Színészet, rendezés, forgatókönyv szinten az elmúlt évek egyik legzseniálisabb filmje. McDonagh végrehajtja azt a bravúrt, hogy úgy képes egy alapvetően tragikus történetet feldolgozni, hogy egyrészt sűrűn teleszövi elemi erejű humorral és érzelmi ámokfutással, ami zsigeri hatást vált ki a nézőjéből, másrészt csodálatosan képes elkerülni a szerep-sztereotípiákat. Ennek a bravúrnak köszönhetően lesz a filmje igazán emberi és hiteles, valamint egyben maradéktalanul eredeti is. Sokszor, sokan próbálták már filmben feldolgozni a gyászt, az emberi veszteség feldolgozásának lehetséges mintáit, de ahogy a "Három óriásplakát..." teszi, azt garantáltan még nem láthattuk korábban. Most azt mondom, Oscart a filmnek, a rendezőnek, a forgatókönyvnek, McDormandnak és Rockwellnek.
Színészet, rendezés, forgatókönyv szinten az elmúlt évek egyik legzseniálisabb filmje. McDonagh végrehajtja azt a bravúrt, hogy úgy képes egy alapvetően tragikus történetet feldolgozni, hogy egyrészt sűrűn teleszövi elemi erejű humorral és érzelmi ámokfutással, ami zsigeri hatást vált ki a nézőjéből, másrészt csodálatosan képes elkerülni a szerep-sztereotípiákat. Ennek a bravúrnak köszönhetően lesz a filmje igazán emberi és hiteles, valamint egyben maradéktalanul eredeti is. Sokszor, sokan próbálták már filmben feldolgozni a gyászt, az emberi veszteség feldolgozásának lehetséges mintáit, de ahogy a "Három óriásplakát..." teszi, azt garantáltan még nem láthattuk korábban. Most azt mondom, Oscart a filmnek, a rendezőnek, a forgatókönyvnek, McDormandnak és Rockwellnek.