza a rendező. – Meg akartam mutatni vicces, elbűvölő oldalát. Azt mondtam neki, egyszerűen adja önmagát. Az életben olyan könnyed és kedves, hogy ezt akartam áthozni a filmbe, és ő tökéletes munkát végzett.”
„Tomot titokzatosság lengi körül, és egyéb tekintetben is különleges karakter – mondja Livingstone. – Henry rendkívül jól adja ezt a figurát, és hihetetlenül elbűvölő. Emiliával hibátlanul működik a kémia, ami azonnal meghatja a nézőt.”
„Kate és Tom kapcsolata nem szerelem első látásra – veszi át a szót Clarke. – Egy kicsit össze- összezördülnek az elején, a szerelmi szál nagyon jól van felvezetve. Csak a film vége felé kezd el derengeni, hogy mindkettejüknek célja van, és ez hozta össze őket.”
A film cselekménye 2017 karácsonyán, a Brexit-szavazás idején játszódik, és a történet érinti azt az érzelmi kavarodást, amelyet a változás okoz, továbbá azt, milyen árat kénytelenek fizetni ezért a nem britek. „Emma okosan világítja meg a társadalmi aspektusokat – mondja Golding. – Például ahogyan a hajléktalanságot ábrázolja és azt, hogyan tudunk ezen segíteni, hiszen néha csak egy esélyre és egy segítő kézre van szükségük. Mindenkinek megvan a maga ereje, és néha csupán annyi is elég, hogy valaki ezt felszínre hozza.”
A színésznek nagy örömére szolgált, hogy rejtélyes embert játszhat, aki elbűvölő, ugyanakkor frusztráló is a belészerető nő számára. „Tom olyan srác, akivel mindenki szeretne együtt lógni – folytatja a színész. – Mindig jelen van, és szeret Londonban kószálni, felfedezve az épületeket meg a történelmi emlékeket. Maga a friss fuvallat és öröm járja át minden lépését. Amikor belép a történetbe, segít Kate-nek magára találni, arra tanítja, hogy szeresse magát, és ’fölfelé tekintsen’. Megmutatja neki, hogy jelen kell lennie a saját életében, meg kell nyílnia és élveznie kell az életet, amennyire csak lehet.”
„Tom és Kate olyan, mint a jin és a jang. A cselekmény kibontakozásával önmagukat látják a másikban, és egyre több megértést tanúsítanak egymás iránt. Tom megérti Kate fájdalmát és a családjával vívott küzdelmét, és próbálja megmutatni neki, hogyan találhatja meg a világban a jóságot.”
Mikulás: Michelle Yeoh
„Mikulás” Kate szigorú, de igazságos főnöke a Csodás Karácsony boltban, ahol egész évben ilyen tematikájú árucikkeket lehet kapni. Bármi is legyen az eredeti neve, Mikulásnak hívatja magát, legalábbis a boltban. „Mikulás agyafúrt, szarkasztikus a humora és nagyon ért a karácsonyi dekorációkhoz – mondja Clarke. – Gondoskodik Kate-ről, de nem hagyja, hogy mindent megússzon. Kemény szeretetkapcsolat az övék.”
„Mikulást frusztálja Kate, mivel képtelen pontosan megjelenni a munkahelyén, zűrös dolgai vannak és nem figyel oda a vevőkre – sorolja Livingstone. – De teljes erőből gondoskodik a lányról, s habár zsémbes, tényleg igyekszik a legjobbat kihozni belőle.”
Mikulás figuráját Thompson menye, Bao inspirálta, akit így ír le a színésznő: „Tökéletesen beszéli az angolt, de nagyon erős kínai akcentussal, briliáns személyiség, habár alighanem nincsenek nála teljesen otthon. Mikulás olyan lett, mint Bao: egy dologra koncentrál, és azt akarja, hogy minden úgy történjen, ahogyan ő akarja. Mikulás a kínai Senyangból származik, már az egykés generációból. Imádja a helyet, ahol él, csodálatos karakter. Láthatjuk a cselekmény során szerelembe esni. Nagyon szórakoztató volt ennek a cselekményszálnak a megírása, mert meg kellett találnunk azt a legszokatlanabb és legbizarrabb embert, akibe ő beleszerethet.”
