Elek Judit 1969-es alkotása, a Sziget a szárazföldön, egy sajátos hangulatú, melankolikus korrajz a Kádár-korszak Budapestjéről. A film egy régimódi idős hölgy, az özvegy Reinerné (Kiss Manyi) mindennapjait mutatja be, aki egy hatalmas, ódon bérpalota lakásában él teljesen magányosan. A történet szerint a szomorú, mégis végtelenül kedves asszony elhatározza, hogy eladja lakását, vagyis pontosabban elcserélné egy kisebbre. Valódi célja azonban nem a költözés, hanem a társaság utáni vágy; a vevőket otthonába hívja, és szinte vendégül lát minden idegent, aki betoppan hozzá. A lakásnézésből végül egy szürreális esemény kerekedik. Az idős hölgy egy hatalmas bulit rendez a vadidegeneknek. Az asztalon sütemény, konyak és likőr várja az embereket, ám a házigazda hamar elszédül a sokaságtól és a rátelepedő agresszív tömegtől. A káoszt látva mélységesen megbánja döntését, és a záróképben a városi zaj elől vidékre megy, egy távoli rokonához. Bár a stáblista illusztris (rendező és forgatókönyvíró: Elek Judit ill. Mándy Iván, zene: Körmendi Vilmos, szereplők: Kiss Manyi, Pásztor Erzsi, Dégi István, Békés Itala, Temessy Hédi, Schubert Éva, Újváry Árpádné), a végeredmény sajnos vontatott. Kiss Manyi játéka zseniális, de a történet lassúsága miatt ez inkább egy egyszernézős darab, és amúgy nem érdemes időt pazarolni rá, ha valami pörgősebbre vágysz. Nálam 5/4 csillag.
Elek Judit 1969-es alkotása, a Sziget a szárazföldön, egy sajátos hangulatú, melankolikus korrajz a Kádár-korszak Budapestjéről. A film egy régimódi idős hölgy, az özvegy Reinerné (Kiss Manyi) mindennapjait mutatja be, aki egy hatalmas, ódon bérpalota lakásában él teljesen magányosan. A történet szerint a szomorú, mégis végtelenül kedves asszony elhatározza, hogy eladja lakását, vagyis pontosabban elcserélné egy kisebbre. Valódi célja azonban nem a költözés, hanem a társaság utáni vágy; a vevőket otthonába hívja, és szinte vendégül lát minden idegent, aki betoppan hozzá. A lakásnézésből végül egy szürreális esemény kerekedik. Az idős hölgy egy hatalmas bulit rendez a vadidegeneknek. Az asztalon sütemény, konyak és likőr várja az embereket, ám a házigazda hamar elszédül a sokaságtól és a rátelepedő agresszív tömegtől. A káoszt látva mélységesen megbánja döntését, és a záróképben a városi zaj elől vidékre megy, egy távoli rokonához. Bár a stáblista illusztris (rendező és forgatókönyvíró: Elek Judit ill. Mándy Iván, zene: Körmendi Vilmos, szereplők: Kiss Manyi, Pásztor Erzsi, Dégi István, Békés Itala, Temessy Hédi, Schubert Éva, Újváry Árpádné), a végeredmény sajnos vontatott. Kiss Manyi játéka zseniális, de a történet lassúsága miatt ez inkább egy egyszernézős darab, és amúgy nem érdemes időt pazarolni rá, ha valami pörgősebbre vágysz. Nálam 5/4 csillag.