Nem emlékszem mikor láttam utoljára ilyen szórakoztató vígjátékot.
Talán A Riviéra Vadorzói-hoz tudnám hasonlítani. Ott is abból adódik a humor forrása, hogy a szereplők másnak adják ki magukat. Viszont nagy különbség, hogy az utóbbi inkább egy szélhámosokról szóló vígjáték, ebben a vígjátékban viszont a főhős nem azért dönt úgy, hogy kiadja magát másnak (szó szerint), mert ő szélhámos. Ennek a vígjátéknak van egyfajta mélysége, mert olyan poénokon röhögsz, amiken a valóságban sok esetben nem biztos, hogy túl szerencsés dolog röhögni. Az például a kedvencem, amikor a homofóbiás Depardieu-t szétszívatják a kollégái és a végére egy teljesen zakkant figura lesz belőle :) Nagyon szórakoztató, hogy mennyire szélsőséges helyzetekbe kényszeríti magát, amivel igazolja, hogy neki semmi baja nincs a buzikkal :) Imádni való film, ráadásul van társadalmi igénye, tehát nemcsak poénkodásból áll a koncepció, hanem a főhős helyzetével nagyon lehet azonosulni. Nagyon át lehet érezni, hogy ő olyan helyzetben van, amin külső segítség nélkül nagyon nehéz, vagy nem is igazán lehet változtatni. És az a szomorú, hogy a valóságban nem hozhatsz ilyen döntéseket, vagy épp olyan helyzetben vagy, hogy nem találkozol senkivel, aki egy kicsit jobb irányba tudná terelni a sorsodat azáltal, hogy elfogad olyannak, amilyen vagy.
Nem emlékszem mikor láttam utoljára ilyen szórakoztató vígjátékot.
Talán A Riviéra Vadorzói-hoz tudnám hasonlítani. Ott is abból adódik a humor forrása, hogy a szereplők másnak adják ki magukat. Viszont nagy különbség, hogy az utóbbi inkább egy szélhámosokról szóló vígjáték, ebben a vígjátékban viszont a főhős nem azért dönt úgy, hogy kiadja magát másnak (szó szerint), mert ő szélhámos. Ennek a vígjátéknak van egyfajta mélysége, mert olyan poénokon röhögsz, amiken a valóságban sok esetben nem biztos, hogy túl szerencsés dolog röhögni. Az például a kedvencem, amikor a homofóbiás Depardieu-t szétszívatják a kollégái és a végére egy teljesen zakkant figura lesz belőle :) Nagyon szórakoztató, hogy mennyire szélsőséges helyzetekbe kényszeríti magát, amivel igazolja, hogy neki semmi baja nincs a buzikkal :) Imádni való film, ráadásul van társadalmi igénye, tehát nemcsak poénkodásból áll a koncepció, hanem a főhős helyzetével nagyon lehet azonosulni. Nagyon át lehet érezni, hogy ő olyan helyzetben van, amin külső segítség nélkül nagyon nehéz, vagy nem is igazán lehet változtatni. És az a szomorú, hogy a valóságban nem hozhatsz ilyen döntéseket, vagy épp olyan helyzetben vagy, hogy nem találkozol senkivel, aki egy kicsit jobb irányba tudná terelni a sorsodat azáltal, hogy elfogad olyannak, amilyen vagy.