(Irgalmatlanul nehéz erről a filmről spoiler mentesen írni de mégis megpróbálom!)
Mielőtt a tényleges kritikára térnénk szeretnék pár szót szólni gyermekkori énkeresésem rögös és közel sem zökkenőmentes zarándokútjáról, amely akkor még cél nélkülinek hatott. Pontosabban szólva arról az egyik oázisról beszélnék, ami segített az engem körbevevő világ értelmezésében és gyakorta viszonyulási pontként is funkcionált ha rossz irányt is vettem magamban. Ez bizony egy név, aki nem más mint Lovecraft!
H. P. Lovecraft egy jó 100 évvel ezelőtt alkotó író volt igen terjedelmes életművel és egy olyan általa megteremtett írói stílussal és világgal, amit azóta is megsüvegelnek a horror és sci-fi műfajban alkotó írók hada. Igen, mint gondolhatjátok Lovecraft fő műfaja a főleg Poe-i alapokon nyugvó horror (szerű) formátum volt, amelynek egyedi ízét eddig senki nem tudta megfelelően átadni filmvásznon. Anélkül, hogy bármilyen komolyabb irodalmi előadásba kezdenék hősünk munkásságát illetően annyit csak elmondanék, hogy a lovecraft-i stílus fő alkotóeleme a filozófia, megmagyarázhatatlan/groteszk történések és az állandó bizonytalanság a történetben, ami főleg abban áll, hogy hőseink sosem tudatosan keverednek bele a tőlük gyakorta JÓVAL nagyobb események közepébe. Lovecraft kozmikus teremtményei mindig valamiféle allegóriái voltak a minket körbeölelő univerzum sötét titkokba burkoló és ezáltal bizarr módon egyszerre oldalunkat furdalóan figyelemfelkeltő ám mindemellett félelmetes kérdéseinek (és sejtetett válaszainak). A bennünk megszülető bizonytalanságérzés és elemi óvatosság az ismeretlentől az, ami testet ölt Lovecraft szörnyeiben, akik félelmetességét nem is a gonoszságuk adja.....hanem a mélységesen rideg közönyük az ember iránt. Semmit nem vált ki belőlük az ember. Megint elismétlem, nem tisztem most itt Lovecraft munkásságát jobban boncolni - pedig lehetne reggelig - így inkább térjünk át a mai filmünkre ami viszont bőven táplálkozik a fenti elemekből.
Jason Moorhead és Justin Benson neve a horrorrajongók fülének ismerősen csenghet, ugyanis ez a két srác volt az, akik felvállaltan "lovecraftiánus" ideológiai hátszéllel törtek be az amerikai kis költségvetésű - és mostanság áporodott levegőjű - mozik vetítőtermeibe. A fenti Lovecraftos kitérő is ezért volt indokolt! A rendezőpáros tudatosan kerülte Hollywood mentalitását és nem tucat gyártott filmekkel igyekeztek hatni a nézőkre, hanem a filmjeik "kézműves" jellegével, ami bizony ezen a filmen is erősen megmutatkozik.
Na most itt vagyok bajban, mert nem ártana definiálni, hogy pontosan milyen műfajba is sorolható a film....erre viszont képtelen vagyok. Az egész alkotást belengő bizonytalanság és kettősség-érzés eme érdekes koktélja olyannyira erős, hogy a már a műfaji határokat is elhalványítja. A filmben jelen van a horror, sci-fi és a romantika is! Nem tudjátok elképzelni? Én is nehezen tudtam,amíg meg nem néztem az Újjászületést! Ami még ennél is figyelemre méltóbb, hogy ez nem egy horror, sci-fi, romantikus film, hanem valami teljesen új, valami egészen egyedi dolog! Műfajokon felülálló és ezáltal egy új műfaj is egyben!
A főszereplő Evan (Lou Taylor Pucci) édesanyja rákban hal meg, édesapja évek óta halott. Mindemellett a férfi élete közel sem mondható az amerikai álom mintapéldányának hiszen egy kocsmában dolgozik és egy lepukkant kültelki lakásban lakik. Egy szem barátját leszámítva (aki többet van beszívva és részegen mint józanul) nem sok mindenkije van. Rögtön édesanyja halála után verekedésbe is keveredik, ami miatt a rendőrség is eljárást indít ellene. Ekkor találja ki, hogy le kell lépnie az országból egy kis időre mert ha itt marad, akkor elkerülhetetlenül meg fog bolondulni. Mivel "minden fehér szereti Olaszországot" így az öreg kontinens csizmája felé veszi az utat, ahol hamar megismerkedik és bele is szeret némi kitérő után egy hihetetlenül csinos és rejtélyes Louise (Nadia Hilker) nevű lányba. Arról viszont nem tud Evan, hogy a lánynak borzalmas titkai vannak. Mondhatni a kettejük egyszerre álombéli és nyugtalanító kapcsolatáról szól a film.
