Négy igazán nagyszerűre értékelhető összetevője van ennek a saját stílusát kereső Jancsó-filmnek. Az első az a remek néhány oldalas Lengyel József novella, amit Hernádi Gyula (az akkor éppen szilenciumon tartott forgatókönyv író) átemelt a filmbe. A neve azért nem olvasható a stáblistán, mert tiltólistán volt. A másik két tényező a két színész; a csodálatos orgánumú Ajtay Andor az idős professzor szerepében, illetve a nagyon fiatal Latinovits Zoltán manírok nélküli játéka. A negyedik a rádióból Bartók Béla hangján hallható Cantana Profana szövege. A legautentikusabb előadásban szólalt meg, hiszen Bartók saját maga gyűjtötte Erdőidecs és Felsőoroszi községekben. A filmnek a kórházban játszódó, valamint a hazalátogató Járom Ambrus jelenetei nagyon jók, de a közte lévő számomra teljesen feleslegesnek tűnő töltelék jellegű jövés-menés, közte a két amatőrfilm ballasztja a darabnak. Domján Editet nagy színésznőnek tartom, de a bemutatott ugra-bugra szánalmasan nevetséges volt. Jancsó csodálhatta az Antonioni filmeket, mert ezek a részletek egy az egyben beillettek volna az olasz rendezőzseni bármelyik filmjébe. A stíluskeresés sikeres volt, mert a következő leforgatott filmben, az „Így jöttem” címűben már szinte teljes vértezetben tetten érhető a csak Jancsóra jellemző formai- és stílusjegyek.
Négy igazán nagyszerűre értékelhető összetevője van ennek a saját stílusát kereső Jancsó-filmnek. Az első az a remek néhány oldalas Lengyel József novella, amit Hernádi Gyula (az akkor éppen szilenciumon tartott forgatókönyv író) átemelt a filmbe. A neve azért nem olvasható a stáblistán, mert tiltólistán volt. A másik két tényező a két színész; a csodálatos orgánumú Ajtay Andor az idős professzor szerepében, illetve a nagyon fiatal Latinovits Zoltán manírok nélküli játéka. A negyedik a rádióból Bartók Béla hangján hallható Cantana Profana szövege. A legautentikusabb előadásban szólalt meg, hiszen Bartók saját maga gyűjtötte Erdőidecs és Felsőoroszi községekben. A filmnek a kórházban játszódó, valamint a hazalátogató Járom Ambrus jelenetei nagyon jók, de a közte lévő számomra teljesen feleslegesnek tűnő töltelék jellegű jövés-menés, közte a két amatőrfilm ballasztja a darabnak. Domján Editet nagy színésznőnek tartom, de a bemutatott ugra-bugra szánalmasan nevetséges volt. Jancsó csodálhatta az Antonioni filmeket, mert ezek a részletek egy az egyben beillettek volna az olasz rendezőzseni bármelyik filmjébe. A stíluskeresés sikeres volt, mert a következő leforgatott filmben, az „Így jöttem” címűben már szinte teljes vértezetben tetten érhető a csak Jancsóra jellemző formai- és stílusjegyek.