Eszement Freddy

Egy szégyen ez a film. Vegytiszta szégyen. Nem, nem a kiakasztó jelenetek miatt. Hanem mert nézhetetlenül túlripacskodott, összefüggéstelen jelenetek sora, amik a legmélyebb, ízléstelen prolihumort képviselik. Olyan, mint egy gyengébb Rob Schneider-film elosztva kettővel. Igazából én vagyok a hibás, hogy megnéztem, mert ez mind jó előre várható volt.

Szörnyű film! Rengeteg vérlázítóan gusztustalan és brutális jelenet van benne, és a legszörnyűbb az egészben, hogy azt akarja, hogy ezeken nevessünk. Komolyan, ki szerint vicces az, hogy a főszereplő kibelez egy szarvast, majd belebújik a bőrébe? Tom Green, köszönöm szépen, egy életre elég votl belőled.

Radikálisan abszurd, szürreális vígjáték, amely Tom Green markáns stílusában a polgárpukkasztás és sokkolás határait feszegeti. Hangulata provokatív, obszcén és gyakran beteges, a cselekmény főszereplője egy gyerekes férfi, aki rajzfilmes karrierről ... Többálmodik, miközben családja széthullik groteszk konfliktusok és brutális jelenetek közepette. A karakterek szándékosan eltúlzottak, valójában karikatúrák, Green saját alakítása kifejezetten idegesítő és szélsőséges; a mellékszereplők is inkább statisztálják a központi őrületet, mintsem árnyalnák azt. A forgatókönyv a tabudöntögető, sőt sokszor gusztustalan humorra támaszkodik, a rendezés nulla kompromisszumot köt a nézői befogadóképességgel. Objektív szempontból a film számos kritikustól rendkívül alacsony értékelést kapott, többször a legrosszabbak között emlegették, ám szubjektíve éppen a szélsőségei miatt kultuszstátuszt ért el egy szűk réteg körében. Főként azoknak ajánlott, akik bírják a totális őrületet vagy értékelik a „rossz film is lehet jó” élményt.

Ez a film szörnyen ostoba és primitív. Nem tudom hova tenni egyszerűen és nem is igen értem, vajon kit célozhattak meg vele. A jelenetek borzasztóan erőltetettek. Agyamentnek agyament, és őrült is, de nem a szó pozitív értelmében.