Alexandria éppen egy kis kapszulában, Föld körüli pályán tartózkodik, és éppen egy műholdat barkácsol kint, az űrben. Ám elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, ahogy javítást végez a műholdon, és egy, az űrben száguldó kis anyacsavar kilyukasztja a létfontosságú műszereket a ruháján, így tehetetlenül elkezd sodródni a világűrben. Azonnal hívja az űrhajót, és egyből jelzik, hogy megy a segítség, 58 perc múlva ott is vannak érte. Igen ám, de Alexnek csak kb. 10 percre elegendő levegője van... Ráadásul a stabilizáló, az oxigénpalack és az életmentő vésztartalék műszere is elromlik, és egyre csak távolodik a kapszulától és magától a műholdtól is, csak sodródik magatehetetlenül az űrben. De van egy megoldás, ami az egyik kezébe kerül... Alexnek döntenie kell, és hamar meg is születik a döntés. Az egyik kezéről lehúzza a védőruhát, és a karját szabadon hagyja, ami pár másodperc alatt kristálykeménységűre fagy. Így saját karját letörve és eldobva, ellentétes felhajtóerőt generálva, elindul lassan a kapszula felé. Érdekes koncepció, Jon Yeo filmje a leleményességről és az élethez való ragaszkodásról szól. Ja, és hogy soha, de soha ne adjuk fel.
Alexandria éppen egy kis kapszulában, Föld körüli pályán tartózkodik, és éppen egy műholdat barkácsol kint, az űrben. Ám elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, ahogy javítást végez a műholdon, és egy, az űrben száguldó kis anyacsavar kilyukasztja a létfontosságú műszereket a ruháján, így tehetetlenül elkezd sodródni a világűrben. Azonnal hívja az űrhajót, és egyből jelzik, hogy megy a segítség, 58 perc múlva ott is vannak érte. Igen ám, de Alexnek csak kb. 10 percre elegendő levegője van... Ráadásul a stabilizáló, az oxigénpalack és az életmentő vésztartalék műszere is elromlik, és egyre csak távolodik a kapszulától és magától a műholdtól is, csak sodródik magatehetetlenül az űrben. De van egy megoldás, ami az egyik kezébe kerül... Alexnek döntenie kell, és hamar meg is születik a döntés. Az egyik kezéről lehúzza a védőruhát, és a karját szabadon hagyja, ami pár másodperc alatt kristálykeménységűre fagy. Így saját karját letörve és eldobva, ellentétes felhajtóerőt generálva, elindul lassan a kapszula felé. Érdekes koncepció, Jon Yeo filmje a leleményességről és az élethez való ragaszkodásról szól. Ja, és hogy soha, de soha ne adjuk fel.