A rendező előző filmje az Oculus tetszett, meg ő rendezte a King adaptációt, Gerald játéka címen láttam (Bilincsben, [1992] a regény címe) most rávettem magam a megnézésére. Maga az alapötlet érdekes, bár sokszor látható ilyen home invasios movie, amiben az az újdonság, hogy a megtámadott Maddie (Kate Siegel) 13 éves korától agyhártyagyulladás következtében süketnéma, csak jelbeszéddel és szájról olvasással tud kommunikálni. A semmi közepén álló ház kiváló célpont a pszichopata gyilkos számára, aki ráadásul rettenetesen debil is, hiszen egy határozott mozdulattal be tudná törni a ház valamelyik ablakát, de ő nem, élvezni akarja a kiszemelt áldozat lelki szenvedéseit. Maddiet azonban kemény fából faragták, találékonysága határtalan. Új és még újabb ötletek jutnak az eszébe, amivel segítséget remélhet szorongatott helyzetéből. A vég nem lehet kétséges. Ami rettenetesen zavart az az állandó sötétség, ami ugyan indokolt volt, de annyira kellett mereszteni a szememet, hogy végül belefáradt. Egyébként is gyakori, hogy a filmek kulcsfontosságú jelenetei vaksötétben játszódnak le, bízva a szuper fényérzékeny nyersanyagok használatában, de ebben a filmben túlzásba vitték. A különböző zajok használata viszont mesteri módon volt kezelve. Az említett hiba és erény számomra egy erős közepes néznivalót eredményezett.
A rendező előző filmje az Oculus tetszett, meg ő rendezte a King adaptációt, Gerald játéka címen láttam (Bilincsben, [1992] a regény címe) most rávettem magam a megnézésére. Maga az alapötlet érdekes, bár sokszor látható ilyen home invasios movie, amiben az az újdonság, hogy a megtámadott Maddie (Kate Siegel) 13 éves korától agyhártyagyulladás következtében süketnéma, csak jelbeszéddel és szájról olvasással tud kommunikálni. A semmi közepén álló ház kiváló célpont a pszichopata gyilkos számára, aki ráadásul rettenetesen debil is, hiszen egy határozott mozdulattal be tudná törni a ház valamelyik ablakát, de ő nem, élvezni akarja a kiszemelt áldozat lelki szenvedéseit. Maddiet azonban kemény fából faragták, találékonysága határtalan. Új és még újabb ötletek jutnak az eszébe, amivel segítséget remélhet szorongatott helyzetéből. A vég nem lehet kétséges. Ami rettenetesen zavart az az állandó sötétség, ami ugyan indokolt volt, de annyira kellett mereszteni a szememet, hogy végül belefáradt. Egyébként is gyakori, hogy a filmek kulcsfontosságú jelenetei vaksötétben játszódnak le, bízva a szuper fényérzékeny nyersanyagok használatában, de ebben a filmben túlzásba vitték. A különböző zajok használata viszont mesteri módon volt kezelve. Az említett hiba és erény számomra egy erős közepes néznivalót eredményezett.