Wes Craven (1939–2015) és a film forgalmazásáért felelős New Line Cinema igazi se veled, se nélküled kapcsolatot ápolt a Rémálom-filmek terén. Míg az 1984-ben elkészített Rémálom az Elm utcában egy igazi kulthorror lett, amit egyértelműen Wes Cravennek köszönhetünk, addig a második részének elkészítésében nem vett részt, és talán a legtöbben az egész széria legrosszabb felvonásaként emlékeznek vissza rá.
Majd az 1987-ben elkészített harmadik részhez ismét leszerződtették Mr. Cravent (igaz, csak forgatókönyvíróként és executive producerként), és a széria visszatalált a siker útjára. Mivel a film hatalmas siker lett, a New Line Cinema nem is nagyon akart várni a folytatással, hisz szinte azonnal elkezdték a negyedik rész előkészületeit, és persze Mr. Cravennel gondolták el a folytatást. Csakhogy Craven csak úgy vállalta volna el a negyedik rész elkészítését, ha a stúdió mindenben teljhatalmat ad neki. Ettől persze alaposan megijedt a New Line Cinema, és köszönte szépen, de ismét úgy gondolták, hogy Craven nélkül is tudnak majd legalább egy annyira sikeres részt összehozni, mint a harmadik Rémálom-film.
Nos ez részben sikerült is, hisz a negyedik Rémálom-film hozta a stúdió számára az eddigi legnagyobb bevételt a maga közel 50 millió dollárjával. Kritikailag annyira nem lett sikeres, mint az elődje, feláldozták a pénzügyi sikeresség oltárán. Mondjuk ez még engem annyira nem zavart volna, az viszont sokkal inkább, hogy ennél a résznél éreztem a legjobban az ötlethiányt. Talán azért, mert igazán rövid idő volt rá, vagy talán csak a kreativitás hiányzott, de valahogy érezhető volt az összecsapottság rajta.
A film forgatókönyvéért részben Brian Helgeland volt felelős, aki a későbbi írásaival Oscar-díjat is kapott, de itt még finoman szólva is próbálgatta a tehetségét e téren, hisz ez volt az első forgatókönyve karrierje során. A film rendezésére is egy fiatal (itt még kevésbé ismert) finn származású úriembert szerződtettek Renny Harlin személyében, aki szintén majd a későbbi munkáira lehet elsősorban büszke. Mondjuk számomra a film hiányosságai egyértelműen elsősorban a történetében található lyukak miatt maradtak emlékezetesek, illetve ennél a résznél éreztem először azt, hogy talán kissé túltolják Freddy karakterét. Sajnos Freddy sokkal inkább lett ripacs, mint félelmetes, és ez egy Rémálom-filmnél hatalmas hiba.
Történetileg is amolyan önismétlő lett, pedig ennél azért többet vártam, főleg az előző részénél megkezdett háttértörténete miatt is. A további karaktereket, illetve az őket alakító színészi alakításokat sem éreztem annyira erőteljesnek, mint az elődjeiknél. De a film története mellett még a legbosszantóbb hiba talán a hangulatában keresendő, merthogy kissé elvész az a fajta sötét tónus, ami az eddigi részeket jellemezte.
Mindent egybevéve eddig a leggyengébb részhez volt szerencsém eme szériánál, bár az átlagos szintet azért még megugrotta, még ha nem is könnyen.
62 Rémálom 4. - Az álmok ura (1988)
Freddy Krueger újra visszatér, hogy tovább terrorizálja a megmaradt Álomharcosokat, illetve azt a fiatal nőt is, aki a kezében tarthatja a megoldást, hogy végleg legyőzzék a gonoszt. több»
Szereplők: Robert Englund, Linnea Quigley, Lisa Wilcox, John Beckman, Kisha Brackel
