Felelsz vagy mersz (2018)

Minden ilyesztőbb rész ott az előzetesben, ha azt megnézi az ember elkerül 100 percnyi elpocsékolt időt.

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
A Felesz vagy mersz című film nálam a Végső állomás és a tavalyi év Egyenesen átjának a szerelemgyereke. Rendezője az a Jeff Wadlow, akinek a Kick Ass 2-t köszönhetjük. Rég nem jelentkezett új filmmel. Kicsit a kilencvenes évek hasonló indíttatású filmjeit juttatta az eszembe, ahol úgyis tudod mi lesz a vége, de azért megnézed. Nagy elvárásaink ne legyenek a történettel és a szereplőkkel szemben és akkor nem csalódunk. Az összefüggésekbe ne ássuk bele mélyen magunkat. Az atmoszférája elég jó, műfaji besorolása a thriller és a horror között van valahol. Egyáltalán nem félelmetes, bár nem is nézett ki annak az előzetese alapján sem. Szerencsére nem is az a fröcsögjön a vér fajtából való, ahol minden áron meg akarják nekünk mutatni a vért. A színészeket főként sorozatokban láthattuk korábban. Ott van Lucy Hale a Pretty little liars és a Life Sentence főszereplője, aki egy anorexiás hatását keltette. Borzaszóan vékony a filmben. Találkozhatunk Tyler Poseyval (Teen wolf) és Nolan Geread Funkkal (Awkward). A film hamar belecsap a lecsóba és ez az egész filmre, hogy alapvetően leköti az ember figyelmét, annak ellenére, hogy kicsit gyermeteg az alapötlete. A kezdetekről megtudunk pár dolgot, meg persze a főszereplőink mindenkinél okosabbak és a játékot saját maga ellen fordítják. Bár eleve kérhették volna tőle, hogy tűnjön el. Az idétlen mosolygást nem tudtam hova tenni, persze valami egyediséget akartak belevinni a készítők, amitől megjegyezhető lesz. A szerelmi háromszöget kicsit túltolták a készítők és közhelyes témaként megjelent egy kis családi dráma. Eléggé tipikusak a karakterek is, menő csaj, menő srác, bunkó srác, a nyomi, no meg persze az elengedhetetlen meleg karakter és egy ázsiai, utóbbi séma egy emberben. Már csak egy színesbőrű haver hiányzott. Az amerikai tinifilmet 90%-ában ez a felállás. Az ilyen filmeknek általában nincs normális befejezése. Itt másként van, bár eléggé megosztó. A történet elején megkérdezik a főszereplőt, hogy a barátait vagy az egész mexikói lakosságot menteni meg a biztos haláltól, ahol ő az utóbbit választaná, na most a végén pont az ellenkezőjét csinálja. Összességében egy közepes alkotás, kikapcsolódásnak nem rossz, bár nem mozi kategória. Napokon belül már a fél sztorira sem emlékszik az ember.

