A Disney a A Karib-tenger kalózai után újabb Disneylandbéli látványossága megfilmesítése mellett döntött. Az egeres cég újra és újra bizonyítja, hogy mindenkinél jobban tudja, mi kell a népnek, mindenkinél jobban ért az örökzöld családi mozik receptjéhez, és ahhoz, hogy gyér alapanyagokból, szegényes történetekből sikervárományos gigaprodukciókat kanyarítson. A szórakoztatóipar fellegvárának számító stúdió vegykonyhájában készült el a Dzsungeltúra is, mellyel újfent nem vállaltak semmilyen kockázatot; grammra pontosan mérték ki a műfaj bevált, népszerű toposzait, és illesztették rá egy jól bejáratott, kincskeresős kalandvázra. Milyen lett a végeredmény?
A Dzsungeltúra cselekményét és hangulatát tekintve a klasszikus kalandfilmek által kitaposott ösvényen halad, de frissességével, bájával és fesztelenségével kellő újszerűséget visz a zsánerbe. A történések ütemes tempóban hömpölyögnek, bár a főbb állomások javarészt előre kiszámíthatók, mindig van egy újabb fordulat, ami csavar egyet a sztorin, egy-két jelenettől eltekintve nem ülepedik le a cselekmény, az információadagolás is el lett találva, így a játékidő végéig képes lekötni a néző figyelmét, és fenntartani az érdeklődését.
Színészi játékok tekintetében Dwayne Johnson és Emily Blunt neve szintén garancia volt a sikerre, és nem is okoztak csalódást. Mindketten élvezettel és odaadással alakították a szerepüket egyénileg is, de a köztük lévő csapatmunka és összhang, a folyamatos élcelődésük is roppant olajozottan működik. Romantikus értelemben azonban már nem alkotnak valami jó csapatot, erőltetettnek és mesterkéltnek hatnak az ilyen jeleneteik, szerencsére csak kevés van belőlük.
karaktere egyfelől a film sarkalatos pontja, aki a legerősebb társadalmi kérdéseket feszegeti, másfelől ő a legsúlytalanabb és legegysíkúbb karakter. Ezzel pedig felborítja a film egyensúlyát, és kikezdi az egyenletességét, valamint a korhűségét is megkérdőjelezi. Az ábrázolt korban, az I. világháború idején korántsem volt ilyen nyílt beszédtéma az ilyesmi. A megjelenő anakronizmus nézőpont függvényében lehet műfajidegen és kizökkentő hatású, avagy egyszerűen csak jelezheti, 2021-ben járunk, és nem a kalandfilmek aranykorának számító '80-as, '90-es években. Jesse Plemons karikaturista jellegű főgonosza kellemes színfoltot jelent; a parodizáció visszatérő eleme a filmnek. Az igazi meglepetés Edgar Ramírez alakítása volt, Aguirre egy igazán karizmatikus, félelmetes gonosz, külső megjelenítését tekintve egyértelműen A Karib-tenger kalózai világából inspirálódik.
A látványvilág az előzetes várakozásokon is túltesz, egy káprázatosan szép, eleven, színes-szagos világot varázsoltak a vászonra. Nyilvánvalóan megszaladt a CGI, de legfeljebb az állatok megjelenítésénél estek túlzásba, egyébként nagyon jó munkát végeztek. A zenéből egyedül az Aguirre bukását aláfestő Nothing Else Matters-t érdemes kiemelni.
Összességében tehát betalált a film, és egy élvezhető-szerethető alkotás lett, azonban azzal, hogy ennyire igyekeztek a minimumra csökkenteni a hibafaktort, érezhető egy sterilizált beütés az egészen, egyfajta kimért rutin. Éppen emiatt kevés az esélye rá, hogy A Karib-tenger kalózaihoz hasonló franchise-zá nője ki magát, pedig a Disney pontosan ezt tervezi... Egynek abszolút jó volt, de egy esetleges folytatás már erősen megkérdőjelezhető kreatív döntés lenne a Disney-től.
71 Dzsungeltúra (2021)
akció | családi | fantasy | kaland | vígjáték
A Disney ikonikus kalandparkja által inspirált Dzsungeltúra egy akciódús, az 1900-as évek elején az Amazonas dzsungelében játszódó kalandfilm, melyben Dwayne Johnsont egy... több»
Szereplők: Dwayne Johnson, Emily Blunt, Paul Giamatti, Édgar Ramírez, Jesse Plemons
