Stephen Kinget nem hiába hívják a horror királyának. Művei mesterien ragadják meg az emberek félelmeit, és a legsötétebb rémálmok kivetüléseiként adják őket vissza. Azonban a regényei nem csupán olcsó rémisztésre és brutalitásra épülnek. Aki kicsit is ismeri a munkásságát, az tudja, hogy regényei fő erénye a karakterábrázolás és a világépítés. De az ő esetében inkább karakterteremtésről kell beszélnünk, olyan kidolgozottsággal és pszichológiai mélységgel jeleníti meg hőseit, különösen a személyiségük sötét oldalát.
Nincs ez másként az életműve fő darabjának tartott Az esetében sem. Bár ízig-vérig horrormese, mégis a karakterei és az ő életük, személyiségük, az egymáshoz való viszonyuk alakulása alakítja a cselekményt. Az Az 7 olyan gyerek története, akiknek a gyerekkorát egytől egyig fekete foltok tarkítják, mégis olyan átlagosak, hogy akár a szomszédgyerekek is lehetnének. Mint a legtöbb King történetnek, az övéknek is az a fő vonzereje, hogy átlagosak, a hétköznapok kisemberét állítja szembe a természetfelettivel.
A regény első felvonásából készült 2017-es mozifilm kritikai és kasszasiker lett, így elkészülhetett az általában "folytatásként" emlegetett 2. fejezet, mely valójában egy egész történet második fele. Az első rész az újdonság erejével hatott, és jócskán leegyszerűsítve a dolgokat, lineárisan mesélte el a Vesztesek Klubja és Pennywise első összecsapását.
Kétségkívül jót tett a történetnek, hogy időrendbe szedték a regény történéseit az első résszel, a nézők pedig rajongtak a gyerekszereplőkért. A 2. résznél elengedhetetlen volt, hogy a gyerekek felnőtt énjeit is megjelenítsék, hiszen 27 évvel az előző rész eseményei után járunk. A legtöbb negatív vélemény pedig, amit hallottam, éppen a gyerekszínészek háttérbe szorítását, illetve az időben, flashback jelenetekben való ugrálást kritizálta.
A regény valójában a felnőtt Vesztesek újra elhívásával kezdődik, és az összes olyan jelenet, melyben még gyerekek, flashback (kivéve Georgie halálának reggelét, mely a regény kezdőlapján kapott helyet). A cselekmény pedig valójában párhuzamosan zajlik; arra, hogy a gyerekek hogyan győzték le Pennywise-t, csak közvetlenül a felnőttek fináléja előtt kapunk választ, tehát nincs jól elkülöníthető gyerek és felnőtt változata a bohócvadászatnak. Éppen ettől az ingázó, párhuzamos cselekményvezetéstől olyan monumentális.
Tehát forráshűbb adaptáció, és éppen ezért működik nagyon jól a 169 perces játékidejével együtt is. Néha lelassít, elidőz egy-egy emléken, mégis hatalmas mennyiségű információt hordoz minden egyes jelenet. Horrorelemek tekintetében sem múlja alul az elődjét. Egész Derry atmoszférája fojtogató, vészterhes, érezni a levegőben a félelem rezdüléseit.
Pennywise minden egyes megjelenése nyomasztóra sikeredett, Bill Skarsgård játékának köszönhetően valóban a gonosz megtestesülésévé vált a vásznon. A színészi teljesítmények kimaxolták a karakterekben rejlő lehetőségeket, James McAvoy, Jessica Chastain, Bill Hader és Jay Ryan fantasztikus beleéléssel alakították a karaktereiket, és külön szót érdemel az az összhang, amivel a fiatalabb énjüket alakító gyerekszínészekkel összedolgoztak. Stephen King cameója bár rövid, de tökéletes jelenet.
Az érzelmek előtérbe kerülnek, a szereplők drámája, mely gyerekkorukban kezdődött, most csúcsosodik ki igazán, de ez nem megy a film rovására, egyszerűen csak kibontja és tovább építi a történetet. Összességében az Az - 2. fejezet a folytatások átkát viseli, noha nem is igazi folytatás, mégis rávetül az első rész árnyéka, és befolyásolja a megítélését, noha több, mint korrekt mozi.
69 Az - 2. fejezet (2019)
A Vesztesek Klubja tisztában van vele, hogy hiába sikerült legyűrniük a hátborzongató Pennywise bohócot, az ördögi lényt nem lehet megsemmisíteni. A klub tagjai időközben... több»
Szereplők: James McAvoy, Jessica Chastain, Jaeden Martell, Bill Skarsgård, Finn Wolfhard
