Nem véletlen gratulált személyesen Stephen Chow-nak Tarantino: ez az ember egy zseni.
A hongkongi Buster Keatonként is emlegetett színész/rendező korábban már a Shaolin Soccerben tett arról tanúbizonyságot, hogy a kung fut remekül ötvözi a különféle műfajokkal, de A pofonok földjéhez képest az csak a bemelegítés volt.
Először is érdemes egy pár szót ejteni a látványról. Már eleve az ellentmondásos, hogy a negyvenes évekbeli környezetben tobzódik a jobbnál jobb és modernebbnél modernebb vizuális megoldásokban és effektusokban, de ezt még tovább tudja fokozni azzal, hogy szemérmetlenül, de mégsem erőltetetten váltogat a stílusok között, vagy pedig vegyíti azokat. Vuhsziák keverednek a hagyományos hongkongi akciófilmekkel, a vígjátékokkal és fantasykkel, de még némi musical és horror feeling is jól megfér egymás mellett, miközben szinte zúdulnak ránk a popkulturális utalások, tisztelgések olyan nagy nevek előtt, mint Bruce Lee vagy akár a Mátrix-paródiának is beillő harcjelenetek. Apropó harc. A különféle stílusok vizuális megjelenítése brutál látványos, még mai szemmel is megállja a helyét, de a koreográfiák is kivételesen szépek, talán egy kicsit kevés van belőlük. Ezt az űrt azonban bőségesen kárpótolja egyfajta absztrakt humor, ami átszövi az egész filmet. Egyetlen pillanatra sem veszi magát komolyan ez a fergeteges stíluskavalkád, mégis megérinti az ember szívét az a mérhetetlen profizmus, ami árad Chow filmjéből. Zseniális és kihagyhatatlan.
Nem véletlen gratulált személyesen Stephen Chow-nak Tarantino: ez az ember egy zseni. A hongkongi Buster Keatonként is emlegetett színész/rendező korábban már a Shaolin Soccerben tett arról tanúbizonyságot, hogy a kung fut remekül ötvözi a különféle műfajokkal, de A pofonok földjéhez képest az csak a bemelegítés volt. Először is érdemes egy pár szót ejteni a látványról. Már eleve az ellentmondásos, hogy a negyvenes évekbeli környezetben tobzódik a jobbnál jobb és modernebbnél modernebb vizuális megoldásokban és effektusokban, de ezt még tovább tudja fokozni azzal, hogy szemérmetlenül, de mégsem erőltetetten váltogat a stílusok között, vagy pedig vegyíti azokat. Vuhsziák keverednek a hagyományos hongkongi akciófilmekkel, a vígjátékokkal és fantasykkel, de még némi musical és horror feeling is jól megfér egymás mellett, miközben szinte zúdulnak ránk a popkulturális utalások, tisztelgések olyan nagy nevek előtt, mint Bruce Lee vagy akár a Mátrix-paródiának is beillő harcjelenetek. Apropó harc. A különféle stílusok vizuális megjelenítése brutál látványos, még mai szemmel is megállja a helyét, de a koreográfiák is kivételesen szépek, talán egy kicsit kevés van belőlük. Ezt az űrt azonban bőségesen kárpótolja egyfajta absztrakt humor, ami átszövi az egész filmet. Egyetlen pillanatra sem veszi magát komolyan ez a fergeteges stíluskavalkád, mégis megérinti az ember szívét az a mérhetetlen profizmus, ami árad Chow filmjéből. Zseniális és kihagyhatatlan.