Radikálisan abszurd, szürreális vígjáték, amely Tom Green markáns stílusában a polgárpukkasztás és sokkolás határait feszegeti. Hangulata provokatív, obszcén és gyakran beteges, a cselekmény főszereplője egy gyerekes férfi, aki rajzfilmes karrierről álmodik, miközben családja széthullik groteszk konfliktusok és brutális jelenetek közepette. A karakterek szándékosan eltúlzottak, valójában karikatúrák, Green saját alakítása kifejezetten idegesítő és szélsőséges; a mellékszereplők is inkább statisztálják a központi őrületet, mintsem árnyalnák azt. A forgatókönyv a tabudöntögető, sőt sokszor gusztustalan humorra támaszkodik, a rendezés nulla kompromisszumot köt a nézői befogadóképességgel. Objektív szempontból a film számos kritikustól rendkívül alacsony értékelést kapott, többször a legrosszabbak között emlegették, ám szubjektíve éppen a szélsőségei miatt kultuszstátuszt ért el egy szűk réteg körében. Főként azoknak ajánlott, akik bírják a totális őrületet vagy értékelik a „rossz film is lehet jó” élményt.
Radikálisan abszurd, szürreális vígjáték, amely Tom Green markáns stílusában a polgárpukkasztás és sokkolás határait feszegeti. Hangulata provokatív, obszcén és gyakran beteges, a cselekmény főszereplője egy gyerekes férfi, aki rajzfilmes karrierről álmodik, miközben családja széthullik groteszk konfliktusok és brutális jelenetek közepette. A karakterek szándékosan eltúlzottak, valójában karikatúrák, Green saját alakítása kifejezetten idegesítő és szélsőséges; a mellékszereplők is inkább statisztálják a központi őrületet, mintsem árnyalnák azt. A forgatókönyv a tabudöntögető, sőt sokszor gusztustalan humorra támaszkodik, a rendezés nulla kompromisszumot köt a nézői befogadóképességgel. Objektív szempontból a film számos kritikustól rendkívül alacsony értékelést kapott, többször a legrosszabbak között emlegették, ám szubjektíve éppen a szélsőségei miatt kultuszstátuszt ért el egy szűk réteg körében. Főként azoknak ajánlott, akik bírják a totális őrületet vagy értékelik a „rossz film is lehet jó” élményt.