Nagyon sok helyen, végtelen sokszor elhangzott már a kérdés, hogy vajon mitől jó egy film? Biztos vagyok benne, hogy erre a kérdésre mindenkinek megvan a saját válasza -, ahogy nekem is: a számomra semmit mondó, sima, átlagos filmek a feledés homályába vesznek, szinte azonnal. Ezek a (nekem) nem jó filmek, amikre csak akkor, úgy tudok visszaemlékezni, hogy bele kell néznem.
És szerintem azok a jó filmek, amiket ha csak megemlítenek, ha meglátom a borítóját/plakátját, egyből be tudom azonosítani, esetleg meg tudom nevezni a színészt, emlékszem a cselekményre, sőt még idézni is tudok belőle. Nos, a Börtönpalota egy átlagos filmnek indult. Hogy miért lett jó? Mert így 14-15 év távlatából is összeugrik a gyomrom a két lány utolsó beszélgetésének emlékére, a nagy kérdésre adott válasz a mai napig libabőrőssé tud tenni, ha valamilyen formába összetalálkozunk mi ketten, a film meg én.
Nagyon sok helyen, végtelen sokszor elhangzott már a kérdés, hogy vajon mitől jó egy film? Biztos vagyok benne, hogy erre a kérdésre mindenkinek megvan a saját válasza -, ahogy nekem is: a számomra semmit mondó, sima, átlagos filmek a feledés homályába vesznek, szinte azonnal. Ezek a (nekem) nem jó filmek, amikre csak akkor, úgy tudok visszaemlékezni, hogy bele kell néznem. És szerintem azok a jó filmek, amiket ha csak megemlítenek, ha meglátom a borítóját/plakátját, egyből be tudom azonosítani, esetleg meg tudom nevezni a színészt, emlékszem a cselekményre, sőt még idézni is tudok belőle. Nos, a Börtönpalota egy átlagos filmnek indult. Hogy miért lett jó? Mert így 14-15 év távlatából is összeugrik a gyomrom a két lány utolsó beszélgetésének emlékére, a nagy kérdésre adott válasz a mai napig libabőrőssé tud tenni, ha valamilyen formába összetalálkozunk mi ketten, a film meg én.