A francia vígjátékokkal mindig lutri van: vagy zseniálisan működnek, vagy teljesen nézhetetlenek. Omar Sy viszont számomra már önmagában is garancia a minőségre, és ez most sincs másként. Fontos viszont tisztázni: bár vígjátéknak van eladva, a film valójában sokkal inkább egy érzelmes dráma. Az első félórában még a könnyedebb, komikusabb hangulat dominál, de ahogy haladunk előre, egyre inkább a megható, olykor giccses érzelmi töltet kerül előtérbe. A történet egyfajta modern Kramer kontra Kramer, kisebb-nagyobb sikerrel, de nálam működött. A befejezés pedig kifejezetten erős lett, és bár nem az a tipikus "happy end", de pont ettől marad emlékezetes. Omar Sy kapott hideget-meleget a főszerepért, de szerintem nélküle nem lenne ennyire szerethető a film. Az Életrevalók-ból ismert mosolygós, energikus karakter itt is megmutatkozik, és az utóbbi szerepeit nézve bátran kijelenthető, hogy az egyik legtehetségesebb kortárs francia színész lett. Bátran ajánlom a családi drámák kedvelőinek, bár a film közepén van egy 20-30 perces rész, ami kissé leül – ez az átvezetés a vígjátékból a drámába. Ha valaki ezt elfogadja, akkor egy szép, érzelmes történetet kap, némi franciás bájjal.
A francia vígjátékokkal mindig lutri van: vagy zseniálisan működnek, vagy teljesen nézhetetlenek. Omar Sy viszont számomra már önmagában is garancia a minőségre, és ez most sincs másként. Fontos viszont tisztázni: bár vígjátéknak van eladva, a film valójában sokkal inkább egy érzelmes dráma. Az első félórában még a könnyedebb, komikusabb hangulat dominál, de ahogy haladunk előre, egyre inkább a megható, olykor giccses érzelmi töltet kerül előtérbe. A történet egyfajta modern Kramer kontra Kramer, kisebb-nagyobb sikerrel, de nálam működött. A befejezés pedig kifejezetten erős lett, és bár nem az a tipikus "happy end", de pont ettől marad emlékezetes. Omar Sy kapott hideget-meleget a főszerepért, de szerintem nélküle nem lenne ennyire szerethető a film. Az Életrevalók-ból ismert mosolygós, energikus karakter itt is megmutatkozik, és az utóbbi szerepeit nézve bátran kijelenthető, hogy az egyik legtehetségesebb kortárs francia színész lett. Bátran ajánlom a családi drámák kedvelőinek, bár a film közepén van egy 20-30 perces rész, ami kissé leül – ez az átvezetés a vígjátékból a drámába. Ha valaki ezt elfogadja, akkor egy szép, érzelmes történetet kap, némi franciás bájjal.