Alex Proyas. Nem túl termékeny rendező, de egy pár filmje nagyon ott van. Ilyen például az ikonikus Brandon Lee-film, a Holló, a Képlet, az Én, a robot, és persze a jelen filmünk is.
Filmünk egy mára már kultfilmmé avanzsált, szépen kivitelezett, erőteljesen filozofikus vonalakat követő "neo-noir-sci-fi", amely jó egy évvel előzte meg a témájában kifejezetten hasonló Mátrix című filmet, ami, persze az én véleményem szerint, a Dark City ismeretében egy gyors pillantás alatt teljesen röhejessé válik, így az ember rájön, hogy a Mátrix nem egyéb, mint a Dark City teljesen lebutított, akciósított verziója. Plusz a Mátrix mondanivalója is kaotikusabb és értéktelenebb.
A Dark City költségvetése jóval kevesebb, mint a fele volt a Mátrixénak, amihez ugyan látványosabb, és persze drágább speciális effekteket tudtak használni, ugyanakkor képi világában a Dark City sokkal eredetibbre, stílusosabbra, és egyszerűen sokkal színvonalasabbra sikeredett.
Látjuk, hogy a Dark City abszolút nem a múltban vagy a jövőben játszódik, hanem egy csodálatosan elképzelt alternatív idősíkban, amiben egyaránt helyet kapott a múlt század közepének félelmetesen szép noir érzelemvilága és egy elképzelt, szürreális és futurisztikus vízió (sci-fi).
Maga a film műfaja ezért aztán furcsa, de mégis nagyon stílusos egyvelege a sci-finek és a film noirnak, amelyek tökéletes párhuzamban együttműködnek, mint itt látható.
Azt se felejtsük el, hogy látjuk ennek a fantasztikus filmnek a környezetét és egyes pompás elemeit, a sötét és félelmetes, de rettegő várost a kalapos emberekkel, ezek árnyékaival mindenhol, a rejtélyt, a félelmet, a feszültséget, a titokzatosságot és a sötét, pesszimista hangulatot, olyan tökéletes és stílusos fényképezéssel, hogy szinte nem hiszünk a szemünknek, köszönhetően Dariusz Wolski operatőrnek!
Ám ne felejtsük el, hogy ebben az alkotásban a problémákat és a misztikumokat nem éppen egy gyönyörű és vonzó nő okozza, hanem a rejtélyes és félelmetes valakik, és emiatt már-már átcsap tudományos-misztikus fantasy filmbe!
Rufus Sewell, Kiefer Sutherland és William Hurt tökéletes játéka, Jennifer Connelly szépsége, és persze Ian Richardson és Richard O'Brien rutinos és stabil játéka is nagyban hozzájárult a film tökéletes minőségéhez. Miért vagy mitől ember az ember? Mire jó vagy nem jó a kollektív tudat?
A film "rossz" figurái nem is annyira gonoszak, csak a boldogságot keresik és kutatják, nem értik, hogy a fejlettségük ellenére miért is nem találják? Soha nem lesznek egyéniségek, és ez is zavart okoz soraik között.
És plusz csavart ad az emberi létet vizsgálandó kérdéseknek, hogy a filmben megjelennek az idegen lények, amelyek erőteljes ellenpontját képezik a humánumnak és az egyéniségeknek, karaktereknek. Nagyjából – külsőre – embernek tűnnek, ám igazi érzéseik és az emberekre jellemző sajátos személyiségük azonban nincsen, és rádöbbennek, hogy nem is lesz.
Mára már igazi klasszikussá vált, bár a kezdeti elutasítását sem igazán értettem. Zseniális és örök érvényű mondanivalóval bíró mozifilm. Nálam örök kedvenc.
81 Dark City (1998)
John Murdoch, miután felébred egy hotelszobában, úgy érzi mintha nem lenne önmaga. Egy olyan gyilkosság elkövetésével gyanúsítják meg, melyet képtelen felidézni, de saját... több»
Szereplők: Jennifer Connelly, Kiefer Sutherland, William Hurt, Rufus Sewell, David Wenham