Igazából erre a filmre nehéz mit mondani. A Blumhouse eddigi kisköltségvetésű horrorfilmjeinek nagy része tudott egy minőségbeli szintet hozni (nekünk pl. bejött a Tűnj el! és a Boldog halálnapot! is), de akárhogy is nézem, a Felelsz vagy mersz nem ezen alkotások táborát fogja gyarapítani. Maga az alapötlet egyébként nem lenne rossz: a klasszikus, tinédzserek körében népszerű játékot, a „felelsz vagy merszet” megszállja egy démon, amelynek következtében ha az egyik játékos nem mond igazat, vagy nem hajtja végre az elvállalt feladatot, akkor meghal. Kész, ennyi. A film elején megismerhetünk egy csapat tizenévest, akik a tavaszi szünetüket Mexikóban töltik, s a társaság egyik lánytagja megismerkedik egy „jóképű idegennel”, majd elkezdenek játszani. (oké, a buli hevében bármit, na de azért a fene menne egy elhagyatott templomba egy vadiegennel az éjszaka közepén… a horrorfilmekben mindig ilyen ostobának kell lenniük az embereknek?) A gond ezen az elátkozott helyen fog elkezdődni, hiszen hőseink hiába térnek vissza az Államokba, a „játék” nem nyugszik, követi őket, s folyamatosan bombázza a játékosokat a „felelsz vagy mersz” rigmussal, így juttatva őket kényszerhelyzetbe. A film javarészt a tinihorrorok narratíváját követi: a megismert csapat létszáma folyamatosan csökken, az életben maradt tagok pedig próbálják kideríteni, miként tudnának véget vetni ennek az ördögi játéknak. Szegények próbálnának ügyeskedni, csakhogy a „démon” az okosabbik fajtából való, s mindig egy lépéssel előttük jár, s ha már ennyire eszes, ezt ki is használja (lásd: kényes kérdések, amelyek növelik a feszkót a karakterek között, illetve a veszélyesebbnél veszélyesebb tettek). Ugyanakkor a film nagy hibája, hogy külföldön PG-13-as korhatár besorolást kapott (itthon pedig 12-es karikát), így igazán durva jelenetre nem lehet számítani (az sokat mondó, hogy az egyik legnagyobb ijesztgető faktor a snapchat filter-szerű mosoly az emberek arcán). A karakterek kidolgozottsága is eléggé egydimenziós, valamennyi szereplő haláláért azt lehet mondani, hogy nem kár. SPOILER Ennek tipikus esete, ahogy törik magukat, hogy megmentsék a részeges Penelope nevű karaktert, aztán a játék mégis túljár az eszükön SPOILER Tény, hogy azzal próbálkoztak a készítők, hogy a szereplőgárda minél színesebb legyen (öribarátnők, coming out előtt álló srác, nagydumás lúzer és így tovább), csakhogy a jellemvonásaik és a konfliktusaik eléggé felszínesek. Mint ahogy a szerelmi háromszög is és a legjobb barátnők folyamatos civakodása a szépfiúért, aki nem igazán tudja eldönteni, hogy a ló kell neki vagy szamár. (Leginkább mindkettő, ez lesz a veszte szegénynek). Ugyan a főszerepben Lucy Hale (Hazug csajok társasága) próbálkozik, de önmagában még kevés ahhoz, hogy ebből egy B-kategóriás horrorfilmnél több legyen. A sablonszerű történetvezetést pedig csak tetézi a befejezésbéli önfeláldozás, amely SPOILER!!! a sok hűhó semmiért jelleget ölti, majd pedig az újra legjobb barinők végső megoldása, amely inkább nevetséges, mint bravúros, hogy MI ketten megmeneküljünk, áldozzuk fel az egész emberiséget… Ha ez minden problémára a megoldás, akkor azért hamarabb is eszükbe juthatott volna. (Mondjuk legalább némileg keretbe helyezi a sztorit, mert utal az Olivianak a film elején feltett kérdésre, s kiderül, hogy bizony ő sem olyan áldozatkész, mint ahogy előadja magáról) SPOILER!!! A hibái ellenére a Felelsz vagy merszre nem lehet haragudni: egyszer nézős nyári horrorfilm lett, nem csekély logikai bukfenccel, de ha ezen túl tudjuk magunkat tenni, akkor egy egyszeri kikapcsolódást nyújtó darabként még akár élvezhető is.

Azt hozta, ami elvárható volt tőle. A története olyan közepes, bár a széles mosolyt kicsit már sok volt a végére.

Nagy reményekkel kezdtem bele a filmnézésbe és sajnos csalódnom kellett... Az alapötlete nagyon tetszett, a megvalósítás kevésbé. Szomorú, hogy a film végére a szereplők neveire is csak nehezen emlékeztem, egyáltalán nem éreztem hatásosnak a színészi játékot. Az előzetes szinte minden érdekesebb feladatot megmutatott, viszont a végén kellemes mosollyal hagytam el a helyemet - erre nem számítottam :D Szerintem ha több időt és energiát fektettek volna bele (és egy kis fantáziát) sokkal élvezhetőbb, ,,horrorosabb" filmet kaphattunk volna.