A nyelés egy felkavaró karakterdráma egy kimondottan taszító jelenség manifesztációjáról. Főszereplőnk, Hunter a tradicionális konzervatív feleséget játssza, aki egész nap csak takarít és a férjét várja vacsorával. Házasságuk üres és sekélyes, férje és családja csak egy eszköznek tekinti őt. Hunter terhessége azonban felébreszt valamit benne, és elkezd tárgyakat enni. A film ezt úgy kezeli, mint a nő kitörési vágyát, hisz végre talál valamit, ami felett ő tud uralkodni, amit ő választ, és ő alakít. Természetesen komplikálódik a dolog, amit férje és családja megtudja, mit tesz, és a korábbi hideg profizmussal próbálják meg Hunter menekülését megakadályozni. De milyen menekülés ez, és hova tart? A film még tartogat pár meglepetést, és utolsó harmada egy érdekes irányba vitte el főszereplőnket, mely szépen kontextualizálta a történet metaforikus vonalát. Jó volt látni, hogy a történet nem merült ki a tárgyak lenyelésének furcsaságában, hanem csinált valamit ezzel a jelenséggel, és ezáltal egy kis rejtélyt csempészett a narratívába, melyet később társadalomkritikává emelt. Ez a része azonban már nem áll olyan szilárd lábakon, mint a film remek látványvilága, és a lezárás, bár szépen felépített, mégis túl gyorsnak és összecsapottnak hatott. A főszereplő színészi játéka kiváló volt, és a film apró meglepetései nem engedték, hogy unalmassá vagy repetitívé váljon valami.
A nyelés egy felkavaró karakterdráma egy kimondottan taszító jelenség manifesztációjáról. Főszereplőnk, Hunter a tradicionális konzervatív feleséget játssza, aki egész nap csak takarít és a férjét várja vacsorával. Házasságuk üres és sekélyes, férje és családja csak egy eszköznek tekinti őt. Hunter terhessége azonban felébreszt valamit benne, és elkezd tárgyakat enni. A film ezt úgy kezeli, mint a nő kitörési vágyát, hisz végre talál valamit, ami felett ő tud uralkodni, amit ő választ, és ő alakít. Természetesen komplikálódik a dolog, amit férje és családja megtudja, mit tesz, és a korábbi hideg profizmussal próbálják meg Hunter menekülését megakadályozni. De milyen menekülés ez, és hova tart? A film még tartogat pár meglepetést, és utolsó harmada egy érdekes irányba vitte el főszereplőnket, mely szépen kontextualizálta a történet metaforikus vonalát. Jó volt látni, hogy a történet nem merült ki a tárgyak lenyelésének furcsaságában, hanem csinált valamit ezzel a jelenséggel, és ezáltal egy kis rejtélyt csempészett a narratívába, melyet később társadalomkritikává emelt. Ez a része azonban már nem áll olyan szilárd lábakon, mint a film remek látványvilága, és a lezárás, bár szépen felépített, mégis túl gyorsnak és összecsapottnak hatott. A főszereplő színészi játéka kiváló volt, és a film apró meglepetései nem engedték, hogy unalmassá vagy repetitívé váljon valami.