Már hónapokkal ezelőtt láttam az előzetesét, ami felkeltette a figyelmemet. Alig vártam, hogy végre kis hazánkba is eljusson a film. Már egy hónappal ezelőttre ki volt tűzve a magyar premier, amit aztán eltoltak. Gondoltam egy jó filmre megvárakoztatják a nézőt. A története hamar kirajzolódott és beindult. Akkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hogy mindent kameráz, fotóz a család, neten kommunikálnak. Számomra zavaró volt az elején, hogy semmit se látunk élőben, hanem minden egy másik kamera/képernyő szemén kerül elénk. Később hozzászoktam, de összességében nekem annyira nem tetszett ez a megoldás. Egyedinek mondanám, mert még nem láttam hasonlót. Feliratosan vetítik a mozik, ami viszont elég zavaró, hogy fehér háttérre is fehér betűkkel írnak, ilyenkor nagyon kellett koncentrálni, hogy el tudja olvasni az ember a szöveget. A film első fele egy idő után kicsit unalmassá vált, de a későbbiek azért kárpótoltak. Ez az apuka nyomoz otthonról dolog kicsit gyenge lábakon állt, továbbá a rendőrök nyomozása is érdekes volt. Az eltűnt lány számítógépére senki sem volt kíváncsi? Ami igazán tetszett benne, hogy egy egészen más történet kerekedett ki belőle, mint azt gondolta volna az ember. Felmerült az emberrablás, a szőkés gondolata. Helyet kapnak a filmben olyan témák is mint egy szerettünk elvesztése, az utána maradó űr feldolgozása, családon belüli kezelése, illetve az internetes veszélyek. Illetve, hogy mennyire hangsúlyos az életünkben a sok kütyü, ki sem kell mozdulni a kis szobánkból és minden -de valójában semmi- elérhető. Eléggé komoly lett a vége, az életüket az interneten élő fiatalok számára kötelezővé tenném a megnézését. John Cho eléggé megöregedett mióta utoljára filmben láttam, Debra Messing pedig a Laura rejtélyei óta az egyik kedvelt színésznőm. A film hibái ellenére egy elgondolkodtató darab.
Már hónapokkal ezelőtt láttam az előzetesét, ami felkeltette a figyelmemet. Alig vártam, hogy végre kis hazánkba is eljusson a film. Már egy hónappal ezelőttre ki volt tűzve a magyar premier, amit aztán eltoltak. Gondoltam egy jó filmre megvárakoztatják a nézőt. A története hamar kirajzolódott és beindult. Akkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hogy mindent kameráz, fotóz a család, neten kommunikálnak. Számomra zavaró volt az elején, hogy semmit se látunk élőben, hanem minden egy másik kamera/képernyő szemén kerül elénk. Később hozzászoktam, de összességében nekem annyira nem tetszett ez a megoldás. Egyedinek mondanám, mert még nem láttam hasonlót. Feliratosan vetítik a mozik, ami viszont elég zavaró, hogy fehér háttérre is fehér betűkkel írnak, ilyenkor nagyon kellett koncentrálni, hogy el tudja olvasni az ember a szöveget. A film első fele egy idő után kicsit unalmassá vált, de a későbbiek azért kárpótoltak. Ez az apuka nyomoz otthonról dolog kicsit gyenge lábakon állt, továbbá a rendőrök nyomozása is érdekes volt. Az eltűnt lány számítógépére senki sem volt kíváncsi? Ami igazán tetszett benne, hogy egy egészen más történet kerekedett ki belőle, mint azt gondolta volna az ember. Felmerült az emberrablás, a szőkés gondolata. Helyet kapnak a filmben olyan témák is mint egy szerettünk elvesztése, az utána maradó űr feldolgozása, családon belüli kezelése, illetve az internetes veszélyek. Illetve, hogy mennyire hangsúlyos az életünkben a sok kütyü, ki sem kell mozdulni a kis szobánkból és minden -de valójában semmi- elérhető. Eléggé komoly lett a vége, az életüket az interneten élő fiatalok számára kötelezővé tenném a megnézését. John Cho eléggé megöregedett mióta utoljára filmben láttam, Debra Messing pedig a Laura rejtélyei óta az egyik kedvelt színésznőm. A film hibái ellenére egy elgondolkodtató darab.