André Cayatte 1962-es alkotása egy hagyományos műfaji keretből bontakoztat ki egy szokatlanul komplex morális drámát. A gyerekrablásos thrilleres szállal "Menny és Pokol"-ként indítja a cselekményt, a flashback-es visszaemlékezésekkel "Vihar Kapujában"-ként folytatódik, és az esküdtek morális érvcsatájával "12 dühös ember"-ként végződik. A forgatókönyv nagy húzása, hogy a megszokott "ki a gyilkos" konvenció helyett ezúttal az ártatlant kell megtalálni három lehetséges gyanúsított közül. Mindegyikük balhés háttértörténetének bemutatásával ezt a dilemmát végig jól lebegteti a film. Kiemelném Anthony Perkinst, aki a gyanúsítottak egyikét alakítja; az ő ártatlanságában sem lehet biztos az ember. Az alkotás társadalom- és igazságszolgáltatás-kritikus véghajrája és annak meghökkentően hirtelen, snittszerű lezárása rendkívül bátor húzás, úgyhogy adok is rá 8,5/10.
André Cayatte 1962-es alkotása egy hagyományos műfaji keretből bontakoztat ki egy szokatlanul komplex morális drámát. A gyerekrablásos thrilleres szállal "Menny és Pokol"-ként indítja a cselekményt, a flashback-es visszaemlékezésekkel "Vihar Kapujában"-ként folytatódik, és az esküdtek morális érvcsatájával "12 dühös ember"-ként végződik. A forgatókönyv nagy húzása, hogy a megszokott "ki a gyilkos" konvenció helyett ezúttal az ártatlant kell megtalálni három lehetséges gyanúsított közül. Mindegyikük balhés háttértörténetének bemutatásával ezt a dilemmát végig jól lebegteti a film. Kiemelném Anthony Perkinst, aki a gyanúsítottak egyikét alakítja; az ő ártatlanságában sem lehet biztos az ember. Az alkotás társadalom- és igazságszolgáltatás-kritikus véghajrája és annak meghökkentően hirtelen, snittszerű lezárása rendkívül bátor húzás, úgyhogy adok is rá 8,5/10.