Az olasz kisváros tengerparti idillje a napfény itta utcákkal, elfogyasztott borokkal és mámoros szerelmes párokkal, fehér házfalakkal és olajfa ligetekkel olyan álombéli látképet tár elénk, amihez hasonló talán Lovecraft Ulthar vagy Celephais nevű fantázia városa lehetett. Mindeközben a teljes helyet átjárja egyfajta megmagyarázhatatlan nyugtalanság, valamiféle érdekes és hidegrázós "pezsgés". A kisváros cikornyás útjai egyszerre hordozzák magukon a jelen nyüzsgő és élettel teli arculatát és nyögik a múlt és az elmúlás súlyát. Antik római utcákon sétálunk el egy barokk templom mellett majd betérünk egy modern kis pubba. Látjuk a szerelmeseket, turistákat de azt már nem látjuk ahogy ezek a szerelmek felbomlanak, tönkremennek vagy egy élet hűség után a halál martalékává lesznek. A város viszont látja!
Persze nem kívánok a film színterére mint élő entitásra hivatkozni, csak tudatni akartam, hogy a történelmi térerő olyan erővel lengi be a helyet, amire ritkán látni példát.
A fentieken csak nemesít a film kamerahasználata, ami elég erősen és következetesen igyekszik a dualisztikus életérzést meg a nyugtalanságot megragadni. A kép gyakran mozog, ritkán áll meg és "nyugszik le" ha pedig mégis, akkor elidőzhetünk a kisváros márvány fehér utcakövén egy a hőségtől elhunyt és bomló galamb tetemén vagy azon, hogy hogyan falja fel áldozatát egy pók az ablak felső szegletében és szipolyozza ki belőle az éltető nedvet.
A kettősség indokolt is és a film fő gondolati gerincét veszi körbe minden oldalról! Hősünk az anyja halála után menekül el és kvázi kezd új életet Olaszországban. Miként Angelo a farmer mondja: az egykor letarolt vulkanikus talajból nő ki a legjobb fa, és halott fa helyén jön létre a legfinomabb gyümölcsfa. És a lány (azaz hősnőnk) egyik szeme barna míg a másik kék....
Nos igen, lány és Evan. A filmben kardinális szerepe van a két karakter egymáshoz fűződő viszonyának, a kettejük "táncának" és annak, hogy milyen szerepet is töltenek be egymás életében!
Evan és Louise kapcsolata egy újraértelmezett Csongor és Tünde történet, de valami olyan nyakatekert és groteszk módon, amire a néző nem tud felkészülni kellően és amikor lehull a lepel nem tudunk megszólalni sem. A film horror oldalát is ez adja meg, ugyanis az egyszerre melengető és mégis borzongató olasz városkában élő lánynak olyan titkai vannak, amire még Lovecraft de maga Poe is elégedetten csettintene. (Itt említeném, hogy van valamiféle Innsmouth hatása a településnek, ami Lovecraft életműben egy óceán partján álló elátkozott város volt.)
A végkifejlet pedig annyira zavarba ejtően bizarr és egyedi de ugyanakkor gyönyörű, amire én példát eddig nem is tudom, hogy láttam- e!
Nyoma sincs a horrornál megszokott jeleneteknek viszont a romantikus sablonokat sem érdemes keresni a filmben. A már sokat emlegetett vásznon uralkodó bizonytalanság a nézőre is átszáll, aki egyre inkább kezdi elengedi a más filmekből betanult sablonokat! Ugyanis valahányszor azt hisszük, hogy tudjuk mire számítsunk akkor a vásznon látottak nemsokára nagy eséllyel rácáfolnak megérzéseinkre. Jó példa erre Evan, aki amikor megtudja, hogy mi az igazság el kezd kétségbeesetten "menekülni" a hirtelen labirintussá változott utcákon, majd talál egy telefont, amin felhívja barátját és lenyomnak ketten egy teljesen vígjátékszerű beszélgetést....és amikor a telefont leteszi megpillantja Angelo-t az utcán egy roppant drámai szituációban. Kaotikus? Közel sem! Itt nem!
Szokásomhoz híven némi negatív dolgot is kénytelen vagyok elmondani a filmről amire nem árt ha felkészültök! Egyfelől a film lassú! Gyakori kritika volt azok szájából akiknek nem tetszett ez a film, hogy a vásznon zajló események döcögnek, csak vánszorognak. Én bevallom, hogy minden percét élveztem az alkotásnak de el tudom fogadni ha valaki unalmasnak találja az olasz városka utcáin való romantikus vagy épp baljós bolyongást és a tájképekben és groteszk csendéletekben való elmélyülést. A másik amit feltétlen el kell mondanom azon kisebbségnek akik hozzám hasonlóan horror rajongók: ez tényleg nem egy horror film! Tartalmaz komoly horrorisztikus elemeket de aki arra számít, hogy megszületett az új Ördögűző annak most szólok, hogy számításuk nem jött be!
Ez egy film életről, halálról szól és a kettő közötti varázslatosan iszonyatos és félelmetesen gyönyörű dinamizmusról. Továbbá a szerelemről, illetve arról, hogy mi is a szerepe a fentiekben.
"Love is a Monster" - szól a film plakátja! Én amikor ezt először olvastam volt egy erős tippem, hogy vajon mire is akar ez utalni.....és mekkorát tévedtem! Atyaég mekkorát is tévedtem!
78 Újjászületés (2014)
horror | romantikus | sci-fi
Egy fiatal férfi az Egyesült Államokból Olaszországba menekül, ahol romantikus viszonyt kezd egy sötét, ősi titkot őrző nővel.
Szereplők: Lou Taylor Pucci, Nadia Hilker, Francesco Carnelutti, Nick Nevern, Chris Palko
