Felelsz vagy mersz (2018)

Nekem bejött a film, ez előzetes alapján pont ilyesmire számítottam. Nem volt félelmetes, de egyszer meg lehetett nézni. A vége meglepő volt számomra nem ilyen megoldásra számítottam, de pont ezért tetszett.

Igazából erre a filmre nehéz mit mondani. A Blumhouse eddigi kisköltségvetésű horrorfilmjeinek nagy része tudott egy minőségbeli szintet hozni (nekünk pl. bejött a Tűnj el! és a Boldog halálnapot! is), de akárhogy is nézem, a Felelsz vagy mersz nem ezen alkotások táborát fogja gyarapítani. Maga az alapötlet egyébként nem lenne rossz: a klasszikus, tinédzserek körében népszerű játékot, a „felelsz vagy merszet” megszállja egy démon, amelynek következtében ha az egyik játékos nem mond igazat, vagy nem hajtja végre az elvállalt feladatot, akkor meghal. Kész, ennyi. A film elején megismerhetünk egy csapat tizenévest, akik a tavaszi szünetüket Mexikóban töltik, s a társaság egyik lánytagja megismerkedik egy „jóképű idegennel”, majd elkezdenek játszani. (oké, a buli hevében bármit, na de azért a fene menne egy elhagyatott templomba egy vadiegennel az éjszaka közepén… a horrorfilmekben mindig ilyen ostobának kell lenniük az embereknek?) A gond ezen az elátkozott helyen fog elkezdődni, hiszen hőseink hiába térnek vissza az Államokba, a „játék” nem nyugszik, követi őket, s folyamatosan bombázza a játékosokat a „felelsz vagy mersz” rigmussal, így juttatva őket kényszerhelyzetbe. A film javarészt a tinihorrorok narratíváját követi: a megismert csapat létszáma folyamatosan csökken, az életben maradt tagok pedig próbálják kideríteni, miként tudnának véget vetni ennek az ördögi játéknak. Sze... több»

Minden ilyesztőbb rész ott az előzetesben, ha azt megnézi az ember elkerül 100 percnyi elpocsékolt időt.

A Felelsz vagy mersz című film nálam a Végső állomás és a tavalyi év Egyenesen át szerelemgyereke. Rendezője az a Jeff Wadlow, akinek a Kick Ass 2-t köszönhetjük. Rég nem jelentkezett új filmmel. Kicsit a kilencvenes évek hasonló indíttatású filmjeit juttatta az eszembe, ahol úgyis tudod mi lesz a vége, de azért megnézed. Nagy elvárásaink ne legyenek a történettel és a szereplőkkel szemben és akkor nem csalódunk. Az összefüggésekbe ne ássuk bele mélyen magunkat. Az atmoszférája elég jó, műfaji besorolása a thriller és a horror között van valahol. Egyáltalán nem félelmetes, bár nem is nézett ki annak az előzetese alapján sem. Szerencsére nem is az a fröcsögjön a vér fajtából való, ahol minden áron meg akarják nekünk mutatni a vért. A színészeket főként sorozatokban láthattuk korábban. Ott van Lucy Hale a Pretty little liars és a Life Sentence főszereplője, aki egy anorexiás hatását keltette. Borzaszóan vékony a filmben. Találkozhatunk Tyler Poseyval (Teen wolf) és Nolan Geread Funkkal (Awkward). A film hamar belecsap a lecsóba és ez az egész filmre, hogy alapvetően leköti az ember figyelmét, annak ellenére, hogy kicsit gyermeteg az alapötlete. A kezdetekről megtudunk pár dolgot, meg persze a főszereplőink mindenkinél okosabbak és a játékot saját maga ellen fordítják. Bár eleve kérhették volna tőle, hogy tűnjön el. Az idétlen mosolygást nem tudtam hova tenni, persze valami ... több»

Igazából kis túlzással az egész filmben csak a befejezés tetszett. Jó persze ez azért nem teljesen igaz, de sokat elmond a filmről. A történet lehetne olyan egyszerű, mint a faék, de ők inkább egy kicsit megbonyolították, ami szerintem nem volt szerencsés. Véleményem szerint az egész templomos, mexikós rész felesleges. Egy egyszerű otthoni sörözéssel összekötött játék egyszerűbb és értelmezhetőbb lett volna. Kár érte, én a beharangozás alapján többet vártam.

Annyira rossz nem volt, nekem inkább az egyszer nézhető kategóriába tartozik. Volt benne egy kis fantázia, és mondhatni nem az az agyatlan horror kategóriába tartozik. Még egyszer nem nézném meg.

Azt hozta, ami elvárható volt tőle. A története olyan közepes, bár a széles mosolyt kicsit már sok volt a végére.