A Keménykalap és krumpliorr talán az egyetlen olyan film, amit nemcsak gyerekkoromban szerettem, hanem még most is képes szórakoztatni. Családi- és gyerekfilm kategóriában az egyik legjobb, amit valaha láttam. Megvannak a maga apró kis szépséghibái, a gyerekszereplők néhány jelenetben úgy mondják fel a szövegüket, mintha az iskolában felelnének, a hangeffektek is már-már a kevesebb néha több határát súrolják, mégis annyira őszinte és kedves az egész történet, hogy képes nosztalgiát ébreszteni a nézőben - nem a hetvenes évek, sokkal inkább egy ábrándos gyermekkor iránt. Ha van olyan, aki még nem találkozott vele, bátran ajánlom, akár a rövidebbre vágott mozifilm változatot, akár a négy évvel korábban bemutatott sorozatot.
A Keménykalap és krumpliorr talán az egyetlen olyan film, amit nemcsak gyerekkoromban szerettem, hanem még most is képes szórakoztatni. Családi- és gyerekfilm kategóriában az egyik legjobb, amit valaha láttam. Megvannak a maga apró kis szépséghibái, a gyerekszereplők néhány jelenetben úgy mondják fel a szövegüket, mintha az iskolában felelnének, a hangeffektek is már-már a kevesebb néha több határát súrolják, mégis annyira őszinte és kedves az egész történet, hogy képes nosztalgiát ébreszteni a nézőben - nem a hetvenes évek, sokkal inkább egy ábrándos gyermekkor iránt. Ha van olyan, aki még nem találkozott vele, bátran ajánlom, akár a rövidebbre vágott mozifilm változatot, akár a négy évvel korábban bemutatott sorozatot.