Császi Ádám filmje beleesik abba a klasszikus európai független filmes hibába, hogy minden érdekes pillanatára jut legalább egy érdektelen. A Viharsarok hosszan merengő beállításai is képtelenek koherens mondanivalóvá alakítani a rendező fejében kavargó gondolatokat. Felvezetés és sokszor összefüggés nélkül esünk jelenetből jelenetbe, az így homályosan kirajzolódó ívek pedig pont a mű fő gondolatait képtelenek értelmesen megfogalmazni. Főszereplőnk általános identitásválságának megértéséhez alig kapunk fogódzót, szexuális szempontból nézve pedig maximum csak a melegek képesek igazán megérteni a karakter(ek) fejében kavargó gondolatokat. Mindeközben pedig a forgatókönyv pont azokat a mozzanatokat mondja ki és hangsúlyozza agyon, amelyekre a néző addigra már bőven összerakott magától is. Pedig lehet látni a szunnyadó szikrát valahol az alkotás mélyén, amely egy-egy beállításban, jelenetben még fel is tűnik, azonban végül az összkép inkább egy olyan alkotót jellemez, aki nagy lelkesedéssel belekezd egy történetbe, de idővel elbizonytalanodva sehogy sem tudja végül élvezetesen elmesélni.
Császi Ádám filmje beleesik abba a klasszikus európai független filmes hibába, hogy minden érdekes pillanatára jut legalább egy érdektelen. A Viharsarok hosszan merengő beállításai is képtelenek koherens mondanivalóvá alakítani a rendező fejében kavargó gondolatokat. Felvezetés és sokszor összefüggés nélkül esünk jelenetből jelenetbe, az így homályosan kirajzolódó ívek pedig pont a mű fő gondolatait képtelenek értelmesen megfogalmazni. Főszereplőnk általános identitásválságának megértéséhez alig kapunk fogódzót, szexuális szempontból nézve pedig maximum csak a melegek képesek igazán megérteni a karakter(ek) fejében kavargó gondolatokat. Mindeközben pedig a forgatókönyv pont azokat a mozzanatokat mondja ki és hangsúlyozza agyon, amelyekre a néző addigra már bőven összerakott magától is. Pedig lehet látni a szunnyadó szikrát valahol az alkotás mélyén, amely egy-egy beállításban, jelenetben még fel is tűnik, azonban végül az összkép inkább egy olyan alkotót jellemez, aki nagy lelkesedéssel belekezd egy történetbe, de idővel elbizonytalanodva sehogy sem tudja végül élvezetesen elmesélni.