Feig nagy rajongója Michelle Yeoh-nak, és boldog volt, amikor a színésznő elfogadta a szerepet. „Azonnal rá gondoltam, mert tökéletesen illik hozzá a szerep. Most végre megmutathattuk Michelle vicces oldalát is, mert nemigen szokott humoros lenni a filmjeiben. Mikulás imádja a karácsonyt, s habár az üzlete túl van csicsázva, ettől még nagyon stílusos.”
Kate-hez hasonlóan Mikulás is túlélő típus, és ez az attitűd sokat nyomott a latban a színésznő számára, amikor elvállalta a szerepet. „Mikulás jól akar élni, mindegy, hol dolgozik – magyarázza Yeoh. – Amikor kisállatboltban dolgozott, Cicusnak hívatta magát. A bioboltban Mizó volt, a pékségben Muffin. Kézenfekvő, hogy a karácsonyos boltban Mikulás lett.”
„Mikulásnak mindene a bolt, másra nem is nagyon jut ideje, de azért odafigyel Kate-re, akit Manónak hív – folytatja Yeoh. – Kate lusta, feledékeny és semmiért nem vállal felelősséget, de még így is úgy el tud adni mindent, mint a kisangyal. Mikulás olyan, mintha Kate nővére lenne, szívet melengető a kapcsolatuk és nagyon vigyáznak egymásra.”
Mikulásnak is megvan a maga viharos szerelmi kapcsolata, amikor találkozik a titokzatos Dane-nel (Peter Mygind), akit csak Fiúnak hív. „Mikulás nagyon pragmatikus, célratörő és csak a boltja érdekli – mondja Yeoh. – Mindig előírásszerűen cselekszik, a karrierje a legfontosabb számára, ezért amikor találkozik egy férfival, aki igazán érdekli, nem tudja, mitévő legyen. De szerencsére Kate a segítségére siet, és tesz azért, hogy szerelmük kiteljesedhessen.”
Petra: Emma Thompson
Thompson a film egyik forgatókönyvírója és producere, de egy szerepet is elvállalt: ő alakítja Petrát, Kate ódivatú édesanyját. „Emma rendkívül viccesen ábrázolja a karaktert, de egyben autentikus módon is – mondja Livingstone. – Nem karikatúrát rajzol: mindannyian jól ismerjük az általa megszemélyesített a figurát.”
Petra azért gyakorol akkora nyomást a lányára, mert saját magát látja benne. „Petra nagy sztár volt otthon az egykori Jugoszláviában, és nem találja a helyét, amióta a családjával Angliába költözött – magyarázza Clarke. – Folyton azon idegeskedik, hogy hol lehet Kate, és állandóan szeretne kapcsolatba kerülni vele.”
Petra szorongása miatt megromlott a lányával folytatott kommunikáció, de ettől még állandóan kajtat utána. Mikulás is megunta, hogy egyetlen alkalmazottját telefonhívásokkal és sms-ekkel zaklatják. „Kate-nek bonyolult a kapcsolata az anyjával és a húgával – mondja Yeoh. – Petra nagyon rátelepszik a lányára. Szörnyen diszfunkcionális családot alkotnak, ez az egyik oka annak, hogy Mikulás együttérez Kate-tel. Szeretné, ha Kate elfogadná a neki felajánlott szeretetet, és nem lökné el folyton magától.”
Thompson egy olyan nőről mintázta Petra alakját, akit a férje, Greg jól ismer. „Közelebbit nem mondhatok róla, különben megölne minket – mondja Thompson faarccal. – Egy passzív-agresszív személyről van szó, aki sokat szenvedett. Az a helyzet, hogy Petrának poszttraumás stressz zavara van. Eljössz a hazádból és hirtelen kikötsz idegen földön, ahol nem is beszéled a nyelvet. Nincsenek barátaid, elszigetelt vagy és csak rémülten pislogsz. Hát ez Petra, de igyeszik mindezt leplezni.”
