A Sodródás annak a Baltasar Kormákurnak a rendezése, aki az Everestet és a tavalyi oroszlános Idris Elba filmet, a Fenevadat is készítette. Izlandi származású, és tehetséges direktor, ám a Sodródással szerintem mellényúlt. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel: 1983-ban egy pár valóban viharba került Tahitiból Kaliforniába tartva a Csendes-óceán kellős közepén, és a nő a valóságban is megmenekült, a férfi sajnos nem. A film ezt a tragikus eseményt próbálja feldolgozni, meglehetősen unalmasan és egy olyan koncepció mentét, amelyre nehezen lehet vevő az ember. Most spoilerezni fogok, ha nem akarsz tudni semmi többet a filmről, ne olvasd tovább a kommentemet!!! Szóval szóltam! A lényeg: azt adják be nekünk, hogy a nő végig odaképzeli (!) a barátját, noha az a valóságban már meghalt. Gyakorlatilag a vihar kezdetén. Beszélget is vele a sodródásuk során. Kicsit hiteltelen ez így nekem még akkor is, ha tudom: a végkimerültség néha képzelgésekhez vezet. Ami pozitív a filmben: a fényképezés és az óceán megmutatása, illetve a film első harmadában a trópusi tájak elénk tárása. Ezek tényleg gyönyörűek. Értékelésem mégis csak: 50-60%. Közepes.
A Sodródás annak a Baltasar Kormákurnak a rendezése, aki az Everestet és a tavalyi oroszlános Idris Elba filmet, a Fenevadat is készítette. Izlandi származású, és tehetséges direktor, ám a Sodródással szerintem mellényúlt. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel: 1983-ban egy pár valóban viharba került Tahitiból Kaliforniába tartva a Csendes-óceán kellős közepén, és a nő a valóságban is megmenekült, a férfi sajnos nem. A film ezt a tragikus eseményt próbálja feldolgozni, meglehetősen unalmasan és egy olyan koncepció mentét, amelyre nehezen lehet vevő az ember. Most spoilerezni fogok, ha nem akarsz tudni semmi többet a filmről, ne olvasd tovább a kommentemet!!! Szóval szóltam! A lényeg: azt adják be nekünk, hogy a nő végig odaképzeli (!) a barátját, noha az a valóságban már meghalt. Gyakorlatilag a vihar kezdetén. Beszélget is vele a sodródásuk során. Kicsit hiteltelen ez így nekem még akkor is, ha tudom: a végkimerültség néha képzelgésekhez vezet. Ami pozitív a filmben: a fényképezés és az óceán megmutatása, illetve a film első harmadában a trópusi tájak elénk tárása. Ezek tényleg gyönyörűek. Értékelésem mégis csak: 50-60%. Közepes.