Hush

Valami jó kis izgalmas, félelmetes filmet szerettünk volna nézni a lányommal, aki nagy rajongója a thrillereknek velem együtt. Sajnos, ez nem igazán jött be. Az alapötlet nagyon jó, adva van egy süketnéma lány, a csend hatalma nagyon erős volt, és a ... Többszínésznő zseniálisan adta át némán is az érzelmeket. Csak az ő játéka miatt tartottunk ki végig. A gyilkos addig volt kicsit félelmetes, amíg le nem vette az álarcát. Aztán az el- s visszajárkálása kezdett idegesíteni. Olyan volt, mintha lenne valami listája, és elmenne megnézni, mert elfelejtette, hogy mit kell csinálnia. Szóval inkább untuk, mint féltünk tőle. Csak a főszereplő hölgy játéka tartotta bennünk a lelket, ő remekül küzdött végig. Félelmetesebbet vártunk, kár érte.

Nem mondhatnám, hogy először találkoztam Mike Flanagan nevével fémjelezett filmmel, de mindeddig nem okozott csalódást számomra. Pedig hát bőven váltogatja a horrorfilmes zsánereit, hisz 2013-ban az Oculus című filmjével először a démonos horrorfilme... Teljes kritika

Véleményem szerint az utóbbi évek legjobban összerakott, feszült légkörű és tempójú home invasion horrorja, mely jócskán tartogat meglepetéseket és nem várt fordulatokat a néző számára, képes újat nyújtani.

Sajnos a film nem több a felszínes horrorelemeinél. Egy süket-néma nőt rettegésben tart egy gyilkos. Ez egy jó premissza, de sajnos a film tematikailag és történetileg is itt ragadt. Ettől a rendezőtől, aki olyan filmet gyártott, mint a Geralt's Game, vagy olyan sorozatot adott, mint a Haunting of Hill House, ennél azért jóval többet várunk. A Hushban nincs mögöttes tartalom, vagy mélyebb üzenet, vagy valami tematika. Ez egy nagyon egyszerű film. Ez nem jelenti, azt, hogy nem izgalmas, mert kimondottan az, de egy kicsit kevés nekem ez a macska-egér játék.

A rendező előző filmje az Oculus tetszett, meg ő rendezte a King adaptációt, Gerald játéka címen láttam (Bilincsben, [1992] a regény címe) most rávettem magam a megnézésére. Maga az alapötlet érdekes, bár sokszor látható ilyen home invasios movie, am... Többiben az az újdonság, hogy a megtámadott Maddie (Kate Siegel) 13 éves korától agyhártyagyulladás következtében süketnéma, csak jelbeszéddel és szájról olvasással tud kommunikálni. A semmi közepén álló ház kiváló célpont a pszichopata gyilkos számára, aki ráadásul rettenetesen debil is, hiszen egy határozott mozdulattal be tudná törni a ház valamelyik ablakát, de ő nem, élvezni akarja a kiszemelt áldozat lelki szenvedéseit. Maddiet azonban kemény fából faragták, találékonysága határtalan. Új és még újabb ötletek jutnak az eszébe, amivel segítséget remélhet szorongatott helyzetéből. A vég nem lehet kétséges. Ami rettenetesen zavart az az állandó sötétség, ami ugyan indokolt volt, de annyira kellett mereszteni a szememet, hogy végül belefáradt. Egyébként is gyakori, hogy a filmek kulcsfontosságú jelenetei vaksötétben játszódnak le, bízva a szuper fényérzékeny nyersanyagok használatában, de ebben a filmben túlzásba vitték. A különböző zajok használata viszont mesteri módon volt kezelve. Az említett hiba és erény számomra egy erős közepes néznivalót eredményezett.