Ami a leginkább megfogott ebben a filmben, az a test leépülésének és újjáépülésének ábrázolása. Az inszomnia miatt lebegő, súlytalan főszereplő csak a tiszta, biológiai fájdalmon keresztül talál vissza önmagához. A sötét, nedves pincékben küzdő, izzadó, vérző testek látványa valahol hátborzongatóan őszinte. Számomra ez a film nem az erőszakról szól, hanem arról, hogyan kényszerítjük rá a saját testünket arra, hogy bizonyítsa: még mindig élünk.
Ami a leginkább megfogott ebben a filmben, az a test leépülésének és újjáépülésének ábrázolása. Az inszomnia miatt lebegő, súlytalan főszereplő csak a tiszta, biológiai fájdalmon keresztül talál vissza önmagához. A sötét, nedves pincékben küzdő, izzadó, vérző testek látványa valahol hátborzongatóan őszinte. Számomra ez a film nem az erőszakról szól, hanem arról, hogyan kényszerítjük rá a saját testünket arra, hogy bizonyítsa: még mindig élünk.