Spielberg nagy fába vágta fejszéjét ezzel a filmmel, amelyet 1961-ben Robert Wise és Jerome Robbins már egyszer sikeresen feldolgozott, és amelyért a 34. Oscar-gálán (1962-ben) 10 Oscart nyertek. Akkoriban Natalie Wood és Richard Beymer alakították a rivális New York-i kamaszbandák tragikus sorsú szerelmeseit, ezúttal pedig Spielberg a kolumbiai származású Rachel Zeglert és a hórihorgas Ansel Elgortot helyezte a legfőbb karakterekbe. Tegyük hozzá, az mindenképp pozitívum, hogy Maria legalább most valóban Puerto Ricó-inak néz ki. Natalie Wood, bár gyönyörű nő, soha nem adná el magát kreol latinnak. A látványvilág ütős, a tömegjelenetek élvezetesek, ám a játékidő szörnyen elnyújtott, és rengeteg az unalmas scene. A főszereplők alakítása halovány, sőt Elgort esetében kifejezetten élettelen. Egyszer nézős darab tehát, közepes színvonallal. Értékelésem mindössze 65%, jóindulattal, kifejezetten a látványosság miatt, amivel az 1950-es New Yorkot elénk idézi a film. Ezért az egy dologért elismerés jár Spielbergnek.
Spielberg nagy fába vágta fejszéjét ezzel a filmmel, amelyet 1961-ben Robert Wise és Jerome Robbins már egyszer sikeresen feldolgozott, és amelyért a 34. Oscar-gálán (1962-ben) 10 Oscart nyertek. Akkoriban Natalie Wood és Richard Beymer alakították a rivális New York-i kamaszbandák tragikus sorsú szerelmeseit, ezúttal pedig Spielberg a kolumbiai származású Rachel Zeglert és a hórihorgas Ansel Elgortot helyezte a legfőbb karakterekbe. Tegyük hozzá, az mindenképp pozitívum, hogy Maria legalább most valóban Puerto Ricó-inak néz ki. Natalie Wood, bár gyönyörű nő, soha nem adná el magát kreol latinnak. A látványvilág ütős, a tömegjelenetek élvezetesek, ám a játékidő szörnyen elnyújtott, és rengeteg az unalmas scene. A főszereplők alakítása halovány, sőt Elgort esetében kifejezetten élettelen. Egyszer nézős darab tehát, közepes színvonallal. Értékelésem mindössze 65%, jóindulattal, kifejezetten a látványosság miatt, amivel az 1950-es New Yorkot elénk idézi a film. Ezért az egy dologért elismerés jár Spielbergnek.