A Telivérek elsősorban azért működik, mert a két fiatal színésznő makulátlan és extraklasszis teljesítményt nyújt. Másodsorban pedig azért, mert zavaróan és kétségbeejtően pontos látleletet ad a 21. sz. fiatalságáról. Egy olyan világban, ahol az embert szinte minden irányból. elképzelhetetlen mennyiségű inger éri, aktív cselekvésre szólítva, bántó a felismerés, hogy a fiatalok egy része mégis unatkozik, nem tud mit kezdeni az életével. A film tipikusan a "jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon" alapesetre építve mutat be két jól szituált, gazdag családban élő tinédzser lányt, akik egyfajta kényszerből, kurta-furcsa barátságot, szövetséget kötnek. A lassú tempóban építkező történet remekül mutatja be a miliőt, ami körbeveszi őket, illetve remekül ábrázolja azt a természetellenes és szokatlan jellemfejlődést, amin a 2 lány végigmegy. A nézőben a filmidő alatt végig motoszkál, hogy nagyon nincs rendben valami ezekkel a fiatalokkal, ami a film végére teljes mértékben be is igazolódik. Mindehhez kellően adagolt fekete humort is kapunk, valamint a fiatalon tragikusan elhunyt Anton Yelchin utolsó, de emlékezetes alakítását. A Thorougbreds egyrészt társadalomkritika, másrészt annak mementója, hogy az emberi gonoszság bárhol, gyakran váratlan és szokatlan helyeken is rejtőzhet, illetve az emberi természet sötét oldalának megnyilvánulásaihoz nem kellenek feltétlenül nagy tragédiák.
A Telivérek elsősorban azért működik, mert a két fiatal színésznő makulátlan és extraklasszis teljesítményt nyújt. Másodsorban pedig azért, mert zavaróan és kétségbeejtően pontos látleletet ad a 21. sz. fiatalságáról. Egy olyan világban, ahol az embert szinte minden irányból. elképzelhetetlen mennyiségű inger éri, aktív cselekvésre szólítva, bántó a felismerés, hogy a fiatalok egy része mégis unatkozik, nem tud mit kezdeni az életével. A film tipikusan a "jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon" alapesetre építve mutat be két jól szituált, gazdag családban élő tinédzser lányt, akik egyfajta kényszerből, kurta-furcsa barátságot, szövetséget kötnek. A lassú tempóban építkező történet remekül mutatja be a miliőt, ami körbeveszi őket, illetve remekül ábrázolja azt a természetellenes és szokatlan jellemfejlődést, amin a 2 lány végigmegy. A nézőben a filmidő alatt végig motoszkál, hogy nagyon nincs rendben valami ezekkel a fiatalokkal, ami a film végére teljes mértékben be is igazolódik. Mindehhez kellően adagolt fekete humort is kapunk, valamint a fiatalon tragikusan elhunyt Anton Yelchin utolsó, de emlékezetes alakítását. A Thorougbreds egyrészt társadalomkritika, másrészt annak mementója, hogy az emberi gonoszság bárhol, gyakran váratlan és szokatlan helyeken is rejtőzhet, illetve az emberi természet sötét oldalának megnyilvánulásaihoz nem kellenek feltétlenül nagy tragédiák.