Történelmi melodráma, amelynek a forgatókönyve sokat akart elmondani a háború szörnyűségeiről, a nők meggyalázásáról, de érzésem szerint keveset sikerült. Meglehetősen modoros, visszaköszönnek az idős rendezőnő kedvenc témái, a nőiség biológiai determináltsága, a gyerekszülés irtózatos fájdalma. A karakterek kidolgozatlanok, a nagy csavar meg elég nehezen hihető. A drámai témát erősen közhelyes megoldásokkal vitték a filmvászonra, a flashback gyakori alkalmazása inkább rontott, mint javított a színvonalon. A film tempója nagyon egyenetlen, hol hosszasan és feleslegesen elidőzik egy--egy jelenetnél, hol meg az ötödik sebességbe kapcsol, lényeges eseményeket még csak jelzésszerűen sem emlit. A „visszatért” Törőcsik Marin kívül a többi szereplő csak jól-rosszul eljátszotta a rá kiosztott szerepet, átélésről, azonosulásról nem beszélhetünk. Ladányi Jákob, az unoka, Róbert szerepében különösen amatőr alakítással tűnt ki. Legalább nagy vonalakban utalni kellett volna a két idősík közötti több évtized történéseire is, vagy a tátongó hézagot a kreatív nézők töltsék meg tartalommal?
Történelmi melodráma, amelynek a forgatókönyve sokat akart elmondani a háború szörnyűségeiről, a nők meggyalázásáról, de érzésem szerint keveset sikerült. Meglehetősen modoros, visszaköszönnek az idős rendezőnő kedvenc témái, a nőiség biológiai determináltsága, a gyerekszülés irtózatos fájdalma. A karakterek kidolgozatlanok, a nagy csavar meg elég nehezen hihető. A drámai témát erősen közhelyes megoldásokkal vitték a filmvászonra, a flashback gyakori alkalmazása inkább rontott, mint javított a színvonalon. A film tempója nagyon egyenetlen, hol hosszasan és feleslegesen elidőzik egy--egy jelenetnél, hol meg az ötödik sebességbe kapcsol, lényeges eseményeket még csak jelzésszerűen sem emlit. A „visszatért” Törőcsik Marin kívül a többi szereplő csak jól-rosszul eljátszotta a rá kiosztott szerepet, átélésről, azonosulásról nem beszélhetünk. Ladányi Jákob, az unoka, Róbert szerepében különösen amatőr alakítással tűnt ki. Legalább nagy vonalakban utalni kellett volna a két idősík közötti több évtized történéseire is, vagy a tátongó hézagot a kreatív nézők töltsék meg tartalommal?