Számomra az mindig nagyon érdekes, ha egy könyvből készítenek filmet, főleg ha az egy olyan ember tollából való, mint Stephen King. A film szerintem nem egy szokványos King történet. Nem annyira beteg, mint megszoktuk tőle és elmaradnak a hatalmas tanulságok és csavarok, ami persze nem jelenti azt, hogy a film ne lenne élvezhető. Nem tudnám megmondani a műfaját, mert sok minden keveredik benne. Az egyik legérdekesebb dolog a filmben, hogy nincs a történetben pozitív karakter. A két főszereplő akinek a viaskodását láthatjuk, mindegyike bűnös. Két különböző korosztály, de közös bennük, hogy rossz fát tettek a tűzre. Az öreg a múlt árnyainak hozadék a srác a jelenben indul el a gonosz irányába. Kíváncsiság hajtja vagy legbelül is olyan amilyen? Milyen érdekes, hogy egy okos gyerekről van szó, osztályelső, remek eredményei vannak és mégis milyen buta tud lenni. Láthatjuk, hogyan lesz egyre bátrabb. Először egy védtelen állatot bánt, később egy ember megölésétől sem riad vissza. Felmerült bennem, hogy milyen furcsa, hogy a néző nem tud kinek szurkolni csak sodródik a történésekkel. Nem egy szokványos holokauszt történet, nem akar elborzasztani a múlt történéseivel, de mindvégig benne van a levegőben valami nyomasztó érzés. Tetszett a film logikája és, hogy sok kérdést felvet az emberben. Miért is volt ennyire kíváncsi a gyerek, az öreg talán már élvezte is a végén a helyzetet. Továbbá, a kapcsolatuk is leírhatatlan volt a végére. Ami egy kicsit számomra valószínűtlen volt, hogy a srác a buszon felismer egy 40 éve készült fotó alapján valaki. Majd a legvégén a kórházba pont egy olyan mellé kerül az öreg, aki holokauszt túlélő ráadásul pont az ő családját gyilkolta le a háborúban.
Számomra az mindig nagyon érdekes, ha egy könyvből készítenek filmet, főleg ha az egy olyan ember tollából való, mint Stephen King. A film szerintem nem egy szokványos King történet. Nem annyira beteg, mint megszoktuk tőle és elmaradnak a hatalmas tanulságok és csavarok, ami persze nem jelenti azt, hogy a film ne lenne élvezhető. Nem tudnám megmondani a műfaját, mert sok minden keveredik benne. Az egyik legérdekesebb dolog a filmben, hogy nincs a történetben pozitív karakter. A két főszereplő akinek a viaskodását láthatjuk, mindegyike bűnös. Két különböző korosztály, de közös bennük, hogy rossz fát tettek a tűzre. Az öreg a múlt árnyainak hozadék a srác a jelenben indul el a gonosz irányába. Kíváncsiság hajtja vagy legbelül is olyan amilyen? Milyen érdekes, hogy egy okos gyerekről van szó, osztályelső, remek eredményei vannak és mégis milyen buta tud lenni. Láthatjuk, hogyan lesz egyre bátrabb. Először egy védtelen állatot bánt, később egy ember megölésétől sem riad vissza. Felmerült bennem, hogy milyen furcsa, hogy a néző nem tud kinek szurkolni csak sodródik a történésekkel. Nem egy szokványos holokauszt történet, nem akar elborzasztani a múlt történéseivel, de mindvégig benne van a levegőben valami nyomasztó érzés. Tetszett a film logikája és, hogy sok kérdést felvet az emberben. Miért is volt ennyire kíváncsi a gyerek, az öreg talán már élvezte is a végén a helyzetet. Továbbá, a kapcsolatuk is leírhatatlan volt a végére. Ami egy kicsit számomra valószínűtlen volt, hogy a srác a buszon felismer egy 40 éve készült fotó alapján valaki. Majd a legvégén a kórházba pont egy olyan mellé kerül az öreg, aki holokauszt túlélő ráadásul pont az ő családját gyilkolta le a háborúban.