Az értékelésem a sorozat egészére vonatkozik. Sajnos, az egész egy lejtmenet. A nagyon jótól érünk el a silány-közepes szintre. A készítők tisztában vannak a nézői szokásokkal, profin alkalmazzák a pszichológiai ismereteket. Egy rajongó akkor is megnéz egy Batman-sorozatot, ha 10 rész alatt 2-3 értékelhető jelenetet kap. A legtöbb néző pedig beleragad egy sorozatba, „ha már elkezdtem, végéig nézem” alapon. Jól indult, érdekesen mozgatták a szálakat. A korábbról ismert történetek szereplőinek megjelenése, egyre komolyabb tényezővé válása érdekes volt. Persze, nagy izgalom nem lehetett miattuk, ha bajba kerültek – hiszen nyilván túlélik –, de szerencsére voltak feláldozható mellékszereplők. Viszont a 4. évad környékén kezdtem unni, a misztikus szál meg a mindenki feltámad dolog fárasztó volt. Ezt spékelték meg azzal, hogy mindenki mindenkivel harcol, majd szövetkezik, mint egy ócska szappanoperában. Egy bulvárlap szintjén mozgott a szereplők megjelenítése. A szűkös felhozatalból véletlenszerűen valamelyik zakkant mindig megjelent. Nyilván nem a színészi játék volt az erőssége a sorozatnak, de azért a főszereplő dolgozhatott volna egy grimasznál többel is. Az utolsó két évadot becsületből – lásd fentebb! – toltam le. Nem bántam meg, de mély nyomot nem hagyott bennem.
Az értékelésem a sorozat egészére vonatkozik. Sajnos, az egész egy lejtmenet. A nagyon jótól érünk el a silány-közepes szintre. A készítők tisztában vannak a nézői szokásokkal, profin alkalmazzák a pszichológiai ismereteket. Egy rajongó akkor is megnéz egy Batman-sorozatot, ha 10 rész alatt 2-3 értékelhető jelenetet kap. A legtöbb néző pedig beleragad egy sorozatba, „ha már elkezdtem, végéig nézem” alapon. Jól indult, érdekesen mozgatták a szálakat. A korábbról ismert történetek szereplőinek megjelenése, egyre komolyabb tényezővé válása érdekes volt. Persze, nagy izgalom nem lehetett miattuk, ha bajba kerültek – hiszen nyilván túlélik –, de szerencsére voltak feláldozható mellékszereplők. Viszont a 4. évad környékén kezdtem unni, a misztikus szál meg a mindenki feltámad dolog fárasztó volt. Ezt spékelték meg azzal, hogy mindenki mindenkivel harcol, majd szövetkezik, mint egy ócska szappanoperában. Egy bulvárlap szintjén mozgott a szereplők megjelenítése. A szűkös felhozatalból véletlenszerűen valamelyik zakkant mindig megjelent. Nyilván nem a színészi játék volt az erőssége a sorozatnak, de azért a főszereplő dolgozhatott volna egy grimasznál többel is. Az utolsó két évadot becsületből – lásd fentebb! – toltam le. Nem bántam meg, de mély nyomot nem hagyott bennem.