Végül csak rávettek engem is (barátok) arra, hogy megnézzem a Barbie nevű giccses agymenést, de bevallom, hogy csak nagy küszködve tudtam végigszenvedni az egészet.
A Barbie baba mint játéktermék története egyébként 1959-re nyúlik vissza, amikor egy Ruth Handler nevű amerikai vállalkozónő egy német baba (a Bild Lilli) mintájára megkezdte gyártását a Mattel nevű céggel. A baba gyorsan népszerűségre tett szert a 60-as években, és ismertsége megmaradt a 2000 utáni időkre is. Az új korszakban azonban a genderizmus valamiféle szimbólumot kezdett látni benne, és ezt lovagolta meg a Barbie film készítő stábja.
Ami számomra rögtön kiderült erről a filmről, hogy Greta Gerwig rendezőnő rendkívül sajátosan vélekedik a férfiakról és szerepükről a társadalomban. Gyakorlatilag feleslegesnek tekinti őket, és majdhogynem károsnak. A női egyenjogúság és feminizmus nála már inkább egy matriarchátusban működő, elképzelt világ, ahol a biológiailag és minden téren többre képes nők kezében van az irányítás. Legalábbis a 40 éves Greta Gerwig szerint.
Nem tudom, hogy a férjét is csak ennyire kevésre tartja-e, vagy például az apját, esetleg kisfiát (két gyermeke van, de azt nem tudom, hogy fiúk vagy lányok), mindenesetre a férfiak ennyire túlzó dehonesztálása gusztustalan szerintem.
Ami a főszereplőket illeti: úgy tűnik, van az a pénz, amiért ilyesmiket is bevállalnak élvonalbeli színészek, mint Margot Robbie és Ryan Gosling, akik vagy nem fogták fel, mihez adják a nevüket, vagy nagyon is egyetértenek vele. Nem tudom, melyik a rosszabb.
A film képi világa is idegesítő, de mondjuk ez egyéni érzékenység és ízlés kérdése inkább. Végső értékelés: maximum két csillag. Verbális ízlés- és környezetszennyezés.
