Egy provokatív német dráma-vígjáték, amely Carla Juri szenzációs alakításával egy tabukat döntögető, mélyen szokatlan kamaszlány, Helen történetét mutatja be. A film stílusa egyszerre egyedi, szabálytalan és érzékeny: groteszk, exhibicionista színezetű, extrém és néhol megható, miközben lehetetlenül őszinte módon boncolja a szexualitás, higiénia és családi sebek témáját. A cselekmény egy aranyeres „baleset” után kórházba kerülő Helen felnőtté válási kísérletét követi, miközben próbálja újra egymáshoz közelíteni elvált szüleit; a karakterek – főként Helen – vibrálóan élők, de tudatosan ellentmondásosak, a mellékszereplők inkább funkcionálisak. Carla Juri játszik igazán nagyot: félelem nélkül, teljes átéléssel kelti életre ezt a meghökkentő és sokszor szerethető figurát. A forgatókönyv és a rendezés bátran lavírozik a humor, szatíra, pszichodráma és szürreális képek között, ám az érzelmi mélység, a groteszk és az undorító elemek aránya néha elbillenhet az utóbbi javára. Objektíven a film bátor, de megosztó, formabontó, tabukat dönt, szubjektíven csak annak működik igazán, aki vevő a szókimondó, testi-lelki határokat feszegető művekre; a feldolgozás laza, de nem mindenki számára emészthető. Célközönsége főként a felnőtt, alternatív filmélményekre nyitott nézők, tabudöntögető drámák kedvelői.
Egy provokatív német dráma-vígjáték, amely Carla Juri szenzációs alakításával egy tabukat döntögető, mélyen szokatlan kamaszlány, Helen történetét mutatja be. A film stílusa egyszerre egyedi, szabálytalan és érzékeny: groteszk, exhibicionista színezetű, extrém és néhol megható, miközben lehetetlenül őszinte módon boncolja a szexualitás, higiénia és családi sebek témáját. A cselekmény egy aranyeres „baleset” után kórházba kerülő Helen felnőtté válási kísérletét követi, miközben próbálja újra egymáshoz közelíteni elvált szüleit; a karakterek – főként Helen – vibrálóan élők, de tudatosan ellentmondásosak, a mellékszereplők inkább funkcionálisak. Carla Juri játszik igazán nagyot: félelem nélkül, teljes átéléssel kelti életre ezt a meghökkentő és sokszor szerethető figurát. A forgatókönyv és a rendezés bátran lavírozik a humor, szatíra, pszichodráma és szürreális képek között, ám az érzelmi mélység, a groteszk és az undorító elemek aránya néha elbillenhet az utóbbi javára. Objektíven a film bátor, de megosztó, formabontó, tabukat dönt, szubjektíven csak annak működik igazán, aki vevő a szókimondó, testi-lelki határokat feszegető művekre; a feldolgozás laza, de nem mindenki számára emészthető. Célközönsége főként a felnőtt, alternatív filmélményekre nyitott nézők, tabudöntögető drámák kedvelői.